39~ SHINee

- Álomszuszék- rázott meg valaki gyengéden.
- Menj onnan!- lökött félre valaki valakit.
- Él még?- kérdezte egy hang.
- Mindjárt megtudjuk- az ajkaimra kaptam egy puszit.
- Él még- állapította meg Taemin.
- Élek és virulok- nyújtóztam egyet.
- Jó reggelt- mindenki felém mosolygott.
- Nektek is. Én itt aludtam?- a kanapén feküdtem a nappaliba.
- Ezek szerint igen. Nem fáztál?- kérdezte Onew.
- Egy kicsit. De nem számít. Hol voltatok?- kérdeztem a fiúktól.
- Húúú de fááááradt vagyoook- ásított egy nagyot Key.
- Én is- mondták a többiek és elvonultak a saját szobájukba.
Ez fura volt. Sziszi megölelt, leült mellém a kanapéra és elmesélte, hogy egész éjjel dolgoztak. Szerintem a mesélés közben elaludt, mert csukott szemmel egy mondat közepén előrecsuklott és majdnem leesett, de sikerült még időben elkapnom. Kikapcsoltam a tv-t és a kanapéra fektettem. Betakartam egy jó vastag takaróval és elővettem néhány ötvonalas lapot.
Dúdolgatni kezdtem. De valami egészen mást. Először nem jöttem rá, csak pár perccel később. SNSD Born to be a lady. Ezt fogom énekelni májusban. Le is töltöttem a telefonomra és egész délelőtt ezt hallgattam.
Ma is én mentem boltba, persze több pénzzel és tartottam egy óriási bevásárlást. Most már tényleg kéne egy kocsi. Bevásároltam a hétvégére, aláírtam pár papírt, csináltam pár fényképet és pont a buszmegállóba értem, amikor megcsörrent a telefonom. Onew volt az.
- Hol vagy?- kérdezte.
- A buszmegállóban a szupermarket előtt- feleltem.
- Egyedül vagy?
- Igen.
- Mindjárt ott vagyok- mondta és letette a telefont.
Így én 5 szatyorral a kezemben álltam és vártam. 15 perc múlva Onew és Minho álcázva közeledtek felém.
- Ti mit kerestek itt?- kérdeztem.
- Jöttünk segíteni- villantotta meg Minho a mosolyát.
- Köszi,- nevettem és egy kicsit elpirultam. Szétosztottuk a szatyrokat és felszálltunk a buszra. Nem kértek tőlünk jegyet.
- Meddig dolgoztatok ma?- kérdeztem.
- Sokáig- vágták rá.
- Ma is bementek?
- Nem- mondta Onew.
- Valami baj van?- néztem rájuk.
- Nem- mondták egyszerre.
Oké. Akkor rátok hagyom. Néma csendben mentünk haza. Megcsináltam az ebédet és leültem az ipadom elé, hogy megnézzem az SNSD számot szöveggel is. Ez japán????
Jó tudni. Megtanultam a szövegét, sőt le is fordítottam és Keyt egész délután a japánnal nyúztam. Kicsit lefárasztottam.
- Elmehetnénk vacsorázni valahova- jött az ötlet Sziszitől.
- Mondd hova vigyelek- felelt Key.
- Veled bárhova megyek- csókszünet,- de úgy gondoltam, hogy mindannyian elmehetnénk. Mindig Bogi főz.
- Ha akarod, főzhetek én is- kajánkodott Key. Az igaz, hogy a csapatban Key tud a legjobban főzni, de azért…
- Én is főzhetek- jött be Taemin.
- Mi is- mondta Jong Hyun.
- Akkor itt nem maradna konyha- nevettem.
- Miért?- kérdezett Onew.
- Hello Baby- nevettem.
Aki nem látta még ezt a műsort, akkor annak ideje elkezdeni. Sokat nevettünk rajta Sziszivel.
- Oké- nevettek a fiúk is.
- Hova menjünk?- ült le Taemin Key laptopja elé és kinézett egy flancos éttermet.
- Itt drága a kaja- mutattam az étlapra.
- Egyszer élünk- mosolygott rám Taemin.
