43~ SHINee

Nincs egyetem. Június elseje van. Erika dolgozott én pedig délelőtt ki se mozdultam a szobámból. A függöny behúzva, én az ágyon feküdtem és a plafont bámultam. Semmit sem hallottam. Nem hallgattam zenét, nem ment a tv, a telefonom se szólt, de még az autókat se hallottam. Valahol egészen máshol járt a fejem. A debütáláson, Jong Hyunon, a szakításunkról és úgy egészében minden mostani problémámról.
Nem is ettem semmit. Inni sem ittam. Teljesen ki voltam készülve. Próbáltam nem rá gondolni, de mindig a fejemben motoszkált a képe, a csókja, a teste, a hangja. Nem akart onnan eltűnni. A nagy csendben hirtelen megszólalt a telefonom. Ijedten és hirtelen ültem fel.
- Halló- szóltam bele.
- Szia, nincs kedved eljönni velem valahova?- Taemin volt a vonal másik végén.
- Mehetünk. De nincs túl jó kedvem, ezért csipkelődni fogok- szóltam előre és a szekrényem elé álltam.
- Majd felvidítalak- mondta Taemin. Éreztem, ahogy mosolyog. Ez engem is mosolygásra késztetett.
- Rendben, akkor találkozzunk egy óra múlva a plázában, abban a jó kávézóban.
- Ott találkozunk- mondta boldogan Taemin és letette.
Fél órán keresztül válogattam a ruháim közül. Végül egy türkiz póló mellett döntöttem, amit feldobtam egy fekete övvel, fehér hosszú farmer nadrág és fekete sportcipő.
- Bocsi a késésért. Sokat vártál?- ültem le Taemin mellé a kávézóban. Taeminen zöld póló, fekete nadrág, fekete napszemüveg és fekete baseball sapka volt.
- Nem nagy ügy- mosolygott vidáman- Ezt oda kell adnom- nyújtott felém egy becsomagolt valamit.
- Köszi,- épp kezdtem volna kibontani amikor Taemin rám szólt, hogy ne tegyem.
- Hova menjünk?- kérdeztem Taemintől.
- Vidámpark?
- Benne vagyok.
Fél óra alatt ott voltunk a vidámparkban. Elsőnek a hullámvasútra ültünk fel.
- Félsz?- kérdezte tőlem Taemin miközben a sorban álltunk.
- Egy kicsit- vallottam be.
- Ne félj, én itt vagyok melletted. Nem lesz semmi baj- mosolygott rám.
Beültünk a hullámvasút egyik kocsijába. Még el se indultunk, de én már Taeminbe kapaszkodtam.
- Azért nem lesz olyan ijesztő- nevetett ki.
Én attól még féltem. Elindultunk.
- Elszorítod a vérkeringésem- nevetett. Görcsösen markoltam izmos karját.
Emelkedtünk. Behunytam a szemem és vártam a zuhanást. Túl hirtelen jött. Taemint egy pillanatra sem engedtem el, de végig sikítoztam.
- Nyisd ki a szemed- hallottam Taemin hangját.
Magasan voltunk. Kinyitottam a szemem. Valami csodálatosan szép tájkép tárult elém. Megint túl hitelen jött a zuhanás.
- Túléltem- kaptam hirtelen észbe, amikor leszálltunk.
- Nahát, micsoda felfedezés- nevetett.
- Gi Bo unni- hallottam valaki hangját hátulról. Meglepődve fordultam hátra. Taemin elsietett valahová.
- Tessék?- kérdeztem a mögöttem álló lánytól.
- Adnál nekem egy autogramot?- kérdezte megszeppenve.
- Persze. Milyen névre?- vettem el tőle a papírt és a tollat.
- Sung Eni- mosolygott és egy kicsit elpirult.
- Tessék,- adtam vissza a papírt mosolyogva.
- Gi Bo unni miért Magyarországon debütálsz? Sokan nem tudunk kimenni külföldre. Szomorúak vagyunk, mert nem itt adod először elő az albumodat. Én már nagyon kíváncsi vagyok az első nagy önálló koncertedre vagy turnédra. Nagy rajongód vagyok- lendült bele a lány a mesélésbe.
- Nos, annyit elárulhatok, hogy azért debütálok Magyarországon, mert ott születtem. Magyarország a hazám és hidd el, ott is vannak kpop rajongók. Én is egy vagyok közülük. Hidd el én is kíváncsi vagyok az első koncertekre, turnékra. Izgalmas lesz az biztos- mosolyogtam rá.
Taemin visszatért a fején egy béka maszkkal. Kinevettem.
- Ő kicsoda? Az új barátod?- kérdezte a lány.
- Nem. Ő egy ismerős. És miért lenne új barátom?- kérdeztem.
- Szakítottatok Jong Hyunnal, nem?
- Ezt hol hallottad?- erre nagyon kíváncsi voltam. Taemin nem szólt közbe.
- Hát mindenhol ezt írják. Mostanában keveset vagytok együtt és…
- Azért mert nagyon elfoglaltak vagyunk- vágtam rá és sarkon fordultam és elindultam valamerre. Az ellenkező irányba.
