27~ SHINee

Japán, Nagoya, szombat második felvonás.
Ma korán reggel kellett kelnünk. Kocsiba ültünk és utaztunk. Mindenki aludt. Én Jong Hyun vállán, Taemin és Minho egymás fejét támasztották, Key pedig Sziszi ölébe hajtotta a fejét, összekuporodott és úgy aludt. És ezt csak azért tudom, mert Sziszi feltette a képet twitterre.
Ma sokat beszélgettünk Sziszivel, amíg a fiúk próbáltak. Kiderült, hogy a követség több tagja, és a nagy kiadók is a VIP helyen ültek, ezért nem tudott táncolni. Fülét farkát behúzta. Ez azért vicces. Hihi. És kiderült róla, hogy egy ruhaboltban dolgozott, embereket öltöztetett és elvégzett egy stylist képző tanfolyamot. Szóval hivatalosan is teljesült az álma, miszerint stylist lesz. Már csak azt kell elérnie, hogy egy bizonyos embert öltöztethessen.
Ami engem illet, a fanok feltöltötték az összes számot és azokat is, amikben én is szerepelek, sőt még a szóló számaimat is felrakták. Nagyon sokan néztek meg. Tegnap óta még két Japán cég kért, hogy kössek velük szerződést. Nemet mondtam. Azért még nem olyan tökéletes a japán nyelvtudásom. A mai délután kicsit nyugisabb volt, mint a tegnapi. Sziszi csinált egy MySpace oldalt nekem. És facen is csinált egy oldalt. Gi Boss lett a neve.
- Ha ez beindul, akkor építettek egy Gi Boss Cafe-t- gondolkodott hangosan, belőlem pedig kitört a nevetés. Még hogy kávéház. Rólam! Ez baromi vicces. Még elképzelni se tudom.
- Mi olyan vicces- jött le a színpadról Key. Úgy látszik, semmiről se akar lemaradni. A többiek is tartottak egy kis szünetet. Én sírva nevettem és Sziszire mutogattam az említett pedig ártatlan szemekkel nézett.
- Gi...hahaha...Boss…hahaha...kávéház- röhögtem.
- Hé, ez jó ötlet- fonta össze a karjait Sziszi, miután a kijelentésemtől mindenki röhögő görcsöt kapott.
- Tényleg- nevetett a leghangosabban Key.
- Na, majd meglátjátok. Olyan kávéházat építek, hogy csak ámuldozni fogtok! És ti be sem tehetitek majd a lábatokat- mondta mérgesen Sziszi.
- Jól van édesem- mondta Key és egy puszit nyomott a barátnője fejére.
Kicsit alábbhagyott a nevetés. Sziszi tényleg mérges lett, mert nem is szólt hozzánk, csak a laptopját nyomogatta.
- Naaa- nézett rá Key cuki arcot vágva.
Sziszi még feléje se nézett.
- Szeretsz?- kérdezte Key.
- Nem- jött a válasz.
- Na! Hazudsz?
- Nem.
- Haragszol?
- Igen.
- Mivel lehetne a szívedet meggyógyítani?- kérdezte huncutan Key.
- Semmivel.
És ez ment tíz kerek percig, mert Sziszi hamar beadta a derekát. Hát igen. A szerelmednek nem lehet ellenállni. Van ez így.
- Hát ezt nem hiszem el- morgott Onew és elfutott. Két másodperc múlva egyikük se volt a közelünkben.
Mi csak később vettük észre, hogy miért. Legalább fél tucat sasaeng jött velünk szembe. Hogyan jutottak ezek be? Itt nincs biztonsági őr?
Mire felfogtam, hogy ezek itt vannak már csak két centire voltak tőlem.
- Tényleg te vagy Oppa barátnője?- ölelt meg az egyik lány.
- Nagyon jó hangod van- mondta egy másik.
- Kérhetünk autogramot?- nyújtottak felém egy csomó lapot. Én pedig aláírtam magyarosan. Hehe. Gonosz vagyok.
- Tök jó a szerkód- dicsért egy lány és lefotózott.
- Köszi,- feleltem.
- A fiúk hol vannak?- nézett körül egy másik lány.
- Nem tudom- feleltem.
- Keressük meg- vetette fel az ötletet egy újabb lány.
- Jó- mondták többen is.
- Szerintem nem jó ötlet. Hagyjátok őket próbálni. Ha nem próbálnak, akkor nem tudnak a koncerten megfelelően teljesíteni- próbáltam lebeszélni őket.
- Őrök- kiáltotta egy nő, akinek valami volt a fülén. Két testes férfi jött be az ajtón.
- Vele vagyunk- ragadták meg a karom.
- Dobd ki őket- legyintett a nő.
A lányok elszorították a kezeimben a vérkeringést annyira szorítottak. Nem akartak elengedni. Néhány sasaeng megfutamodott és kiszaladt. De még így is maradtak hárman. Egy a lábamat, kettő pedig egy-egy karomat fogta. Óriási. Felemeltem a lábam, de ekkor hanyatt estem, mert a két lány hátrahúzott.
- Köszi,- sziszegtem. Felvettem a „dühös vagyok, ha nem mész innen megöllek” nézést és a két lányra néztem. Elengedtek és elfutottak. A harmadikat pedig az őrök vitték el.
- Elmentek- kiáltott Sziszi, mire a fiúk megjelentek.
- Jól vagy?- segített fel Jong Hyun.
- Aha. Utálom őket.
- Mi is- értett egyet velem Minho.
Estefelé egyre több és több lett a munka. Nekem papírokat kellett töltögetni, a fiúknak eltűnt a ruhájuk (elvitték azok a bolond sasaengek) ezért újat kellett választaniuk. Természetesen maradtak az egyenruhánál és a SHINee Word pólót vették fel. nekik mindegy, hogy mit vesznek fel, tökéletesen áll rajtuk. Én kaptam egy farmer- kék pólópárosítást, ezzel is jelezve, hogy együtt vagyok a legalacsonyabb taggal, akin szintén a kék SHINee World póló volt. Hogy ebből milyen jó kis sztorik fognak születni. De a gyűrűt már tegnap kiszúrták az újságírók. Csináltak egy olyan képet ahol én éppen fogom a mikrofont és énekelek és bekarikázták a gyűrűt az ujjamon. Ugyan ezt Jong Hyunnál is megcsinálták. A web újságba még azt a képet is odatették, ahol Jong Hyun éneklés közben fogja a kezem és a cikk ennyiből állt: „Jong Hyun és barátnője Gi Bo egy szerelmes dalt adtak elő együtt, amin Jong Hyun azt a sort, hogy „szeretlek” a barátnője szemébe mondta. Vajon meddig tart ez a szerelem? Bővebb információt a Japán fellépések után tudunk adni.”
És erre ki adott engedélyt? Senki. Este hét órakor elkezdtek beözönleni a nézők. Most én nyitottam meg a koncertet a Hana Kagarival. Ugyanaz az érzés, ugyanaz a szabadság. Enyém a színpad. A végén még én is megkönnyeztem. Utánam a fiúk nyitottak a Ring Ding Dong remixelt verziójával és folytatták a Sehrlockkal, Ready or not, Amigo, Love like oxygen, In my room, Electric heart, One for me.
Gyönyörűek voltak, mint mindig. A koncert közepén jött a hír, hogy a végére kaptam három szám éneklési lehetőséget, mert a vezetők kérték, hogy legyen nekem is valamivel több szerepem a koncerteken. Számomra kedves számokat választottam. Két koreait és egy magyart. Az egyik szám a Boys over flower egyik betétdala volt, a What should I do, a másik a You’re beautiful dala, With words. A magyar szám: Bánat utca. Hogy ne csak lassú számok legyenek.
Sziszi az első sorban kapott helyet, így nem tudtam neki szólni. De a fiúknak sem. Mivel hol beálltam énekelni, hol hátul futkorásztam valami után. Például egy sasaeng megpróbált bejutni a fiúk öltözőjébe. Sikerült is és éppen Taemin egyik pólóját vitte volna el, amikor a földre terítettem. Hát ezek aztán tudnak harcolni. Majdnem eltörte a kezem. De végül valahogyan mégis én nyertem. Kidobattam. Újra bezártam az öltözőjüket és visszasiettem a színpadhoz.
Á elfelejtettem átöltözni. Visszarohantam az öltözőmbe. Ki hagyta nyitva az ajtót? Bementem.
- Gi Bo két perc múlva jelenés- szólt be egy férfi.
- Járt itt valaki?- fordultam felé.
- Nem…- felelt és beljebb jött- mi történt itt?
- Én is ezt szeretném tudni.
Az egész öltöző fel volt forgatva. Mind a földön volt. a táskám kiborogatva, a ruhák szanaszét hevertek. Szerintem nem loptak el semmit. Mindenesetre körülnéztem. Minden megvolt. A telefonom az asztalon. Felnyitottam a billentyűzárat. Több képet átküldött magának valaki. És egy új képet is küldtek nekem. Üzenet volt rajta: „Válj el tőle vagy megbánod!”. Én ezektől már nem félek. Ha legyőztem Yoonát, legyőzőm őket is.
