40~ SHINee

Gyorsan feltakarítottunk és leültünk a konyhába az asztalhoz. A Lee Soo Man ült asztalfőre.
- Vágjunk a közepébe. Ő Min Soo Won- mutatott Soo Man a balján ülő nőre- Gi Bo ő lesz a te menedzsered. Ő fogja szervezni az időbeosztásod, a koncertjeidet és a többit. Neked csak teljesíteni kell ezeket- magyarázott a főnök és elém csúsztatott egy lapot.
- Ez mi?- kérdeztem.
- Két hétre előre be van osztva az időd. Nem sokára nyár és szeretném, ha már most készülnél és gyakorolnál rá. Direkt úgy terveztük, hogy ne ütközzön az iskoláddal. A debütáló koncertedet majd én és Soo Won fogja megszervezni. Hallottam, hogy a szállás nem felel meg neked.
- Tulajdonképpen én azt gondoltam, hogy ha hazamegyek, akkor otthon fogok egy kicsit lenni- mondtam lehajtott fejjel.
- Ez érthető. Rendben, beleegyezek. Holnap már iskola után jöhetsz is gyakorolni a gyakornokainkkal- mondta faarccal a főnök.
- Ööö… Az a helyzet, hogy lesznek majd olyan napok, amikor mindenképpen az iskolában kell maradnom. Például itt lesz majd az év végi vizsga. Most arra is nagyon készülünk- magyaráztam.
- Értem. De a debütálásod fontosabb nem? Jut eszembe, elkérhetem a két dalod kottáit? Adnánk hozzá alapot és tökéletesítjük. Írj még három dalt. A többit a dalszövegíróink fogják intézni. Kell egy bemutatkozó dal is, ezt ne felejtsd el. És a táncokat is mi fogjuk majd megoldani, ezekkel nem kell stresszelned magad. Ha van ötleted, nyugodtan oszd meg velünk is, hiszen ez a te dalod, a te debütálásod, azt akarom, hogy jól érezd magad. Ha rossz táncosokat kaptál vagy nem felelnek meg neked, akkor szólj és lecseréljük őket. Ne habozz kérni segítséget. Végülis itt vannak a fiúk is, segíthetek neked. Azt hiszem végeztünk. Mi most megyünk. Szeretnél Soo Wonnal közelebbről is megismerkedni?- állt fel a főnök- mi is felálltunk.
- Ha lehetne- kértem.
- Soo Won te maradj itt, mi pedig távozunk.
Kikísérték a fiúk a két férfit, én pedig kettesben maradtam Soo Wonnal.
- Szóval, mióta élsz itt kint?- kérdezte és leült.
- Hát talán 4 vagy 5 hónapja- ültem le én is.
- Az nem is sok idő. Mióta tudsz koreaiul? Nagyon jól beszélsz- dicsért Soo Won.
- 9 éves koromban kezdtem el önállóan tanulni- pirultam egy kicsit el.
- Nem semmi! Látom a szokásainkat is igen jól ismered.
- Hát igen…
- Bocsi, hogy ezt most ilyen hirtelen mondom, de nem szeretnék olyan szigorú és mogorva menedzser lenni. Az a célom, hogy a barátnőddé váljak, akinek bármit elmondhatsz. Szóval bízz bennem és nyugodtan mondd el, hogy mi nyomja a szívedet- nyílt meg egy kicsit Soo Won.
- Értem. Nyugodtan hívj Gi Bonak. Igazából én ettől a szoros időbeosztástól félek- vallottam be.
- Az elején kemény lesz, de utána majd belejössz. Gi Bo- tette a végére a nevem.
- Soo Won… te mióta dolgozol a cégnél?- kérdeztem.
- Hát én már bizony 5 éve. Eddig nem választottak ki menedzsernek, mert nagyon kevés női szólóelőadó jött hozzánk. Ha jött is valaki, az vagy vele egy korú nőt kapott vagy tapasztaltabbat- mosolygott.
- Adjunk bele mindent- mosolyogtam.
- Rendben- mondta- nekem most már mennem kell.
- Értem. Szia,- intettem.
- Szia,- felém jött és megölelt.
Kiment a konyhából én pedig felemeltem a lapot és olvasni kezdtem.
„Hétfő: délután 3-6-ig tánc a gyakornokokkal,7-9-ig japán nyelv tökéletesítése.