Az óriáskerékhez értünk.
- Úúú erre üljünk feeeeel!- kiáltotta Taemin és a nagy kerékhez futott.
Nevettem egy sort és utána mentem. Nem kérdezett a szakításról. Semmiről sem.
Éppen ment le a nap. Így láthattunk egy gyönyörű naplementét. Beültünk egy fülkébe.
- Gi Bo… mennyi ideig fogtok külön lenni? Rossz nélküled. Hiányzik a főztöd. És a társaságod. Mostanában Onew főz, ezért szénné égett vagy gyors kaját eszünk. Én inkább kajálok, mielőtt hazamegyek. Onew borzasztóan főz. Key pedig lusta. Ő mindig csak Sziszivel van, és semmit nem csinál. Egy igazi lusta disznó. Minho mostanában elkezdett tanulni kocsit vezetni, Jong Hyun depizik én meg mosolygok állandóan, mint a tejbe tök és próbálok jókedvet hozni, de nem nagyon sikerül- biggyesztette le a szája szélét.
- Ne csüggedj, biztos neked is van valamilyen elfoglaltságod- próbáltam jobb kedvre deríteni.
- Az unalmas fotózásokra gondolsz?- nézett rám.
- Hahaha,- nevettem fel.
Még felültünk egy csomó mindenre, aztán kilenc órakor hazafelé vettük az irányt. Taemin hazakísért.
- Gi Bo- fordított maga felé.
- Mond- mosolyogtam.
- Nekem bármit elmondhatsz, ne legyenek titkaid előttem. Hadd legyek én a lelki támaszod. Segíteni és támogatni foglak. Hívj bármikor. Ha baj van, én mindig melletted leszek- komolyan mondta.
Közelebb jött. És egyre közelebb. Azt hittem, hogy meg akart csókolni, de a szája elment az enyém mellett és egy puszit nyomott az arcomra. Kicsit megkönnyebbültem.
Bementem a házba és kibontottam azt a csomagot, amit tegnap kaptam Sziszitől. Egy nyaklánc volt benne. B betű lógott a láncon. Egy kis kártya is volt mellette. „Vedd fel és gondolj rám. Akkor minden bánatod elszáll, és újra fogsz tudni mosolyogni.” Jaj de édes! Azonnal fel is raktam a nyakamba. Kibontottam a Taemintől kapott ajándékot. Jong Hyun ipadja volt benne. Bekapcsoltam. A háttérkép én és ő volt, miközben csókolóztunk. A képen ez a szöveg állt: „Ne felejts el teljesen. Ez maradjon meg örökre. Remélem, egyszer még találkozunk és újra minden a régi lesz. Ez a tiéd.”
Lerogytam az ágyamra. Rengeteg új kép volt az ipadon. Mind rólam készültek. Fellépés közben, mosolygás közben, alvás közben és egyéb paparazzi fotók. Kicsordultak a könnyeim. Ezt nem hiszem el! Így sose fogom tudni elfelejteni vagy emlékké változtatni! Miért nehezíti meg az életemet?

Másnap Taeminnel együtt újra elmentünk a vidámparkba. És újra felültünk a hullámvasútra. Aztán hajóztunk, dodzsemeztünk, rengeteget nevettünk, ettünk és sok rajongónak írtam alá papírt. Taemin megint a béka álarcba bújt, ezért ő nem volt annyira feltűnő. Én viszont igen.
Megint az óriáskeréken néztük meg a naplementét.
A vidámpark után beültünk egy étterembe. Azt hiszem egy kicsit több bort ittam a kelleténél. Nem voltam magamnál egy idő után.
- Most már menjünk- Taeminnel felálltunk az asztaltól, fizettünk és hazafelé indultunk.
A ház elé érve elkezdtem kutakodni a táskámba. Nem találtam a kulcsot.
- Gi Bo- újra maga felé fordított. Megölelt. A szívverésem az egekbe járt és nem tudom, hogy azért, mert Taemin megölelt vagy azért, mert egy kicsit részeg voltam.
- Szeretlek- suttogta- az első perctől kezdve szerettelek- fejét az enyémnek támasztotta.
Hosszasan egymás szemébe néztünk végül Taemin megcsókolt. Élveztem. Nem tudom miért. Felpörgetett. Többet akartam. Szenvedélyesebben kezdtem el csókolni.
- Hé,- szétváltunk és egy lépést hátrált.
- Mi a baj?- néztem rá.
- Te részeg vagy. Nem akarom, hogy ez elrontson mindent. Örülni fogok, ha erre nem fogsz emlékezni. Tudom, hogy nem szeretnél tőlem semmit, csak enyhíteni szeretnéd az űrt, amit a szakítás okozott. Nem szeretném, ha kihasználnál. Én se szeretnélek téged. Remélem megérted- mondta, majd intett egyet és elindult az ellenkező irányba.
Én csak leesett állal néztem utána. Amikor eltűnt a sarkon, kivettem a kulcsom a táskámból és bementem a házba.
- Bogi te eszement! Azonnal menj fürdeni- kiáltott rám Erika.