Fél perc alatt átöltöztem és kint termettem a színpad mögött.
A fiúk lejöttek a színpadról. Jong Hyun átvett egy tiszta pólót és együtt mentünk ki a színpadra. Felcsendült a zene és énekelni kezdtem, utána ő, refrén és így tovább. Úgy, mint tegnap. Sziszi kipirosodott arccal, csillogó szemmel kamerázott minket. Jong Hyun megfogta a kezem és úgy énekeltünk tovább. A szám végén adott egy puszit az arcomra.
Feljöttek a fiúk és Ayo-ztunk egy sort. Sziszi egyfolytában a szerelmét vette én pedig a sajátomat néztem. Senki miatt nem fogom elhagyni. Ez biztos.
A fiúk bő két és fél órát álltak a színpadon. Azt hitték vége, de én ekkor megjelentem abban a ruhámban, amit a vizsgán hordtam a Hana Kagarihoz. Piros térdig érő ruha egy fekete övvel feldobva. Fekete nyaklánc, fekete kesztyű a jobb kezemre, fekete fülbevalók és fekete bakancs. A fiúk kérdőn néztek rám. Én csak mosolyogtam és kimentem a színpadra. Megálltam a közepén és a számhoz emeltem a mikrofont. With words.
Énekeltem. Az alapot alig hallottam. Megint egybeolvadtam a zenével. A refrénnél kicsit beindultam és mozogni kezdtem. Nem táncoltam csak a jobb lábammal „doboltam”.
Újra halk rész. A második refrénnél már mentem. Első „nyelv”, második „nyelv” újra a színpad közepén. Harmadik refrén megálltam a negyedik „nyelv” végén Sziszi előtt és énekeltem. Hallottam, ahogy ő is dúdolt. Felvett a telójára. A szám végére ott álltam. Úgy éreztem, ez a dal teljesen kiszolgáltatottá tett. Úgy éreztem belelátnak a gondolataimba, az érzéseimbe és mindenbe, ami körülöttem folyt. Beláttak a múltamba, a jövőmbe. Csak nekem erről senki sem szólt.
A BOF betétdalát mindig megkönnyezem. Csak azt nem tudom, hogy miért.
Elindult a zene. Hibátlan kezdés. A hangok a helyükön. Elsétáltam a harmadik nyelvhez. A végén megálltam és ott énekeltem a refrén közepéig. A közepétől visszamentem a színpad közepére. Ott énekeltem tovább.
A refrén alatt muszáj volt sétálnom, vagy ott helyben estem volna össze. Mindig meghatódom a számtól, aminek következtében sírógörcsöm lesz és fél órán keresztül biztos csak zokogok. Ennek a dalnak története van. Ami még nagyon régi.
Az utolsó refrén közepét már Sziszi előtt énekeltem. Az utolsó sorokat is. Mindent beleadtam a végébe.” Ez vagyok én! Tudjátok meg!”Gondoltam.
- My best friend come here!- mutattam Sziszire, aki meglepett képet vágott.
- Gyere- mondtam a mikrofonba- Bánat utca?- kérdeztem tőle mosolyogva.
Bólintott és feljött a színpadra. A többi fan meglepetten nézte, ahogy felsegítem Sziszit a színpadra és neki adom a mikrofonom. Nekem hoztak egy másikat.
Ránéztem és mosolyogva bólintottam. Ő halványan bólintott. A zene elindult.
Középre húztam a barátnőmet és énekelni kezdtem. Az első versszakot egyedül énekeltem. A második versszakra Sziszi ráérzett és a harmadikat együtt énekeltük. Volt egy kis zeneszünet. Végig egymásra néztünk ez alatt az idő alatt és mosolyogtunk. Aztán újra együtt énekeltünk. Táncolni kezdtem. Énekeltünk. Éreztem, ahogy felszabadul a zene hatására. Ő is táncolni kezdett. Körbetáncoltuk az egész színpadot. Végig mosolyogtunk. És csak énekeltünk.
A végén hirtelen abbahagytam a lassú résznél és Sziszi egyedül, lehunyt szemmel énekelt. Én halkan vokáloztam Sziszi pedig énekelte a dallamot. Ezt még mi találtuk ki általános suliban. A legvégét viszont mind a ketten énekeltük. Őrült tapsviharba kezdett a közönség. Meghajoltunk és lementünk a színpadról.
A fiúk visszamentek egy Replay számra, amiből sajnos nekem ki kellett maradnom, mert kérték, hogy még egy számot énekelje el. Ennél gyorsabb számot nem ismerek. Jó lehet, hogy Miley Cyrus már sokak szerint nem „menő”, de én akkor is egy számot választottam tőle. Saját koreográfiával. You’ll always find your way back home. Az egyik kedvenc dalom tőle. Jó pörgős számot választottam. De nem is bántam, mert eddig csak lassú számokat énekeltem, meg egy közepesen gyors számot.
A fiúk lejöttek, én újra felmentem.
- Még egy?- kérdezte Jong Hyun.
- Nem tetszik?- kérdeztem vissza.
- Imádlak- mondta és egy gyors puszit nyomott a számra.
Kimentem és vártam. A zene elindult én pedig csak álltam. Ének rész. Miközben énekeltem, mutogattam magamon és a levegőben, ezzel érezve, hogy értem, amit éneklek, még ha ti nem is. De refrént mindenki énekelte velem. Meg is lepett rendesen. Énekeltem a refrént és táncoltam. A második refrénnél a közönséget énekeltettem. Mondhatom az angol kiejtésük nagyon vicces volt. De azért boldogan énekeltek. És én is. Szóval örült mindenki és ez jó.
A végén úgy éreztem magam, mintha nem is én lennék. Valahol már réges régen elhagytam a testemet. Nem voltam önmagam. Igen ez a szám gyakran előidézett nálam dolgokat. De csak azért, mert pörgős a szám.
Utolsó kitartott hang. Itt éreztem azt, hogy visszatértem a testembe. Vastapsot kaptam. Mosolyogva és fáradtan meghajoltam, majd újra a számhoz emeltem a mikrofonom. Ezúttal nem szándékoztam énekelni. A közönséghez szóltam. Csak úgy áradt belőlem minden féle.
- Köszönöm. Tényleg nagyon köszönöm. El sem tudjátok hinni, hogy most mennyire boldog vagyok- könnyeztem meg egy kicsit- az, hogy egy ilyen „kívülálló” állhat itt ezen a színpadon, ebben az országban, számomra nagy megtiszteltetés. Kérlek titeket, hogy maradjatok hűségesek az idolotokhoz és a biasotokhoz, még akkor is, ha éppen barátnője van. Kérlek, ne utáljatok ezért. Támogassátok őket és tartsatok ki mellettük. Köszönöm, hogy meghallgattatok- hajoltam meg újra és sírni kezdtem. Megkönnyebbültem attól, hogy ezeket kimondhattam.
Remélem emlékezni fognak ezekre a szavakra. Lementem a színpadról. Jong Hyun átölelt. Taemin kivette a kezemből a mikrofont és odaadta valaki másnak. Jong Hyun mellkasán sírtam, ő pedig csak simogatta a hajam.
- Jól van, jól van- mondogatta- nincs semmi baj.
- Jong Hyun gyere egy kicsit- szólt egy férfi.
- Hé, nyugi- nézett a szemembe. Csak nem bírtam abbahagyni. Átöleltem Taemint (ő volt a legközelebb) és az ő vállán sírtam tovább.
- Nyuuuu annyira jó voltál- simogatta Sziszi a hátam.
Felnéztem és letöröltem a könnyeim.
- Te is- mondtam.
- Nyu szeretlek titekeeet- ölelt meg engem és Taemint Sziszi.
- Jövööök- kiáltott Key és betársult az ölelésbe.
- Mi is- mondta Minho és Onewval együtt odajöttek hozzánk.
- Jong Hyun hyung ebből kimaradtál- nyújtotta ki a nyelvét Key.
- Hm?- nézett ránk.
- Még egy ölelést?- nézett rám Taemin.
- Kérdezed vagy mondod?- néztem vissza, mire megint ölelkezni kezdtünk.
A hotelba érve én a fürdőszoba felé vettem az irányt. Megtöltöttem a kádat vízzel és megmártóztam benne. Mennyei érzés volt ott ülni egy meleg vizes kádban. Nem is tudom, hogy mikor ültem utoljára kádban. Amikor kiszálltam, és megtöröltem a jobb karom, csak akkor vettem észre a sárgászöld foltokat rajta. Ezt okozta az a hülye sasaeng? Hát kösz. Nem fájt csak akkor, ha megnyomtam. Átöltöztem pizsamába (kutyás póló és nadrág) és kimentem.
- Kéred?- dobott felém egy plüsskutyát Taemin.
- Naná,- mosolyogtam- milyen játék van még?
Na, ma én szereztem a legtöbb játékot. A fiúk szerint kiérdemeltem és Sziszi is kapott Keytől egy teknőst. Én ma 11 (!) plüsst, Taemin és Minho 9-et, Onew 8-at, Key és Jong Hyun 7-et zsebelt be.

