36~ SHINee

A lábam teljesen földbe gyökerezett. Nem tudtam mozdulni. Aztán amikor hirtelen észbe kaptam megpróbáltam elhúzódni, de már késő volt.
Az ajkain összeértek. Pár másodpercig tartott, mert szinte ellöktem magamtól. Belülről mardosott a bűntudat. Mit tettem?
- Mi a baj?- kérdezte Dae Woong.
- Te hülye- mondtam és felkaptam a csomagokat a földről és egészen a buszmegállóig szaladtam.
Pont jött a busz. Láttam, hogy Dae Woong utánam szaladt, de nem érdekelt. Becsukódtak az ajtók- pechemre csak az utolsó ajtó előtt álltam- és láttam, amint könyörgő szemekkel néz rám. Nem érdekelt. Tudta, hogy barátom van mégis… Hogy tehette ezt? Elindult a busz és ő kétségbeesetten nézett rám.
Bűntudatom lett. Köszönöm Dae Woong pont ez hiányzott. Én nem csaltam meg Jong Hyun. Nem vertem át. Nem történt semmi. Mikor leszálltam a buszról és hazafele vettem az irányt, még több lány állt az utcába. Véget ért a suli és sokan egyenruhába álltak a házunk előtt. Letámadott egy csapat fiú és mindegyikőjük a kezembe nyomta a dobozkájukat. Ilyen sokan ismernek? Ilyen híres lennék? Komolyan ilyen sokan szeretnek? Azt ne mondjátok, hogy idol lettem!
Átvergődtem a tömegen és bejutottam a házba. Ledobtam a csomagokat és öt tollal indultam vissza a tömeg közé. Persze papírt is vittem. Autogram osztááás.
- Hova mész?- kérdezte Jong Hyun.
- Ki- mondtam mosolyogva és felmutattam a papírokat és a tollakat a kezembe.
- Én is megyek- pattant fel a kanapéról és előkerített pár tollat. A többiek is csatlakoztak hozzánk.
A hatalmas előkertbe felállítottunk hat asztalt és hat széket raktunk mögé és vártunk. Sziszi beengedte a sikítozó fanokat és ügyelt a rendre. Mondhatom nagyon jól csinálta. Ahogy meglátta, hogy valaki valami máson töri a fejét, úgy lehurrogta, hogy öröm volt nézni. Talán háromszor kellett ezt megismételnie, mert onnantól semmi baj nem történt. Hozzám rengeteg fiú jött, de akadt néhány lány is. A fiúkhoz viszont rengeteg lány ment.
Ahogy elnéztem Taemint, Minhot és Keyt kedvelték a legjobban. Onew sok csirkeformájú csokit kapott, aminek kifejezetten örült. Én csak írtam és írtam és írtam. Egyfolytában ugyanazt.
Aztán hirtelen a sorban megláttam Dae Woongot. A szívem hevesen kezdett el verni és a kezeim egy kicsit megremegtek, aminek következtében az épp előttem álló lánynak a neve kicsit görbe lett. Mindegy. Kérlek, csak te ne kerülj sorra. Mintha sose jutott volna előbbre Dae Woong. Mindig hátul láttam.
Este nyolc óráig tartott ez a rögtönzött dedikálás. Le is szakadt a karom. A fiúk is elég meggyötörtnek tűntek. Mellesleg az öt tollból csak kettő fogyott ki teljesen. A SHINee az utolsó fannak is aláírták a fényképüket és fáradtan dőltek hátra. Elpakoltuk az asztalokat és a székeket.
- Mi bemegyünk. Jössz te is Gi Bo?- kérdezte Onew és nyújtózott egyet.
- Mindjárt- feleltem.
- Figyelj, ne haragudj. Nem tudom, hogy mi ütött belém- kezdte a magyarázkodást Dae Woong és meghajolt.
- Bűntudatom lett miattad. Nekem már van kapcsolatom. Miért tetted?- kérdeztem és összefontam a karom. Dae Woong lassan felemelkedett.
- Csábító voltál. Tudtam, hogy nem helyes az, amit teszek… Kérlek, bocsáss meg- hajolt meg újra.