- Jól van, na,- motyogtam és beálltam a zuhany alá.
- Ezt vedd be- nyomott pár pirulát a kezembe Eri, amikor kijöttem fürdőből.
- Nem fog fájni tőle a fejed- mosolygott majd ágyba parancsolt.
- Nem aludhatnék veled?- kérdeztem tőle.
- Ha ennyire szépen nézel- mosolygott, bebújtunk az ágyba és elaludtunk.
Június harmadika, reggel. Erinek igaza volt nem fájt a fejem, viszont a tegnap estére nem igazán emlékszek. Ma délelőtt épp az ipadomon böngésztem, amikor megláttam, hogy Soo Won kocsija a házunk elé parkol.
- Szia,- mentem ki elé.
- Szia,- köszönt- ugye tudod, hogy ma van egy videoklip forgatás?- nézte az óráját.
- Az ma van? Ne már, azt hittem, hogy van egy hét szabadságom- nyújtóztam egyet.
- Nem nincs. Menjünk be és kapj magadra valamit. Indulnunk kell.
Másfél óra múlva értünk oda az SM székházához. Amikor kész lett a sminkem, a hajam és a ruhám is megvolt, a helyszínre mentem.
Már mindenki bent volt. csak rám vártak. Körbenéztem. Mindenkinek köszöntem. És akkor megláttam Őt. Jong Hyun ott állt teljesen felszerelkezve, lazán. Ő mit keres itt?
- Gi Bo a videoklipedben szerepelni fog Jong Hyun is. Mivel egy szerelmespárról énekelsz, ezért az lenne a legjobb, ha ti játszanátok el a szerelmespárt- mondta a rendező férfi.
- Oké- mondtam egy kicsit bizonytalanul.
- A vége az, hogy összejöttök, igaz?- kérdezte a rendező.
- Igen- feleltem.
- Remek! Akkor egy szerelmes csókot is belerakhatunk- mosolygott.
- Hogy mit?- néztem rá.
- Jól hallottad- nevetett a férfi- Álljatok be! Kezdünk- kiáltott.
Mindenki – én is- a helyére ment, beállt a helyére és kezdődhetett a felvétel. 5 óra múlva kaptunk 10 perc szünetet. Már csak a vége volt hátra. A csókjelenettel.
Fél óra múlva olyan történt, amit nem igazán akartam…
A dal végén pontosan Jong Hyun szeme helyett a földet bámultam. Jong Hyun megfogta az állam és felemelte a fejem. Egymás szemébe néztünk és ő közeledett. Megcsókolt. Ő lehunyta a szemét, én pedig nyitva maradt szemekkel meredtem magam elé.
- Szeretlek- suttogta, miközben megölelt.
- Kérlek ne- suttogtam vissza teljesen megsemmisülve.
Csak ebben az egy videóban szerepelt. Túléltem egy enyhe sírógörccsel. Szerencsére csak egyszer kellett felvennünk. Azt mondták, hogy a játékunk tökéletes volt. Ez nem volt játék. Igazi volt, mint minden egyéb más a dalban. Nem akartam megállni. Folytatni akartam. Három számhoz biztos kell videó. Jong Hyun elment, én pedig ott maradtam tovább dolgozni.
Elmentünk egy nagyobb stúdióba, ahol felállítottak egy kisebb kávézói díszletet a Rossz döntés című számomhoz. Igazából ebbe is kellett volna Jong Hyun, de… Inkább hagyjuk.
4 órát vett igénybe az, hogy a klip első negyede meglegyen. Állandóan elsírtam magam. Végül sikerült úgy felvenni, hogy nem sírtam el magam, csak könnyeztem. A többi részét külső helyszíneken fogjuk felvenni. Mivel már kora reggel volt- 6 óra- mindenki elment reggelizni. Én ettem egy zsemlét és kimentem a külső helyszínre, hogy ott várjam a többieket. Soo Won vitt ki kocsival.
A klip többi része összesen 5 órába került, mire végeztünk. A végén már őszinte könnyek voltak, amiket nem tudtam elnyomni. De azt mondták, hogy jó így is. Látták rajtam, hogy nem nagyon bírom idegekkel.
Estére feldagadt a szemem és a lábam is, alig bírtam menni. Soo Won elment elintézni pár fontos dolgot. Taemint hívtam fel, hogy jöjjön értem.
Sokat sírtam és éreztem, hogy egyre jobban fáj mindenem, kimerült vagyok.
- Sziasztok,- álltam fel, amikor Taemin és Minho megálltak előttem.
- Szia,- köszöntek.
- Ugye nem baj, hogy ilyen későn ide kellett jönnötök?- néztem rájuk.
- Dehogy- mondta Minho- ülj be- mutatott hátra.
Beültem és élveztem, hogy végre vége. A kocsiban elnyomott az álom. Amikor az ember alszik, álmodik. Néha az előző napot álmodja meg. És velem ez történt. Miért csókolóztam Taeminnel? Jelentett az nekem egyáltalán valamit?
Amikor másnap felébredtem, nem ismertem rá a szobára. Mintha még sose jártam volna ott…