26~ SHINee

Szerencsére tegnap nem csípett meg senki, ezért ma korán keltem, felvettem valami (szerintem) menő cuccot (converse, meleg farmer, fekete hosszú újjú felső felett egy pink póló, aminek a közepébe az van írva, hogy YES!), kivasaltam a hajam, felraktam magamnak egy enyhe sminket (szempillaspirál, szemkiemelő és szájfény) és már indulhattunk is.
- Jól nézel ki- mondta Taemin, miután végre leszállt a hátamról. Ugyanis rám ugrott köszönésképp.
- Köszi. Igyekszek mellettetek menőn kinézni- feleltem mosolyogva.
- Nekem így is elég menő vagy- ölelt át Jong Hyun. Viszonoztam az ölelését.
- Nem hiszem el még mindig nincs fent!- jött ki a szobájából bosszúsan Key és a laptopjával sétálgatott fel-alá.
Összenéztünk, majd megvontuk a vállunkat. Vagy Sziszi, vagy egy új divatkollekció. Esetleg mindkettő. Beszálltuk a ránk váró kisbuszba és én rögtön elővettem az ipadom. Megnyitottam a twittert és tweeteltem. Aztán a Facebookon is. Had irigykedjenek a régi osztálytársaim. Csináltam egy képet és azt is feltettem „Go Japánba a SHINeenal” címmel.
- Gi Bo! Menj fel a youtubera! Nem fogod elhinni- nézte Onew elkerekedett szemekkel a saját tabletjét. Mindenki elővette az ipadját (JongHyun a telefonját) és vadul pötyögni kezdett rajta én meg csak néztem, őket. Paparazzi fotó. „Vajon mit nézhetnek ilyen lázasan?” ez lett a kép neve.
- Wooow!
- Ez nem semmi!
- Ügyes vagy- jöttek a dicséretek a fiúktól.
- Oké, erre én is kíváncsi vagyok- így hát én is felmentem a videómegosztóra.
Az első ajánlott videó: Gi Bo szintfelmérő produkciója- SHINee - Stranger. A következő: Gi Bo szintfelmérő produkciója- SNSD- Into the new world. A harmadik: Gi Bo szintfelmérő produkciója- Shizuka Yumi- Hana Kagari. Elképedtem. Egyáltalán lehetséges ez? A Stranger számomat közel egy millióan láttak, pedig alig néhány órája volt feltöltve a videó. Az SNSD számot 900.000-en nézték meg, az éneket több mint 800.000-en. Alig hittem el.
- Ez biztos nem én vagyok- mondtam és elindítottam a Hana Kagarit. Mintha nem is azt csináltam volna a színpadon.
Ez biztos nem én vagyok. Ez nem lehetek én. Hibátlan volt minden szó és a hangok is tökéletesen a helyükön voltak. Nem is emlékszek rá, hogy ilyen gyönyörűen (nem hazudok) énekeltem. Jó, lehet, hogy nagy az egóm, de ez a szám tényleg illett hozzám. Látszott a videón, hogy ez a dal teljesen én vagyok. És igen, miközben, énekeltem én is teljesen úgy éreztem, hogy „igen ez vagyok én!”. A végét még én is megkönnyeztem ott a kocsiban pedig a színpadon száraz maradt a szemem. Hihetetlen, hogy mennyire magával sodort a videó. Mintha nem is én énekeltem volna, hanem valaki más, aki nagyon nagy sztár és még életemben nem hallottam róla. Véget ért a videó, de én csak néztem a replay gombot. Nem tudtam újra megnézni. De az agyam azt mondta, hogy „újra, újra, újra”. De a kezeim nem engedelmeskedtek. Teljesen lefagytam.
- Elállt a szavad is mi?- ütött bele a vállamba Jong Hyun.
- He? Ja, nem csak… Ez biztos nem én vagyok- tértem magamhoz.
- Pedig, de ez te vagy és mindenképpen el kell énekelned a koncertünkön- mondta határozottan Minho.
- De én…- kezdtem.
- Nincs, de. Elénekled és kész- intett le Onew.
- Hát oké- feleltem teljesen megsemmisülve.
- Mindjárt a reptérhez érünk. Öltözzünk be- szólalt meg hosszas hallgatás után Taemin, mire mindenki felvett egy sálat és a nyaka köré csavarta, úgy, hogy a szájukat és az orrukat is eltakarják. A kabátjuk kapucniját is feltették a fejükre, sőt Key még egy divatos napszemüveget is az orrárra biggyesztett.
Hát nálam csak az új sálam volt, így én azt tekertem a nyakam köré.
- Nincs kapucnid?- kérdezte Jong Hyun.
- Nincsen. Erről a kabátról már régen leesett- feleltem.
- Sapka? Biztos van nálad egy- mondta Jong Hyun és kotorászni kezdett a táskámban.
- Hé, az nem ott van!- kaptam ki a kezéből a táskám- Az itt van- mondtam és kihalásztam a zsebemből az új sapimat.
- Vedd fel és le ne vedd addig, amíg fel nem érünk a repülőre. Szerintem lesznek ott fanok és újságírók is- magyarázott Jong Hyun.
- Gondoltam. Adtok autogramot?- kérdeztem.
- Lehet. Majd meglátjuk- mondta Onew.
- Oké, akkor,amíg osztogattok, addig én elmegyek és veszek egy normális kabátot. Anyukám küldött egy kis pluszpénzt- mondtam mosolyogva.
- Miért anyukád pénzét költöd? Mi is vehetünk neked egy újat- nézett rám Onew.
- Hát nem akarok rajtatok élősködni- mondtam, mintha ez tök természetes lenne. És szerintem az is volt.
- Jaj, hagyd már! Hiszen barátok vagyunk nem?- szólt Key.
- Igen, azok- sütöttem le a szemem.
- Ezt megbeszéltük- mondta Onew és eltette az ipadját. Mindenki így tett. Én is.
Kiszálltunk az autóból és egy hatalmas tömeg fogadott bennünket. Minho szállt ki először. Ő addig integetett a tömeg felé, amíg mindenki ki nem szállt. Én voltam az utolsó. Jong Hyun megfogta a kezem és kisegített, de utána sem engedte el. Összekulcsolta az ujjainkat és úgy mentünk be az épületbe. Én folyamatosan lehajtott fejjel mentem mellette. Sokan csináltak rólunk fotót és rengetegen kértek autogramot is.
Onew megragadta Jong Hyun karját.
- Egy fotót feléjük- suttogta.
- Mosolyogj- mondta Jong Hyun én pedig felemeltem a fejem és mosolyogtam.
A fanok felé fordultunk, erre egy nagy sikítást kaptunk. Villogtak a vakuk és mi csak mosolyogva integettünk. Ezt csináltuk két percig, utána elindultunk fel a mozgólépcsőn.

