38~ SHINee

Elmentem az egyetemre. Négy énekóra, egy tánc. Az énekórák alatt befejeztük a szabadon választott dalok ismertetését és ellenőriztük a házikat. Nálam mindenki sokkal jobbat írt. És le is maradtam, mert nem tudom, hogy most mit énekeljek. Rajtam kívül mindenki eldöntötte. Csak én nem. Nem szeretném ugyanazokat énekelni az év végi vizsgán, mint amit a félévin. Hétfőre mindenképpen választanom kell egy dalt, úgyhogy bele kell húznom. És akkor még a japánról nem beszéltem. A félévit túléltem, de Keyt sokáig fogom ezzel nyaggatni. Igaz még csak február van, de hipp-hopp és már el is telt ez a három hónap. Május utolsó péntekén lesz az előadás. Utána nyári szüneeet!
De ne haladjunk ennyire előre. Hazafelé egyfolytában a telefonomat nyomogattam valami jó szám után keresgélve. De egyet se találtam.
Hazaértem és leültem japánt tanulni. A fiúk megint nem voltak itthon. Két órát tanultam, utána a konyhába mentem főzni valamit. De semmi alapanyag nem volt itthon. Átöltöztem kinti ruhába, megnéztem mennyi pénz van nálam és elindultam egy éjjel-nappali boltba bevásárolni. Most csak 15000 won volt nálam.
Sok mindent kellett volna venni. Vettem cukrot, sót, lisztet, rizst, tésztát, tejfölt, szalonnát és túrót. Gondoltam összedobok egy magyaros túrós tésztát. Biztos nem ettek még ilyet a fiúk. Csak ennyit vettem, mert nem volt több pénz nálam. Buszra nem is maradt pénzem. Na, nem baj, majd sétálok.
Két szatyorral a kezemben sétáltam az utcán, amikor négy visítozó lány rohant felém.
- Jó napot- hajoltak meg.
- Sziasztok,- mosolyogtam kedvesen rájuk.
- Kérhetnénk egy autogramot?- nyújtottak felém pár fényképet és egy tollat.
- Persze,- mosolyogtam és letettem a két szatyrot. Aláírtam a fényképeimet.
- Köszönjük- mosolyogva meghajoltak és viháncolva odébbálltak.
Én felvettem a földről a két szatyromat és újra elindultam. Épp a kapu elé értem, amikor egy tömeg tartott a házunk felé. Előkaptam a kulcsokat, és mint egy őrült, olyan tempóban próbáltam megtalálni a megfelelő darabot. Az utolsó pont beleillett a zárba gyorsan kinyitottam az ajtót és be is csuktam. A tömeg pont akkor ért a sarokra. Ezt megúsztam.
A konyhába kipakoltam a kajákat és átöltöztem otthoni ruhába. Mindjárt hat óra és a fiúk még nincsenek itthon. Megcsináltam a tésztát és a szalonnát. Hét óra. Megterítettem. A kajákat szétosztottam. Nem volt kedvem enni. Nélkülük nem.
Mi történhetett velük? Kilenc óra fele aztán elpakoltam mindent, lefedtem a kajákat és elvonultam gitározni. Legalább százszor eljátszottam a két dalomat.
- Ez tetszik- tapsolt meg valaki a hátam mögül, amikor a Dream végére értem.
- Köszönöm- letettem a gitárt és meghajoltam.
Leültünk a nappaliba a fekete kanapéra.
- Szóval, ha szeretnél, akkor augusztusban tudnál a hazádban debütálni. A főnök egyeztetett egy időpontot. Abban a híres sport arénában lépnél fel, ahol a fiúk is pár hónappal ezelőtt. Megfelelne neked?- magyarázott a menedzser. Én teljesen ledöbbentem.
- Ez komoly? És a szállás? A fiúk jönnének?- kérdeztem reménykedve.
- A szállás természetesen szállodában lesz. Kapsz egy menedzsert és egy stylistot is- magyarázott a férfi.
- Én nem megyek szállodába. Én az otthonomba fogok lenni. A többit oldják meg önök- mondtam határozottan.
- Sejtettem, hogy ezt fogod mondani. Rendben van. Még egyeztetek a főnökkel, utána a teljes időbeosztásodat elküldöm a menedzsereddel- mondta, majd felállt. Én is így tettem.
- Remélem nem baj.
- Dehogy. Érthető, mivel a hazád. Az iskola után kemény próbák várnak rád. Erre készülj fel. Két hét múlva felborul az életed- itt rám kacsintott, majd folytatta- adj bele mindent és hozd a legjobb formád. Ez a két dal, amit játszottál a tiéd ugye?- kérdezte.
-  Igen- bólintottam.
- Kiváló. Pont, ahogy gondoltam. Remek! Akkor még írnod kéne három számot. A többit mi fogjuk elintézni- megeresztett egy mosolyt és távozott. Meghajoltam.
Ez egy vicc. Olyan könnyedén mondta, hogy „felborul az életed”. Három dal? A többit ki fogja megírni? Öt számmal nem fogok fellépni. A fiúk is legalább tíz számmal debütáltak. Ha én írok öt dalt, akkor a másik ötöt ki fogja megírni? Nem szeretném más dalait énekelni. Az elég bizarr lenne.
Este tizenegy óra és a fiúk még mindig nincsenek itthon. Felhívtam a páromat. Nem vette fel. Sziszit is felhívtam. Ő se vette fel. Taemin se, Minho se, Onew és Key se. Mi történt mindenkivel?