Kedd: este 7-től tánc a gyakornokokkal.
Szerda: 6-tól énekórák csoportban és egyénileg.
Csütörtök: ének- és táncórák tökéletesítése.
Péntek: szabadnap.
Szombat: egész nap munka.
Vasárnap: szabad nap.”
Hát ez nagyon jó. Alig van valami szabadidőm. Mikor fogok tanulni? Ha jól olvastam, akkor holnap az utolsó órám után lesz egy kis időm, hogy átérjek az SM épületébe. Onnantól pedig megállás nélkül gyakorlás. Még csak február van, hova sietnek?
Hétfő van és délelőttös vagyok. Két tánc, két ének, egy emelt japán. Táncon és éneken nem volt semmi említésre méltó, de a japán még izzasztóbb volt, mint szokott lenni. Kaptunk egy tíz kérdéses feladatlapot és sajnos csak 2 feladatot tudtam megcsinálni.
Több időd kéne fordítanom a japánra. Mikor vége lett a sulinak, buszra szálltam és az SM épületébe siettem. Bejelentkeztem a portán és vártam. Merre van a gyakornoki terem? Sokan szállingóztak az épületbe. Éppen a Super Junior pár tagja- EunHyuk, Donghae és Siwon- jöttek kifelé. Élőben még szebbek! –Fangörcs-
- Szia, te vagy Jong Hyun barátnője igaz?- jött oda Donghae.
- Igen- feleltem. Milyen szép szemei vannak!
- A gyakornoki termet keresed?- kérdezte.
- Igen- feleltem.
- Fel a lépcsőn és a harmadik ajtó jobbra- mosolygott, majd csatlakozott a rá váró Siwonhoz és EunHyukhoz.
Felmentem a lépcsőn és benyitottam a terembe. Kicsit kisebb volt, mint az iskolai. Téglalap alakú terem, bézs színű falakkal és mindenhol tükrök voltak elhelyezve.
- Megjött a leendő sztárunk- tapsolt a tanárnő (?).
- Adjunk bele mindent- mosolygott rám egy lány. A többiek irigykedve néztek felém.
Ledobtam a táskám és beálltam leghátulra. Bemelegítettünk és jöhetett az igazi tánc. Olyan volt, mint az egyetemen. Mindenki táncolt külön, aztán párokba.
- Kész van- jött be valaki egy CD-t feltartva, amikor pont én következtem volna egy idegen fiúval.
- Remek- csillant fel a tanárnő szeme és berakta a CD-t.
- Felismered?- nézett rám a tanárnő.
- Ez a…
- Igen. Ez a te dalod alapja. Jó lett, mi?- kérdezte.
Mi az, hogy jó lett? Ez valami fantasztikus! Sokkal, jobb, mint egyedül gitárral játszani!
A refrént azonnal ki is találtam. A magyar számhoz kész is a refrén. Eltáncoltam a tanárnőnek.
- Remek. Tanítsd meg a többieknek is. Addig szólok a főnöknek, hogy küldheti majd a táncosaidat is- mosolygott a tanár és kiviharzott a teremből.
- Ezt nem hiszem el! Mi 6 éve vagyunk gyakornokok, te pedig ideállsz és máris a csúcson vagy- panaszkodott egy hófehér felsőbe és hófehér nadrágba öltözött lány. Fekete haja a derekáig ért, kibontva omlott a vállára.
Nem tudtam mit mondani. A többiek rögtön egyet értettek vele és fellázadtak. Nem akarták megtanulni a táncot. Nekem mindegy. Nem nekem lesz belőle problémám. Fél óra múlva a tanárnő visszajött hat táncossal és a gyakornokokat hazaküldte. Újra eltáncoltam a refrént.
- Wow!
- Ez nagyon jó!
- Meg akarom tanulni! Hogy csináltad azt a mozdulatot a lábaddal?
Fél óra alatt meg is tanulták a refrént. Közbe megszületett az elejéhez is a tánc. Azt is megtanultuk. 19:30-kor fejeztük be a próbát, én meg siettem át egy másik terembe japánra. 19-kor kezdődött az óra. Sokról nem maradtam le, mert csak hárman voltunk, akinek szükség volt a japán nyelv csiszolásához. Leültem és egész óra alatt unatkoztam. Az alapoktól vettünk át mindent. Két órán keresztül nem is csináltam semmit, csak meredtem a semmibe.