- Ígérd meg, hogy többet nem csinálsz ilyet. Ha egy ilyen fénykép kikerül és nyilvánosságra hozzák, az a véget jelenti számomra. Én csak Jjongot szeretem, ezt vedd tudomásul. Mást sose fogok- mondtam határozottan.
- Ígérem és kérlek, bocsáss meg Gi Bo- mondta Dae Woong kétségbeesetten.
- Megbocsátok, de most az egyszer!
- Köszönöm- mondta és megölelt.
- Hé, te! Mit csinálsz?- rontott ki az ajtón Jong Hyun mezítláb, hosszú nadrágban és pólóban.
- Semmit- mondta Dae Woong és elengedett. Én felnevettem.
- Azt ajánlom is! Ő az enyém- húzott magához.
- Tudom- mondta mosolyogva- akkor holnap a suliban- fordult felém és távozott.
- Menj be, bezárom a kaput és megyek én is- mondtam Jong Hyunnak és egy puszit nyomtam az arcára.
- Megvárlak- felelt a szerelmem.
Bezártam a kaput és együtt mentünk vissza a házba.
- De hideg van kint- ült a radiátor elé Jong Hyun.
- Talán nem kellett volna így kimenned- nézett rá Minho.
- Jó, de az a fiú ölelgette az én barátnőmet- fújtatott Jjong.
- Ő csak egy barát. Mint Taemin, Key, Onew vagy Minho.
- És én nem vagyok az?- kérdezte Sziszi, aki Key ölében ült a szőnyegen.
- Te nem vagy a barátom. Te a testvérem vagy- elmosolyodtam.
- Na azért- mondta nagy vigyorral az arcán Sziszi.
- Én nem tudom, hogy melyik csokit egyem előbb- szólt hirtelen Onew- Majdnem mindegyik csirke alakú. De mit keres itt egy télapó?- emelt fel egy csoki mikulást. Ezen mindannyian felnevettünk.
- Ki éri az ananászos csokit? Nem a kedvencem- mondta Taemin és felmutatott egy ananász formájú csokit. Megkóstoltam.
- Drága Maknae Taemin. Attól még, hogy ananász formája van, nem biztos, hogy ananász íze is van. Ez tej csokis, de ha nem kell, nekem adhatod- nyújtottam a doboz felé a kezem.
- Nekem is kell tej csokis!- kiáltott Onew és ránk vetette magát.
- Menj innen Onew! Ezt én kaptam- emelte a levegőbe Taemin. Minho simán elérte, - mivel ő volt a legmagasabb- és kivette Taemin kezéből a dobozt és falánkan enni kezdett.
- Héééé- mondták a többiek és mindenki enni akart. Key, Sziszi és Jong Hyun, akik eddig kimaradtak a csatából, beszálltak osztozkodni.
Jong Hyun tök igazságosan elosztotta a sütit. Szegény Taemin. Az én adagomat neki adtam, mivel övé volt a süti. Hát igen. Érett húsz éves felnőttek.
Pár perc múlva elkezdődött az ajándékozás.
Key odaadta a gyűrűt és a nyakláncot.
- Ez komoly? Key annyira szeretlek- Sziszi meghatódva Keyt átölelte és el sem engedte egy jó darabig.
- Feltehetem?- kérdezte Key, miután Sziszi elengedte őt.
- Persze,- Sziszi felfogta a haját és Key felrakta a K betűs láncot, a gyűrt az ujjára húzta. Sziszi Key nyakába akasztotta az SZ betűs láncot és a gyűrűt Key húzta fel magára már korábban. Ezt a jelenetet Taemin videózta.
- Gi Bo, ez a tiéd- Jong Hyun egy óriási méretű dobozt nyújtott felém.
- Mondtam már, hogy nekem nem kell ajándék. Elég, ha te itt vagy- mondtam neki.
- Tudom. De ez egy közös ajándék. Nem voltál velünk Szingapúrban. Vigyázz rá- magyarázta.
- Értem.
Izgatottan bontottam ki az ajándékom.