Az út 1,5 órás volt. Ez alatt a másfél óra alatt csak magamat néztem a youtubeon. Egyszerűen nem akartam elhinni, hogy tényleg fent vagyok rajta. Ez annyira hihetetlen. De ami a táncokat illeti, hihetetlenül jóra sikeredtek. A kamerákat is nagyon jól vágták össze. Mintha mozgott volna a színpad a videóban. Hol közelítettek, hol távolodtak, hol pedig forogtak, a refrénnél pedig az arcomat és az egész testemet vették. Baromi jóra sikeredett.
Leszálltunk, megálltunk egy fotóra, vettünk egy kabátot, beszálltunk a buszba és egy hotelba mentünk. Természetesen öt csillagosba. Kétszer nagyobb volt az egész lakosztály, mint az otthoni ház. Mindent ledobtunk, én átcseréltem a kabátomat és mentünk is egy arénába. Út közben az autóból csodáltam a téli Japán várost. Osaka nagyon szép volt. Minden fa és villanyoszlop már fel volt díszítve, így karácsonyi hangulatom lett.
Mire a helyszínre értünk, már azon gondolkodtam, hogy mit fogok venni karácsonyra a fiúknak? El kell mennem dolgozni. Az aréna körülbelül akkora volt, mint Budapesten a Papp László sportaréna. Gyorsan körbevezettek minket. Saját öltözőt kaptam a fiúktól távol. De az ajtóra ki volt írva a nevem. Ennek nagyon örültem. Már állt a színpad. 4 „nyelve” volt. A színpad mögött egy vetítő volt. Itt is elmagyarázták, hogy mikor melyik kamerába kell majd nézni, de úgy láttam a fiúk már rutinosak ezért egy percre se figyeltek oda.
Adtak nekem egy ruhát, amit majd a fellépésemen kell felvennem. Hasonlított a fiúk szerkójához. Fekete nadrág, piros felső, közepén egy fekete szív. A fiúk megkapták a Ring Ding Dongos ruhájukat. Aha, tényleg nagyon passzol hozzájuk… No comment. Én elváltam a fiúktól, hogy egy kicsit körülnézzek. 3 óra múlva az egész nézőtér tele lesz, mi pedig itt fogunk táncolni. Még fel sem fogtam. Megálltam a színpad közepén és elképzeltem, ahogy tele lesz az összes szék, és én itt fogok énekelni.
- Tetszik?- jött felém zsebre tett kézzel, lazán Jong Hyun.
- Igen- mondtam mosolyogva.
- Szokj hozzá- ölelt át hátulról.
- Miért?- kérdeztem.
- Sokat fogsz a színpadon lenni. A színpad lesz az életed- felelte.
- Én ezt nem igazán értem- ráncoltam a szemöldököm.
- Tegnapelőtt szinte uraltad a színpadot. Mintha nem először léptél volna fel. Mi nézők csak sodródtunk veled. Olyan érzés volt, mintha féltenéd a színpadot mástól. Nem akartad elengedni. Ott akartad volna leélni az életed. Mi, nézők is fel akartunk volna menni, de te nem hagytad. Ez nagyon jól áll neked- mondta Jong Hyun és a mondat végén megpuszilta a hajamat.
- Én nem akarlak titeket letaszítani a színpadról- nevettem és megfordultam.
- Tudom.
- Alig várom a duettünket. Csak mi ketten- mondtam a szemébe.
- Tudom- felelt, közelebb húzott és megcsókolt.
- Szeretlek- suttogtam a fülébe.
- Én jobban- mondta és újra összeragasztotta az ajkainkat.
1 óra alatt teljesen kész lett minden és egy órát gyakoroltunk a színpadon. Bemelegítettük a mikrofonokat és a hangfalakat is.
Még fél óra volt hátra a kezdésig, de a nézőtér már tele volt. Éppen az öltözőmbe voltam, amikor valaki berontott. Nagy meglepetésemre Sziszi volt az.
- Wááááááá sziaaaaaaa,- ugrottam a nyakába.
- Szia,- viszonozta az ölelésem.
- Hogy-hogy itt vagy?- kérdeztem, miután jól kiugráltuk magunkat.
- Egy koncertet se fogok kihagyni- kacsintott rám.
- Jaj, úgy hiányoztál- öleltem meg.
- Te is! Nagy sztár lettél a youtubeon. Vagy egy milliószor néztem meg a videóidat. Nagyon klassz vagy- dicsérgetett.
- Köszi. Tudod milyen jó érzés volt ott állni a színpadon?
- Nem.
- Woah- feleltem röviden és tömören.
- Úgy néztél ki, mint aki ott akar élni. Teljesen magadnak akartad tudni azt a hosszú izét- nevetett.
- Jong Hyun is ezt mondta- nevettem. Az szinte fel sem tűnt, hogy magyarul beszélgettünk. Jó volt újra látni, hallani a hangját és ölelni. Hát igen. Nem véletlenül vagyunk már vagy 12 éve legjobb barátnők.
- Látom, találkoztatok- állt meg Key az ajtóban. Én odaszaladtam hozzá és megöleltem.
- Köszi,- mosolyogtam.
- Ki mondta, hogy neked hozattam ide?- kérdezett felvont szemöldökkel.
- Tudom.
- Biztos nem. Önző vagyok és csak magam miatt hívtam ide- mondta nagyon komoly arccal és megölelte Sziszit.
- Átlátok rajtad- mosolyogtam.
- A fenébe- nevette el magát- oké kettőnkért- mondta nevetve.
- Így már jobb- mondtam és társultam az ölelésbe.
- Csoportos ölelés van és minket kihagytok?- állt meg az ajtóban Taemin.
- Gyere- nem kellett neki kétszer mondani.
Megjöttek a többiek és csináltunk egy nagy ölelést. Újra együtt a csapat.
- Kezdünk- az ölelést egy szigorú női arc szakította meg.
- Én megyek a VIP helyre- mosolygott Sziszi és otthagyott minket.
- Mivel is nyitunk?- kérdezte Jong Hyun.
- Love like oxygen- felelt Onew.
- Tényleg- ütött a fejére Jong Hyun. A szerelmemmel kettesben maradtunk.
- Ügyes légy. Ámbár ebben te már profi vagy- nevettem.
- Köszi,- felelt ideges fejjel.
- Hé, ne izgulj. Válj eggyé a zenével- mondtam.
- Á, nem az. Itt van- nyúlt a zsebébe és elővett egy gyűrűt. Nekem nyújtotta.
- Jong Hyun- suttogtam.
- Egy pár vagyunk nem? Nekem is van ilyenem- mutatta az ujjait- szeretném, ha te is hordanád- mondta miközben felhúzta az ujjamra.
- Úgy lesz- mondtam mosolyogva, majd magamhoz húztam és megcsókoltam.
- Jong Hyun, hol vagy?- hallottam kintről egy kiabálást.
- Menned kell- suttogtam és elengedtem.
- Remélem, még találkozunk- mondta nevetve és kiment az ajtón.
Ezt a gyűrűs dolgot lehetne eljegyzésnek is venni? Mert akkor valóra válhatna az egyik nagy álmom. De már az is elég, hogy vele lehetek. Koreában szinte minden párnak van közös cuccuk, legyen az póló, telefontok, telefondísz vagy egy egész ruha kollekció. De gyűrűje nem mindenkinek van. Ott maradtam egyedül az öltözőmbe egy tv-vel. A tv-ben pedig a drága SHINee barátaim táncoltak. Mint mindig most is tökéletesre sikerült minden egyes lépésük, hangjuk, levegővételük, hülyéskedésük. Jobbnál jobb számok. Amigo, Lucifer, Ring Ding Dong, Romantick, Jojo, Replay, Juliette, Stranger, Obsession és Sherlock. A Sherlock végét már a színpad mögül hallgattam. Hihetetlen, hogy mennyire jók. Szeretem őket.
A fiúk lerohantak a színpadról és miközben elmentek mellettem ráütöttek a vállamra. Jong Hyun átöltözött fekete-piros szerkóba (szóval passzoltunk) és kiment a színpadra. Sötét volt, így nem igazán látták a fanok. Talán csak a körvonalait. A két legtávolabbi „nyelvre” kellett menünk, így elindultam én is.
Megálltam a nyelv végén és vártam. Izgultam. Nagyon. Jong Hyunra néztem, de csak a körvonalait láttam. Felém fordult és bólintott. Megmarkoltam a mikrofont és bólintottam. A zene elindult és a fények felgyúltak. A tömeg sikítozni kezdett én pedig Jong Hyunra mosolyogtam, aki közben elkezdett énekelni. Utána én folytattam. Aztán refrén következett én pedig csak őt néztem. Senki más nem volt csak én meg ő. Mi ketten. Már nem is volt olyan messze. Elindultam feléje lassan, de biztosan. Mindketten megálltunk a „saját nyelvünk” végénél. Énekeltünk. Jong Hyunnak csillogott a szeme én pedig a mennyekig szárnyaltam, annyira boldog voltam. Szóló részek, majd refrének következtek. Amikor azt énekelte, hogy szeretlek csak nekem szólt. Senki másnak. És ezt nagyon jól tudtam. Az egész világnak kiüvöltötte, hogy szeret engem. Ennél nagyobb és mélyebb érzéseket nem tud senki más kihozni belőlem. A szeme ragyogott, mint az égen a csillagok és egy óriási mosoly terült el az arcán. Örült. Boldog volt. Ahogyan én is. Újra megindultunk egymás fel, ekkor nem énekelünk, csak a zene ment.
Pont úgy értünk egymás elé, hogy a refrén jött. Jong Hyun megfogta a kezem és úgy folytattuk.
 A közönség felé fordultunk és úgy énekeltük el az utolsó sorokat. A szám végén a rajongók óriási sikítozásba kezdett én pedig meghajoltam és megköszöntem. Jong Hyun is így tett. Még mindig fogta a kezem.
A többiek is feljöttek a színpadra és megkérdezte Taemin, hogy ismerem-e az A-yo című dalukat. Naná, hogy ismertem. Azt kérték, hogy énekeljem velük. Természetesen nem haboztam és igent mondtam. Jong Hyun és én ott maradtam a színpad közepén, a négy fiú pedig elfoglalta a négy „nyelvet”. Jong Hyunnal együtt kezdtük majd sorba a többiek is. A fiúk egy refrént végig táncoltak a „nyelveken” aztán hozzánk jöttek és együtt táncoltuk azt a „nagyon nehéz” refrént.
A második refrén után elvettem Keytől a szólóját, mert én kezdtem el ő pedig nagy boci szemekkel nézett rám én meg csak mosolyogtam és énekeltem. Aztán ő be akarta pótolni ezért Taeminnel együtt énekelt én pedig csak nevettem. Persze nem a mikrofonba. Az túl ciki lett volna. Végül visszatértem ahhoz, hogy Jong Hyunnal énekeljek együtt, mert nem akartam a fiúkat összezavarni. Úgyis fogok még egyedül énekelni. Úgyhogy nagyon jó hangulatban telt ez a szám. A végén meghajoltam és lementem a színpadról.
A fiúk még énekeltek egy In my room-ot, Run with Me-t, Up and Down-t, Love paint-et Hello hello-t , Forever or Nevert, és egy Ready or not-ot (az utolsó háromba mentem énekelni és táncolni). A fiúknak itt véget ért a koncert, már csak nekem maradt hátra egy Hana Kagari ének.
Megálltam a színpad közepén és készen álltam. Nem izgultam, nem féltem. Elindult a zene én pedig felvettem a ritmust és énekelni kezdtem. Ugyanaz az érzés volt bennem, mint ami a vizsgán is. Nem tudom, hogy mit csinálhattam. Csak annyit, hogy énekeltem. Eggyé olvadtam a zenével. Már nem számított senki és semmi. A végén egy kicsit felébredtem, mert a fiúk is beszálltak az éneklésbe, így hatan énekeltük az utolsó 45 másodpercet. Ez volt a koncert legvége. Mélyen meghajoltunk és megköszöntük a figyelmüket. Rengeteg plüssállatot, virágot dobtak a színpadra. Taemin szedte össze a legtöbbet (ki más?). Megköszöntük, meghajoltunk és lementünk a színpadról.
- Wá eszméletlenül jók voltatok- ugrott a nyakamba Sziszi az öltözőbe.
- Köszi,- mondtam.
- Ez a szám a végén! Istenem Bogi te! Meghatódtam a végén. Majdnem sírtam- áradozott Sziszi.
- Hé, azért ennyire rossz nem voltam- tettem csípőre a kezem.
- Oké, egy kicsit jobb voltál- nevetett Sziszi.
- Egy tízes skálán elértem nálad a 0,1-et?- kérdeztem.
- Hah, ne legyél ennyire öntelt! 0,01-et értél el- nevetett. Erre a kijelentésre én is felnevettem.
- Na, milyen?- jött be Key és megmutatta magát. Hát a pink póló, a narancs nadrággal és a piros cipővel elég furán nézett ki.
- Key barátom… neked nem jó a színérzéked- néztem végig rajta.
- Gyönyörű vagy Key, ne is hallgass rá! A divat egy művészet ezt ő nem értheti meg- ölelte meg barátját Sziszi, mire én és Key felnevettünk.
- Oké- legyintett.
- Amúgy te mindenhogy tökéletes vagy. Legalábbis nekem- mondta Sziszi és megcsókolta a párját.
- Ha neked tökéletes vagyok, akkor másnak miért feleljek meg?- kérdezte Key. Sziszi újra megcsókolta.
Olyan édesek! Szerintem egyszer dupla esküvőt fogunk tartani.
- Készen vagytok?- jött be Taemin.
- Igen- feleltem.
- Puszit kérek- tolta elém az arcát Taemin. Megpusziltam.
- Köszönöm- pirult el- kéred a plüsseidet?- kérdezte, látva, hogy van egy pár darab a kezemben.
- Majd otthon átnézzük őket- feleltem ő pedig megköszönte és egész úton hazafelé a plüsseit mutogatta, sőt még nevet is adott nekik.
Így nehéz lesz megválnia tőlük. De végül én kaptam egy aranyos nyuszit, egy kis bocit, egy teknősbékát és Minhotól elvettem egy kiskutyát, mert annyira aranyos volt, hogy rögtön beleszerettem. Taemin vagy 10 játékkal gazdagodott, Onew 5-tel, Minho 6-tal, Key 8-cal és Jong Hyun 4-el. Ezért eldöntöttük, hogy a kutya közös lesz. Így én csak három játék gazdájának tudhattam magam. De van még nap, lehet, hogy holnap többet szerzek.
 A hotelba érve én ledobtam magam az ágyra és a plafont nézve azon gondolkodtam, hogy holnap hánykor kell felkelni és még van két nap a mini turnéból. Igazából meg tudnám szokni ezt az érzést. Ezt a boldogságot és a szabadságot. Amikor csak én vagyok a színpadon. Vagy ketten Jong Hyunnal. Milyen jó is lenne. De ekkor még nem számítottam arra, hogy a fanok rafináltabbak, mint hittem. Pedig ez még csak az első nap volt.