Megváltás volt kilenc órakor kikászálódni a padból és hazamenni. Hulla voltam, ledobtam a táskám és ledőltem az ágyra.
Egész héten ez ment. Komolyan, csak aludni jártam haza. Jong Hyun ezt nehezen viseli, de megérti, mivel ő is így kezdte.
Hamar március lett, majd május és elérkeztünk az utolsó két héthez. Megállás nélkül talpon voltam. Hol az SM tánctermében vagy az énektermében, hol az egyetemen énekeltem, tanultam, táncoltam. Az utóbbi időbe nem is igen jártam haza. Vagy a buszon vagy a táncteremben aludtam. Jong Hyunnal emiatt egy kicsit össze is vesztünk. Nincs időm rá és fél, hogy közben kialszik az iránta érzett szerelmem. Már megkaptam az első két fizetésemet is. Nem is költöttem belőle.
Nehéz időkön megyünk át.
Egy szép májusi vasárnap volt. Hihetetlen, de semmi munka. Key és Sziszi főz, én pedig lustálkodhatok az ágyban. Nagyon fájt a fejem és a szervezetem is egy kissé megviselt lett ez alatt a két hónap alatt. Alig aludtam, enni csak futtában, inni pedig…már nem is emlékszek rá.
- Még mindig haragszol?- kérdeztem a mellettem fekvő Jong Hyunt.
- Megértelek. Csak féltékeny vagyok. Vannak nálam helyesebb fiúk is…
- Te bolond vagy- nevettem ki.
- Tudom- mosolygott.
Felkeltünk és felöltöztünk. Kint sütött a nap.
- Biztos, hogy csak engem szeretsz?- kérdezte Jong Hyun és megcsókolt.
- Senki mást- mosolyogtam és átöleltem.
- Egészen biztos?- kérdezte a fülembe suttogva.
- Bízol bennem?
- Persze.
- Akkor nem kérdezel ilyeneket- toltam el egy kicsit magamtól. Meglepődött képet vágott.
Ez a nap végül is jól végződött.
Hétfőt túlélni, mindig egy kihívás. De ma is hazaértem. Tíz órára.
- Miért nem szóltál, hogy menjek érted?- kérdezte Jong Hyun, miután beléptem a házba. A nappaliban állt és egy lámpa világította meg a fél testét. Dühös volt.
- Sose szoktam. Hagytam egy üzenetet. Nem olvastad?- kérdeztem.
- De olvastam. Miért jársz ilyen későn haza?- vont kérdőre.
- Este ritkábban járnak a buszok- mondtam nyugodtan.
- Ez nem mentség. Kivel találkozgatsz?- kérdezte.
- Tessék?- felvontam a szemöldököm.
- Jól hallottad. Kivel találkozgatsz?- fonta össze a karjait.
- Jong Hyun ne kezdd már megint. Senkivel se- feleltem.
- Gi Bo, miért nem tudod megmondani az igazat?
- Az igazat mondom! Miért nem hiszel nekem?- könnyek gyűltek a szemembe.
- Egy kapcsolathoz két ember kell.
- És bizalom. Tegnap azt mondtad, hogy bízol bennem.
- Gi Bo szeretlek. Azt hittem, hogy mindent megosztunk egymással.
- Tényleg nem csallak meg fogd már fel!- fakadtam ki.
- Akkor miért jársz ilyen későn haza? Tudod te, hogy milyen veszélyes kint járkálni ilyenkor??? Ráadásul egy ilyen szép lány egyedül? Miért nem kértél másik időpontot? A főnök biztos kitalált volna valamit.
- Mert nem akartam! Jó volt ez így, már hozzászoktam. Az idegen nyelv pedig fontos. És nem csak én vagyok az egyetlen, aki az SM-ben dolgozik. Vannak rajtam kívül mások is. Van a főnöknek elég baja nélkülem is.
- Nekem nem jó!- kiáltott.
- Nem értem, hogy miért csinálsz ebből ekkora ügyet.
- Két hónapig tűrtem. Elég volt. Most már én magam fogok szólni a főnöknek.
- Jong Hyun…- elcsuklott a hangom. Amit ezután mondtam az… Borzasztó. Dühömbe olyat mondtam, amit egész életemben bánni fogok.