Oké, akkor ezt megbeszéltük. Felöltöztünk, beültünk a buszba és elindultunk.
Senki sem volt az étterembe. Mintha nem is létezne. Egy lélek sem volt rajtunk kívül.
- Versenyezhetünk!- kiáltott Taemin.
- Mi van?- néztem rájuk.
- Ülj le és várj- kacsintott rám Minho.
Leültem és egy kerek órát vártam. A fiúk és Sziszi tálcán hozták ki az ételeket.
- Mi csináltuk- mindenkinek fülig ért a szája.
- Wow- még a szavam is elállt. Nagyon jó illatok szállingóztak. És ahogy az ételek kinéztek!
- Rossz nem lehet- nevetett Key.
- Az biztos- feleltem és mindent végig kóstolgattam.
- Milyen?- kérdezte angyali arccal Taemin.
- Egyetek ti is- mosolyogtam.
Együtt vacsoráztunk. Mindent megettünk. Jó hangulatban telt az este.
- Kié ízlett a legjobban?- kérdezte Jong Hyun.
- Mindegyik- nevettem.
- Naaa valamelyik biztosan jobban ízlett- mondta Minho.
- Kétlem- nevettem tovább. Nem akartam sorrendet rakni. Mindegyik tényleg nagyon finom volt.
- Gi Boooo- néztek rám könyörgően a többiek.
- Hagyjatoook- takartam el az arcom. JongHyun levette az arcomról a két kezem és megpuszilt.
- Héé nem ér befolyásolni- nevetett Sziszi.
- Én nem is- védekezett Jjong.
- Bogiiii- nézett rám Sziszi.
- Befolyásolod?- kérdezte Jong Hyun Sziszitől.
- Csak utánad- mosolygott Sziszi.
- Gi Bo figyelj- Taemin egy olyan arcot vett fel, amint….hááát muszáj volt nevetnem. Nem tudom leírni. Ezt látni kellett volna.
- Héééééééé- kiáltottak a többiek is és rögtön utánozni kezdték Taemint.
- Elég már. Úgyse adok választ- nevettem.
- Feladom. Túl határozott- dőlt hátra Jong Hyun és átkarolt.
- Na, majd én megtöröm- tette csípőre a kezét Onew.
- Ugye az enyém ízlett a legjobban?- suttogott a fülembe Jjong.
- Nem mondok semmit- nevettem.
Egy idő után kicsit idegesített a sok kutya-,macska-,boci szem, ezért felvettem a „ha még egyszer megismételed, megjárod” nézésem. Hatott is. A fiúk egy kicsit meglepődtek, de Sziszi nem adta fel. Túl jól ismert. Nála tuti, hogy meg fogok törni. Nem szabad. Nem.
- Bogiii- mosolygott gonoszan a barátnőm. Hú, ez ijesztő.
- Szisziii- utánoztam és belekortyoltam a pezsgőmbe.
- Ez most komoly?- adta fel Sziszi.
A pezsgőt félrenyeltem és fulladozni kezdtem.
Hát ez a hangsúly… csípőre tette a kezét és leesett állal bámult. Én meg fulladoztam. Hahaha!
- Jól vagy?- ütögette a hátam Jjong.
Nem bírtam megszólalni. Legyintettem és kimentem a mosdóba. Bámultam egy ideig a fuldokló tükörképem, aztán ittam egy kicsit.
- Élsz még?- jött be Sziszi.
- Köszönöm- mosolyogtam.
- Szóval?- kérdezte.
- Te is tudod, hogy Key főz a legjobban- kacsintottam rá.
- Hát igen- mosolygott.
Visszamentünk a fiúkhoz és este tízig nem is kerültünk haza. Nekem a fejembe szállt a sok pezsgő és hát, had ne mondjam meg, hogy mit csináltam.
Másnap reggel egy kis fejfájással ébredtem. Majd elmúlik alapon nem vettem be gyógyszert. A fiúk voltak olyan kedvesek és megmelegítették a túrós tésztát, Sziszi rendelt pizzát, úgyhogy elvoltunk. A vasárnap minden jól ment volna, ha este nem állít be a nagyfőnök és a két menedzser.