25~ SHINee

Csütörtökön és pénteken nem kellett suliba menni, viszont egy perc nyugtom se volt. Csütörtökön (azaz ma) elmentem korán reggel a tömeg előtt bevásárolni.
Vettem egy csomó kaját a fiúknak, hazavittem. Igen ám, de rájöttem, hogy nekem most kell egy sál vagy sapka. Így elindultam egy közeli plázába. Délelőtt tíz óra volt, amikor találtam egy viszonylag normálisnak mondható fekete sapkát. Csak sálat nem találtam hozzá. Kesztyűt viszont igen. Megvettem a sapkát és a kesztyűt és elindultam egy másik boltba sálat nézni. Nagy sajnálatomra nem találtam csak lila színűt, ezért azt vettem meg. Eszembe jutott, hogy új kabátot is kéne vennem, de nagyon drágák voltak, ezért nem vettem újat. Használom a régi, elkopott meleg kabátot. Amíg el nem szakad addig jó ez is. Már azt se tudom, hogy milyen színe volt eredetileg, mert már nagyon kifakult.
Hazafele felvettem az újonnan vásárolt kesztyűmet a régire (nagyon hideg volt) és lesétáltam egy buszmegállónyit. A hír, miszerint Jong Hyunnak barátnője van még nem halkult el. Szerencsére akkor még nem tudták a nevemet, csak azt tudták, hogy hogyan néztem ki. A buszon mutogattak is rám, hogy „nézd, ő hasonlít Oppa barátnőjére!” „biztos nem ő az!” „de igen! Nézd meg jobban”.
Megváltás volt számomra leszállni a buszról és sétálni. De tényleg. Tudjátok, hogy milyen érzés az, ha az emberek mutogatnak rátok és úgy tesznek, mintha ott se lennétek? Borzasztó. A házunk előtt baromi nagy tömeg állt. Mind újságírók voltak. A fiúk nincsenek most itthon. Fotózásra mentek. Akkor mit keresnek itt riporterek?
- Szia, te vagy Jong Hyun barátnője?- dugta az orrom elé egy nő a mikrofonját.
- Igen én vagyok- húztam ki magam.
- Tegnap volt a szintfelmérő vizsgád az egyetemen. Hogy sikerült?- kérdezte.
- Igen, tegnap volt és én mindent beleadtam az előadáson, szóval reménykedek, hogy jól sikerült- feleltem. De honnan tudták, hogy tegnap volt a vizsga?
- Hány cég járt nálad szerződést illetően?- kérdezte egy férfi.
- Csak egy napja volt a vizsga. Örülök, hogy túl vagyok rajta, de azért, hogy egy cég szerződést kössön velem, az azért elég hihetetlennek hangzik a számomra- mondtam. Igaz is volt.
- Szóval rosszul szerepeltél a vizsgán?- fürkészett egy nő. Ezt én sose mondtam.
- Ezt sose mondtam. Egyelőre nem szeretném elkötelezni magam. Alig egy napja volt a félévi vizsgám, nem szeretnék még egy céggel sem szerződést kötni. Idővel majd biztosan, de most még nem- jelentettem ki és ezzel számomra befejeződött a kérdés-felelet játék.
- Terveztek gyereket?- hallottam egy képtelen kérdést. Visszafordultam és kérdőn néztem a riporterre. Megismételte a kérdést.
- Gyereket? Még nem beszéltünk róla- vakartam a fejem.
De most tényleg. 20 évesen ki szeretne gyereket. Ha lediplomáztam és van egy biztos állásom, jöhet a gyerek. De addig nem. És amúgy is, Jong Hyunnak nincs annyi szabadideje, hogy egy gyereket is elkezdjen nevelni. Elindultam a kapu fele. Legalább 10 percbe került, mire végre valahára átléptem a kaput. Az újságírók be akartak jönni rajta. Alig bírtam becsukni a kaput. De én nyertem. Beestem a jó meleg házba és azonnal minden téli cuccot (kabát,sapka,sál,kesztyű) levettem. Levettem a sáros cipőmet, felvettem a mamuszom és elcsoszogtam a konyháig.
Vettem reggel csirkét és azt rántottam ki. Csináltam mellé sült krumplit és leültem a tv elé.
- Jézusom, mit keresnek ezek itt ilyenkor?- jött be valaki morgolódva. Onew volt.
- Engem- feleltem a tv-t bámulva.
- Az csirke?- kerekedtek el a szemei a husimat látva.
- Nem kapsz- nyújtottam ki a nyelvem.
- Miért?- biggyesztette le a szája szélét.
- Mert múltkor megettétek előlem a pörköltömet és a rákszirmaimat is- mondtam.
- Olyan finom volt- jött közelebb hozzám.
- Tudom. És én nem is ehettem belőle- vágtam szomorú fejet.
- Biztos van még kint a konyhában husi- indult a konyha felé.
- Nem nincs- pattantam fel a kanapéról és a konyha felé futottam. Persze, hogy volt, de azt vacsorára csináltam. Délután négy óra volt.
- Ha most megeszed nem lesz vacsorád- mondtam szigorú arccal.
- Rendben. A csirke a mindenem- felelt és eltolt az ajtóból, hogy beférjen. Felnevettem. Régóta tudtam, hogy Onew gyenge pontja a csirke. Mániákus volt.
Mondjuk, mindenki tudja, aki SHINee vagy Onew fan. Szóval ez alap dolog volt. Szóval Onew megette a saját adagját. Aztán elcsent egy kicsit a többiekéből is. Végül mindenki adagját megette. Szóval marad a kajarendelés. Ez miért csak most jutott az eszembe? De hülye vagyok.
- Finom volt- nyalta meg Onew mind a tíz ujját.
- Köszi,- mondtam.
Este nyolcig csak a tv-t bámultam, és a reklámokban az ipadomon facebookoztam. 8 óra után nem sokkal jöttek meg a fiúk.
- Hol voltatok ilyen sokáig?- néztem rájuk.
- Hát azok ott kint még mindig rád várnak- bökött az ajtó felé Minho.
- Ja. Leállítottak engem és rólad kérdezősködtek. Azt mondták, hogy te nem akarsz tőlem gyereket. Ez a kijelentés kicsit meglepett, de szeretnék felvilágosítást kérni tőled- mesélte Jong Hyun miközben levetkőzött.
Minho, Taemin és Key a konyha felé mentek.
- Nincs kaja. Onew megette- néztem Onewra. Lejjebb csúszott a kanapén.
- Eh?- nézett rá Key.
- Csirkét csináltam- pirultam egy kicsit el.
- Értem. Rendelünk vette elő a mobilját Minho és a füléhez emelte a telefont. Majd rendelt a KFC-ből egy rakat kaját.
- Hogyan fogja behozni a futár a kaját?- kérdeztem.
- Megoldja. Rengetegszer volt már itt- felelt Onew.
- Szóval? Mi van a gyerek témával- guggolt le elém Jong Hyun.
- Én azt mondtam, hogy még nem beszéltünk róla- feleltem. Én úgy terveztem, hogy lediplomázok, lesz egy biztos állásom és majd akkor. Most neked sincsen olyan sok szabadidőd.
- Oké. Én is ezt mondtam- állt fel és egy puszit adott a homlokomra.
Fél óra múlva meg is jött a futár. Onew egy hatalmas nagy kosarat kapott, ami tele volt csirkecombokkal. A többiek viszonylag közepes méretű dobozt vettek el. Én egy kicsit. Nem is tudtam mind megenni. Pedig a legkisebb kosarat én kaptam. Van ez így.
- Figyelj Gi Bo, akkor csomagolj be, mert holnap délután kettőkor indul a gépünk Japánba- mondta Onew, amikor már mindenki befejezte az evést.
- Új kabátot kellett volna vennem. A régi teljesen elkopott- gondolkodtam hangosan.
- Nem gond- mondta Jong Hyun és a kanapé karfájára ült.
- Sziszinek szóltál Key?- fordultam felé.
- Igen- hajtotta le a fejét.
A mai este után viszonylag nyugodtan pakoltam be holnapra. 3 teljes nap Japánban három fellépéssel. Ez jónak hangzik. Több tízezer ember előtt fel kell lépnem. Ez izgalmas! Izgulok, és rettentően kíváncsi vagyok Japánra. Pénteken Osakában, szombaton Nagoyában, vasárnap pedig Tokióban lépünk fel. Ha most valaki meg mer csípni és én felébredek, hogy ez csak egy álom volt, szerintem behúzok neki egyet.

24~ SHINee

És eljött a NAGY nap. Nem akartam felkelni. Nem akartam bemenni.

- Jó reggelt- éreztem, ahogy Jong Hyun felém fordul.
- Ébresztő- mondta bársonyos hangján.
- Álomszuszék- énekelte. Egy puszit nyomott a homlokomra. Aztán még egyet a számra.
Bebújtam a takaró alá. Semmi kedvem nincsen felkelni ebből az ágyból.
- Hé Gi Bo, keljél fel- valahogyan be kart jutni a takaró alá, de nem engedtem.
- Oké, akkor hagylak még. De csak addig, amíg felöltözöm- mondta gyengéden és felkelt az ágyról. Még csoszogott a szobába, majd kiment az ajtón. Előjöttem a takaró alól. 7 óra. Remek. Még egy órát aludhattam volna. A tervem szerint visszaalszok. Sikerült is volna, ha 5 perccel később jönnek a fiúk, mivel pont félálomban voltam.
- Szia,- ugrott rám Taemin.
- Felkeltél?- feküdt az ágyra Jong Hyun.
- Nem. Még alszok- morogtam.
- Taemin szállj le róla- szólt rá Jong Hyun.
- Miért?- kérdezett a fiatalabb.
- Mert azt mondtam- jött a válasz az idősebbtől. Taemin leszállt rólam. Én pedig felültem. Zúgott a fejem.
- Kész a reggeli, gyere enni.
- Jó mindjárt, csak felöltözöm- mondtam és kikerestem a kedvenc fekete- narancscsíkozású szettemet és felkapkodtam magamra. Nem akartam megfésülködni.
 Bevettem egy fejfájás csillapítót, mert nagyon fájt a fejem. Megettem a reggelit (omlett Onew módra) és elkértem Minhotól az ipadomat.
- Ugye nem akarsz japánt tanulni?- kérdezte felvont szemöldökkel.
- Nem, azt akarom megnézni, hogy milyen idő lesz ma. És egy e-mailt várok Sziszitől- mondtam.
- Oké- felelt Minho és levette a szekrény tetejéről az ipadot.
- Köszi,- hajoltam meg és elvonultam a szobába. Ma viszonylag hideg lesz, mínusz 7 fok, szeles idő. Sem az időjárás, sem a hangulatom nem volt a jónak mondható kategóriában.
- Indulnunk kéne- jött be a szobába Jong Hyun.
- Oké- mondtam és kikapcsoltam az ipadot, felvettem a táskámat és indulásra készen álltam.
- Így jössz?- mosolygott Jong Hyun.
- Igen. Baj?- kérdeztem.
- Hát csak a cipő, a hajad, de más nem. Mondjuk, nekem így is tetszel- nevetett és átölelt. Mamusz volt rajtam.
- Köszi, jó oké mindjárt- mondtam és 2 perc múlva teljesen kész voltam. Hirtelen kirázott a hideg. Biztos hideg van kint.
Jong Hyun elvitt az egyetemig.
- Drukkolunk neked. Biztos, hogy át fogsz menni- bíztatott. Kellett is.
- Köszönöm. Tudod, én ettől most rettegek- mondtam őszintén.
- Tudom. De bízz magadban. Sikerülni fog. Tudom. És te is- hajolt oda hozzám és az ajkai az enyémre tapasztotta.
- Akkor majd délután jövünk- mondta Jong Hyun miután elváltunk egymástól.
- Délután- ismételtem.
- Ne feledd, amit mondtam.
- Oké. Nem fogom- válaszoltam és kiszálltam a kocsiból. Elindultam a suli felé. A hideg csípte az arcom a szél fújta a hajamat a szemembe.
Végre bent voltam. Végre elkezdtem a feladatlapot. Szinte minden kérdésre tudtam a választ. Egy azonban kifogott rajtam. Az igeidők egyeztetése a múlt idős viszony tárgyas ragjához, általános személyes névmással. Legalább 7-szer elolvastam a feladatot. De nem értettem. Se magyarul, se koreaiul, se japánul.
Végül kifutottam az időből és még csak egy szót se tudtam oda leírni. Így adtam be a dolgozatot.
Következett a szóbeli. Egy órát vártam, mire én is sorra kerültem. Mikor beléptem az osztályterembe szembetaláltam magam egy szimpatikusnak tűnő nővel. Vele kellett volna beszélgetnem. Hát jó. Odamentem, meghajoltam, köszöntem, bemutatkoztam, megkérdeztem a nevét és kérdezgettem arról, hogy hol dolgozik, hány gyereke van. Szóval ilyen általános kérdéseket raktam fel. Utána viszont nekem raktak fel kérdéseket. Mint pl.: mikor voltam utoljára moziban (régen), milyen filmet néztem utoljára, milyen zenét szeretek (SHINee) és mi szeretnék lenni, ha nagy leszek. Azért ezt egy 20 éves felnőtt nőtől megkérdezni… Hát nem is tudom. Mindenesetre mosolyogva figyeltem, bólogattam hallgattam, meséltem. Nem is volt olyan szörnyű. Egy órás beszélgetés után a japántanárnőnk szólt, hogy vége, lejárt az idő. Megköszöntem a kérdésekre felelt válaszokat, meghajoltam és elköszöntem. Oké, szóval ezen is túl lennék. Délután 14-ig a könyvtárban ütöttem el az időt. Közben a büfébe is lementem venni valami ennivalót. Volt egy csokis minyon, amire lecsaptam és fél literes kólát is benyomtam. Kezdtem fáradni. Pedig még el se kezdődött a vizsga nehezebb része.
Fél háromkor bemondták, hogy minden diák menjen az előadóterembe. Felvettem a cuccaimat és átvágtattam a sulin. Az előadóteremben már mindenki ott volt. Megláttam Wonniet és leültem mellé.
- Hogy ment a japán?- kérdezte.
- Könnyű volt. azt hittem, hogy nehezebb lesz- feleltem.
Azt kérték, hogy menjünk az öltözőkbe. Minden évfolyamnak van egy öltözője. Fiúk-lányok külön. Gyorsan megkerestem az öltözőt és átöltöztem az első számunkhoz. A pólónk úgy nézett ki, hogy fekete alapon fehér csíkok szaladgáltak. A nadrág viszont teljesen fehér volt. Állítólag UV fényben nagyon jól fogunk kinézni. Szerintem is. 15 órára kész volt a sminkem és megjöttek a nézők. Minden és mindenki készen állt. Hát akkor csapjunk oda! Hatalmas önbizalommal léptünk ki az öltözőből. Mi voltunk az első fellépők.
Felmentünk a színpadra és mindenki beállt a helyére. Aztán felcsendül a B2ST Beautiful night zenéje. Mi pedig táncolni kezdtünk. Teljesen beleéltem magam, tudtam a koreográfiát, nem hibáztam, sőt a szabad tánc résznél tényleg kihasználtam a színpad „nyelvét” és oda mentem két lány kíséretében és táncoltunk. Utána futás vissza a csapathoz, beálltunk a helyünkre, refrén és élveztük. Mindenki. A színpadból áramlott a jó kedv és az élvezet. Remélem a nézőkhöz is eljutottak ezek az érzések. Mikor vége lett a számnak, meghajoltunk, ahogy betanítottak és levonultunk. 30 perc volt a következő számomig. Először az into the new worldo-öt fogom eltáncolni, majd jöhet a SHINee szám.
Sajnos a fiúkkal csak az egész előadás végén fogok találkozni. Pedig most annyira el tudtam volna mesélni, hogy hogyan sikerült a japán. De nem lehetett. Fél óra várakozás után végre én mehettem a színpadra. Az elejére kaptam UV fényt, így csak a lábam és felsőm csíkozása látszódott. Az eleje tökéletesen ment. A közepe is. A végén egy kicsit rontottam, nem jó kart húztam fel ezért egy kicsit eltévedtem. De ahogy kitaláltam a szólórészt és a végét a „nyelven” táncoltam. És hihetetlenül jó érzés volt! Le sem tudom írni, hogy mennyire!
18 perc pihenés után, újra én álltam a színpadon, ezúttal utcai ruhában. Képzelem, hogy hogyan fognak a fiúk nézni, amikor meghallják a saját számukat. Megálltam a színpad helyén és vártam. Atán hirtelen, mint egy villámcsapás, úgy kezdődött a szám. Az elején van egy kis szabad rész, ott lefutottam a „nyelv” végéig, megálltam és táncoltam. Csak úgy. Beleadtam mindent, amit csak tudtam. Visszafutottam és elkezdtem táncolni azt, amit elterveztem magamban. Minden úgy ment, mintha betanultam volna. Felemelő érzés volt. boldognak és könnyűnek éreztem magamat. Azt csináltam, amit szeretek. Táncoltam. Körülöttem megszűnt létezni a világ. A refrénre újra előreszaladtam és táncoltam. Minden lépésem egy tánclépés volt. A kicsit lassabb résznél leültem a földre és ott próbáltam a lábammal valamit csinálni. Újabb gyors rész, fel kellett állnom és csak nyomtam és nyomtam. Amit ott abban a pillanatban éreztem felbecsülhetetlen érzés volt számomra. A végét szintén a nyelvén fejeztem be. Mosolyogva meghajoltam, majd lefutottam a színpadról. Túl vagyok a táncokon. Már csak az éneket kell megcsinálnom és kész is. Az énekre 1 órát kellett nekem várni. Átöltöztem egy szép piros térdig érő ruhába és rákapcsoltam egy fekete övet. A piros szín jelképezte a szerelmet a dalban.
Mikor végre valahára bemondták a nevem, magabiztosan felálltam és kimentem a színpadra. Kaptam egy mikrofont. Na, igen… Ilyenkor szokott lámpalázas lenni az ember. Pont most. De a félelmeimet le kell győznünk. Magabiztosan felmentem a színpadra és vettem egy nagy mély levegőt, majd lassan kifújtam. Elindult a Hana Kagari eleje. Ráhangolódtam a dallamra és énekelni kezdtem. Újra megszűnt a világ, csak én voltam és a zene. Senki más. Többször is lehunytam a szemem. Nagyon jó ott állni a színpadon, érezni, hogy mindenki téged néz, te pedig felszabadultan tudsz mozogni, énekelni. Hát ez egy fantasztikus élmény volt a számomra. Tényleg.
Mikor vége lett a dalnak, mindenki felállva, könnyes szemmel tapsolt és azt kiabálták, hogy „vissza, vissza, vissza”. Én a tanáromra néztem, ő pedig intett, hogy köszönjem meg a vastapsot és menjek le a színpadról. Sok nézőnek okoztam ezzel csalódást. De nem bántam. A youtubeon biztos fent lesz. 45 perc múlva az én osztályom következett a We are the Word-del.
Felmentünk a színpadra, elhelyezkedtünk és kezdhettük is. Én kezdtem az éneklést, utána mindenik kapott egy kis részt és a refrént együtt énekeltük. Amikor az összeállásos részhez értünk, mindenki lassan nyugodtan ment a színpad közepére. Több felsős évfolyam is csatlakozott hozzánk. Simán feljöttek a színpadra és énekeltek. Én végig mosolyogtam. Nem akartam sírni. Mert minek? Nincs okom rá. Nagyon boldog vagyok könnyek nélkül is.
A szám végéhez közeledve egyre többen kezdtek el sírni. Megragadtam egy lány kezét, aki egy másikét és ő is egy másikét és elindultunk a „nyelv” felé. Jött velünk a tömeg is. Megálltunk a végén és elénekeltük az utolsó sorokat is. Szerintem nagyon megható volt. Legalábbis én úgy éreztem. Hatalmas nagy tapsot kaptunk. Meghajoltunk minden irányba és levonultunk.
Gyorsan átöltöztem, és mint akit rakétából lőnek ki, úgy rohantam ki az utcára. Írtam egy sms-t Jong Hyunnak, hogy a suli előtt várom. De meglepetésemre nem Jong Hyunnal találkoztam, hanem a menedzserrel.
- Jó napot- hajoltam meg. Ezek szerint ő is itt volt?
- Szia. Igazán lenyűgöző voltál odabent. Szeretnél kötni egy szerződést?- kérdezte.
- Igazából, ezen még nem gondolkodtam- feleltem.
- Akkor gyorsan döntsd el, mert 1 héten belül minden kiadó csak téged akar majd- mondta, azzal sarkon fordult és elment.
Megláttam a tömegbe Jong Hyunt. Elkezdtem szaladni és szó szerint nekifutottam. Szorosan átöleltem és nem akartam elengedni.
- Annyira jó voltál- mondták a SHINee tagok otthon.
- Köszönöm. Sokat is gyakoroltam- mondtam büszkén.
- Hogy ment a japán?- érdeklődött Key.
- Remekül- feleltem.
- Figyelj Gi Bo. Most, hogy „híres” lettél nem lenne kedved eljönni velünk Japánba a hétvégén? Fellépésünk lenne és gondoltam, hogy szívesen énekelnél együtt a pároddal. Yong Hwatól elkértem azt a számot, amit még Seo Hyunnal adtak elő- nyomott a kezembe egy kottát Onew.
- Én ezt ismerem. És tudom.
- Remek, akkor?- nézett rám Onew. A többiek is mind kérdő tekintettel néztek rám.
- Rendben- feleltem. Végülis ezzel „debütálhatnék”. És a jó hírnevemnek se árthat. És ki tudja, lehet, hogy pár hét múlva már nem lesz ilyen semmi. Ha elvállalok egy szerződést felborul minden. Nem lesznek már ilyen napjaink.
Erősen gondolkozok a felkérésen. Ha mondjuk, úgy tudnék debütálni, hogy egy SHINee koncerten az nagyon jó lenne. Az is jó lenne, ha együtt maradhatnánk. Szerintem tartogat még meglepetéseket az élet számunkra. És biztos vagyok benne, hogy nem keveset.

Ilyennek képzelem a felsőt csak nagyobb, látható csíkokkal

23~ SHINee

És tényleg ott volt. kicsit korábban keltem fel, de nem bántam. Hideg volt és nem volt kedvem kimászni az ágyból. Közelebb húzódtam hozzá. Ő háttal volt nekem. Adtam egy puszit a vállára és nagy nehezen felkeltem, felöltöztem jó melegen és kimentem a szobából. Senki nem volt fent. Milyen furcsa. Biztos sokat dolgoztak tegnap. Megreggeliztem és elindultam az egyetemre.
A mai napot az előadóteremben a színpadon töltöttük. Az iskolának saját színpada van és mintegy ötezer embert képes befogadni a terem. A színpad nagyon nagy és van egy „nyelve”, amit a táncomnál ki is fogok használni. Bevonulás, kivonulás, helycsere, meghajlás, mikor melyik kamerába (!) kell nézni, szóval csak a szokásos. A táncoknál sokat kínlódtunk, mert a táncterem sokkal kisebb volt a színpadnál, ezért mindig ki kellett húznunk a sorokat és a tanárunk folyton azt kiáltotta, hogy „uraljuk a színpadot!”. Meg „menjetek előre! Ne féljetek, nem bánt titeket senki.” Az elején beálltam középre és táncoltam, egyedül én voltam olyan okos, hogy a helycserénél nagyon előre mentem, ezért egy kicsit úgy nézett ki az első próbáknál, mintha én akarnék előtérbe kerülni, a többieket pedig el akarnám nyomni. Pedig ez nem volt igaz! A tanár azt mondta, hogy nem baj, nyugodtan menjek előre. Erre a többiek rosszallóan néztek rám és onnantól kezdve mindenki előre jött. A következő helycserénél én a legelső sorban maradtam csak annyi volt a dolgom, hogy átpörögjek a jobb szélre. 32 ütem után pedig a leghátsó sor közepe felé kellett egy nagy és egy kis lépést tennem, majd forognom. Így kerültem leghátra. Viszonylag sokat vagyok elöl és a szabad táncnál azt terveztem, hogy kihasználom azt a „nyelvet” és oda fogok menni. Aztán jön aki akar.
Tánc után az énekeket vettük át a színpadon. Megint ugyanaz. Bevonulás, felállás (ki hova áll a színpadon), éneklés, összeállás, mikor melyik kamerába nézzünk stb. Igazából az összeállás csak annyiból állt, hogy miközben énekeljük a refrént, a színpad közepére kell mindenkinek menni és egy csoportot kell alkotni, úgy énekelni. Ez könnyű volt.
A közös próbák után le kellett ülni székekre és vártunk. 10 perc után megtudtuk mire. Ugyanis mindenkinek el kellett énekelnie a saját számát. Csak azután mehettünk haza, ha mindenkinek tökéletes volt az előadása. Először az A-sok énekelték el a számaikat és nagy meglepődésemre mindegyik nagyon jól énekelt.  Utána jöttek a B-sek. Volt olyan fiú és lány, akik vittek valamilyen táncot is a számba. Baromi jól nézett ki. És én mit fogok csinálni? Csak állok ott a színpad közepén, mint egy rakás szerencsétlenség, akinek a zene a mindene és énekel. Semmi extra. Egy egyszerű előadás. Azért remélem tetszeni fog valakinek (rajtam kívül). Én következtem. Elvettem az előző lánytól a mikrofont és felmentem a színpadra, megálltam középen és vártam, hogy elindítsák a zenét. Elkezdődött, én pedig azonosultam a dallammal, lehunytam a szemem, kinyitottam a számat és énekelni kezdtem. A refrénnél kinyitottam a szemem és teljesen beleéltem magam. Eggyé váltam a zenével. Nem tudom, hogy mit csináltam a színpadon. Mindenki eltűnt. Csak én voltam és a zene. Mi ketten. Senki más. És ez biztonságot, megnyugvást és önbizalmat adott. A végén a magasabb tartott hangoknál lehunytam a szemem és úgy énekeltem.
- Wow nagyon jó!
- Szuper!- kiáltották többen.
Mikor kinyitottam a szemem mindenki állva tapsolt és a szemét törölgette. Én csak mosolyogtam, meghajoltam és lementem a színpadról. Ha holnapután is ilyen jól szerepelek, akkor nagy az esélye annak, hogy észrevesznek és debütálhatok. Pozitív hozzáállás.
Este tízkor végre valahára mindenki befejezte az éneklést és a gyakorlást. Mindenki hazament. Én megkértem a tanárt, hogy hadd maradjak bent még egy kicsit, mert gyakorolni szeretném a táncom. A tanárom pedig igent mondott azzal a feltétellel, hogy „bezársz magad után mindent!”. A magnót pedig itt hagyta nekem. Megköszöntem és meghajoltam. Miután mindenki kiment benyomtam a magnón először az Into the new worldot és eltáncoltam. Kistratégiáztam, hogy hogyan és mit fogok a „nyelven” táncolni. A szóló részt és a végét terveztem oda, a többit pedig hátul táncolom. Legalábbis ez elképzelés. Utána a SHINee Stranger számát nyomtam be. Itt már nehezebb volt kikövetkeztetni, mert gyors a szám, így vagy futok, vagy az egészet a „nyelven” táncolom. De végül valahogyan megoldottam. Lehet, hogy majd tánc közben változtatok a terven. Éjfél fele járhatott az idő, amikor egy kis pihenőt tartottam. Hanyattfeküdtem a színpadon és a plafont bámultam, miközben az oldalamat fogtam. Beszorult a levegő és minden egyes levegővételem egy szúrásnak tűnt a mellkasomba.
- Kevesebbet kéne gyakorolnod- hajolt felém Taemin.
- Szia,- ültem fel.
- Nem gondolod, hogy túlhajszolod magad?- nézett rám és leült mellém.
- Nem. Muszáj gyakorolnom- feleltem- amúgy hogy-hogy itt vagy?- kérdeztem.
- Nem csak én vagyok itt. Mindenki itt van- felelt. Fura volt Taemint ilyennek látni. Ő mindig a bohóckodó, aranyos, vicces és szeretetéhes fiú volt. Most ez a fiú komolynak látszódott. Egészen a következő mondatig.
- Játszunk valamit- állt fel.
- Pont most? Itt?- kérdeztem és nagy nehezen felálltam.
- Aha. Hunyd le a szemed- mondta Taemin. Én pedig lehunytam. Puszit adott az arcomra.
- Kinyithatod- mondta én meg engedelmeskedtem. Fülig pirulva nézett rám. Egy kicsit megijedtem.
- E z a barátságom jele. Nem kell komolyan venni-szólalt meg Taemin.
- Magyarországon a barátainkat egy öleléssel és két puszival köszöntjük. Szóval ez nekem normális- mondtam miközben egy kicsit kínosan éreztem magam.
- Taemin miért nem szóltál, hogy itt vagytok?- jött be az ajtón Minho.
- Én is most találtam meg- mondta Taemin és Minho nyakába ugrott. Elmosolyodtam.
- Nehéz vagy Taemin. Engedj el!- forgott körbe Minho. Taemin elengedte Minhot, kerek egy másodpercre, mert a hátára mászott. Felnevettem.
- Gyí, paci- mondta Taemin Minhonak.
- Szállj már le-forgott körbe Minho.
- Wááá prögüüünk- üvöltött a fiatalabb.
- Oké elég- állt meg Minho és leült.
- Aú- ennyi volt Taemin hozzáfűzött kommentje.
- Hé, srácok mit csináltok?- üvöltött az ajtóból Key és elindult felénk. Nyomában a többiek.
- Kicsi a rakást csinálunk- mondtam és Taeminre feküdtem.
Rám pedig Minho feküdt, Minhora Key, Kibumra pedig Jong Hyun. Onew pedig lefotózott. Aztán Onew is ránk feküdt. Taeminnek sikerült valahogyan kiszabadulnia, így én lettem legalul.
- Uf- nyikkantam meg, amikor éreztem, hogy Taemin ráugrott az emberrakásra.
- Ki van alul?- hallottam Jong Hyun hangját.
- Nem én- mondtam és elnevettem magam.
- Oké- mondta Jong Hyun és elkezdett valamit csinálni, amitől hol könnyebb, hol nehezebb lett a rám nehezedő súlytömeg.
- Hagyd már abba- szólt rá élesen Minho. Jong Hyun hirtelen abbahagyta. Taemin és Onew felkeltek. Ugyanígy tett Jong Hyun és Minho is.
- Na, végre- mondtam és hanyatt feküdtem.
- Hé, azt mondtad, hogy nem te vagy alul- kerekedtek el Jong Hyun szemei.
- Te bolond. Se alattad, se feletted nem én feküdtem. Akkor mégis hol lehettem?- tártam szét a karom a földön.
- Upsz. Tényleg. Bocsi- mondta és leguggolt elém.
- Nem probléma- feleltem.
- Új rakááás- kiáltott Taemin és nekifutásból nekünk rontott. Jong Hyun elterült a hasamon, Taemin pedig rá. Minho és Onew is csatlakozott a csapathoz és rám feküdtek. Majdnem visszajött a szendvicsem, amit még délelőtt ettem.
- Nem háton fekszek- nyögtem ki a szavakat.
- Nem baj. Így is jók vagyunk- mondta óriási nagy vigyorral az arcán Taemin.
- Uh, de nekem baj- nyögtem- szálljatok le- kértem.
Szép sorban mindenki felkelt én pedig felálltam. A hirtelen változtatás miatt megszédültem egy kicsit.
- Hé?- fogta meg a vállam Jjong.
- Hirtelen álltam fel- mondtam.
Hazaérve mindenki lefeküdt. Én ettem valamit és elővettem a japán szótáramat. Tanulni kezdtem. Igaz, már mindent tudtam, de mindenből a legjobbat akartam kihozni.
- Hé, ébresztő- rángatott valaki.
- Fent vagyok- mondtam- mennyi az idő?- kérdeztem, miközben megtöröltem a szemem.
- Tíz óra múlt- nézett az órájára Key.
- Este tíz?- kérdeztem, mert nem igazán fogtam fel a hallottakat.
- Nem. Reggel- adta a választ.
- Mi?!Miért nem keltettek fel?- meredtem rá dühösen, majd gyorsan felkeltem az étkezőasztaltól (ezek szerint itt aludtam) és Jong Hyun szobájába rohantam valami ruháért.
- Várj Gi Bo. Ma nem kell bemenned- futkorászott utánam Key.
- Mi?- torpantam meg.
- Ma nem kell bemenned. A tanárod reggel hívott és azt mondta, hogy kiváló vagy, mindent tudsz, és nem kell bemenned, gyakorolni. Pihenj itthon és holnap 9-re menj be.
- De nekem muszáj bemennem gyakorolni! Nem is tudom teljesen! Mi lesz, ha holnap elrontom?- mondtam miközben egy hosszú újjú felsőt kerestem. Key megragadta a vállam és maga felé fordított.
- Ma nem mész be- mondta a szemembe.
- Jó, akkor itthon tanulok japánt- feleltem és visszamentem a konyhába. De nem volt az asztalon a füzetem.
- Eltettem. A vizsga után megkapod- mondta csintalan mosollyal az arcán.
- De Key- néztem rá könyörögve.
- Ma nem fogsz tanulni- mondta aztán az órájára nézett és köszönés nélkül elrohant. Ha Sziszi is ideköltözik, megkérem, hogy nevelje meg egy kicsit.
Így a mai napot tv-zéssel töltöttem. Tényleg nem csináltam semmit. Délután azonban elkapott valamiféle pánik, hogy mi lesz, ha mégse sikerül a japán? Mi lesz, ha leblokkolok? Hirtelen eszembe jutott a ipad, amit Jong Hyun adott nekem. Elővettem a fiókból és elkezdtem rajta netezni. Kerestem japán rejtvényeket meg mindenféle tesztet és azokat töltögettem.
- Szia Gi Bo- ölelt át hátulról Jong Hyun.
- Ne zavarj- vetettem oda ellenszenvesen Jong Hyunnak. Nem akart kijönni egy szó.
- Ezt elveszem- vette ki a kezemből az ipadot.
- Hé! Még nem fejeztem be- nyújtottam a kezemet az ipad után.
- Ma nem tanulsz- mondta és megkérte Minhot, hogy tegye a szekrény tetejére.
- Jó, oké, túlreagáltam- mondtam és átöleltem a szerelmem.
- Na, azért. Key mikor ment el?- kérdezte, miután kibontakoztunk az ölelésből.
- 10 óra után- húztam a számat.
- Oké- felelt, majd magához húzott és megcsókolt
Ma korán feküdt le mindenki, hogy a holnapi napot túléljem/jük. A fiúk megígérték, hogy eljönnek a holnapi vizsgámra, ezért éjjel rosszakat álmodtam. De most komolyan, mi lesz, ha leblokkolok mindenki előtt? Abból sehogy se tudok kimászni.

22~ SHINee

Ez amolyan nosztalgiás rész lett. :) Véleményeket/kommenteket még mindig várok! :)

Ma éppen vasárnap van és dermesztően hideg. Reggel jól beöltöztem és úgy mentem iskolába. Egy hét telt el decemberből, és minden áldott nap próbáltunk, ami nem meglepő, mert szerdán lesz a szintfelmérő. A táncot és az éneket is kívülről fújom, egyetlen egy hibám sincs a japánomban. Remélem, valami könnyűt adnak nekem. Vészesen közeleg a második félév, ami azt jelenti, hogy a japán nyelvből is keményebben fognak osztályozni. Délelőtt táncpróbák voltak megállás nélkül. Az A-sok és a B-sek is a legjobbat nyújtották a próbákon. Aztán egész délután énekpróba, bevonuláspróba, színpadi gyakorlások és még rengeteg minden. Este mindenki hazament, én pedig bent maradtam, hogy gyakoroljak. Természetesen az éneket és a saját, egyedi számomat, mert a betanult és a csoportos tánc is tökéletesen ment. Nem tudom, hogy hány óra lehetett, de éppen énekeltem a Hana Kagarit, amikor hallottam nyílni az ajtót, de nem volt kedvem abbahagyni. Imádom ezt a dalt! Azt gondoltam magamban, hogy „hallgasd meg te is, mert nagyon szép”.

- Nagyon jó- tapsolt valaki, miután befejeztem az éneklést.

- Köszönöm,- néztem hátra. Onew jött közelebb és leült mellém a tükörrel szemben a földre. 

- Nincs mit. Ami igaz, az igaz. Sokat fejlődött a nyelvtudásod és a szám, amit választottál igazán illik hozzád - mondta. Tekintete elvándorolt rólam a tükör felé.

- Lehet. Én nem szoktam ilyeneken gondolkozni. Azt éneklek, amit szeretek- feleltem.

- Akkor, jobb, ha nem is leszel híres. Mivel amit elénk raknak, azt el kell énekelni. Akár tetszik, akár nem. De a többségüket mindig szeretjük, és igazán passzol a stílusunkhoz- gondolkodott.

- Ha nem a ti stílusotok lenne az, amit énekeltek, az fura lenne- próbáltam elképzelni, ahogy a fiúk egy másik pl. lány számokat énekelnek. Nem ment.

- Örülök, hogy egy olyan barátnője van Jong Hyunnak, mint te. Nagyon keményen tanulsz, gyakorolsz éjjel nappal, csak azért, hogy téged is elismerjenek és legyél valaki. Gondolom, nem szereted, ha csak úgy hívnak, hogy „Jong Hyun barátnője”. Szakítás után pedig „Jong Hyun exbarátnője, már nem is tudom, hogy hogyan hívták”.

- Nem csak ezért csinálom ezeket. Azért is, mert szeretem. Ennyi. Szeretem a táncot, az éneklést és mindent, ami vele kapcsolatos. A szakítás pedig még eszembe se jutott. Megígértem neki, hogy a legvégsőkig kitartok mellette. És ez nem fog megváltozni egy percre sem- meredtem a földre.

- Örülök neki- felelt és átölelte a vállam. Én halványan elmosolyodtam.

- Amúgy miért vagy itt?- kérdeztem.

- Nem tudom. Egyszerűen csak idejöttem- felelte és levette a kezét a vállamról.

- Néha azon szoktam gondolkozni, hogy mi lett volna, ha Minho nem jött volna fel, akkor a lépcsőn. Ha nem találkozunk veletek. Régen egy álom volt, de még most sem hiszem el, hogy itt vagyok, hogy Jong Hyunnal együtt lehetek. Egyszerűen el sem tudom hinni- mondtam és pár könnycsepp gyűlt a szemembe.

- Nyugi, akkor Jong Hyun minden erejével azon lett volna, hogy felkeressen. Láttuk a táncaitokat a színpadról. Sziszin nevettünk, rajtad meg ámuldoztunk. Aztán találkoztunk és én azonnal láttam, hogy szerelem volt első látásra. Legalábbis Jong Hyunnál minden bizonnyal. Key csak később kedvelte meg Sziszit. Azt mondta róla, hogy nagyon aranyos és érdekes lány, szeretné megismerni. Aztán már csak azt vette észre magán, hogy szerelmes. Ez Key rövid szerelmi változata- nosztalgiázott Onew. 

- Én is már az első pillanattól kezdve, ahogy megláttam a kitűzőn Jong Hyunt beleszerettem. Sziszi először Minhot kedvelte, mert karizmatikus volt. Utána Taeminre tért át, mivel olyan kis aranyos fiatal fiú volt. Keyen pedig a divatvilága miatt szeretett bele. Azóta sok minden történt, megismerték egymást és még most is tart ez a szerelem. Régen azt hittem, hogy ez is csak egy plátói szerelem, ami hamar elmúlik, mert Yong Hwaba is szerelmes voltam. De miután stílust váltottak és megismertem a ti bandátokat, már nem érdekelt tovább a CNblue frontembere. Ettől féltem addig, amíg meg nem hallottam, hogy idejöttök. Aztán eljöttünk és vártunk. És most itt tartok. Sok mindenen mentem keresztül, de ezért a szerelemért érdemes volt harcolni. Úgy tekintek azokra az időkre, mint egy próbára. A szerelmünk erősségét és rugalmasságát tette próbára a Sors. De mivel látta, hogy mi tökéletesen passzolunk egymáshoz, engedte, hogy most itt lehessek- meséltem. Annyira fura volt ilyen nyíltan beszélni Onew előtt.

- Köszönöm, hogy elmondtad ezeket. Igazán szép emlékek- mondta mosolyogva.

- Én is köszönöm, hogy elmesélted a „múltat”- mosolyodtam el én is.

Mire hazaértünk, már mindenki aludt. Átöltöztem alvós ruhába és bebújtam a meleg ágyba Jong Hyun mellé. De sokáig nem tudtam elaludni. Megkönnyebbültem attól, hogy elmondhattam ezeket Onewnak. De nem tudom miért. Még tippem sincs rá. 

- Fent vagy?- kérdeztem halkan. Válasz nem jött. Jong Hyun felé fordultam és nyomtam egy puszit a homlokára. Letettem a fejem és csak őt néztem mosolyogva. Örültem, de nem tudom miért. Talán annak, hogy végre velem van az, akit oly sok évig bálványoztam. Vagy annak, hogy nemsokára az egész világ megtudja, hogy én nem csak Jong Hyun barátnője vagyok. Én egy talpraesett, ügyes lány vagyok (akinek nagy az egója). Ilyenkor mindig a pozitív hozzáállás a legjobb. Nem tudom, hogy mikor aludhattam el. De nem is érdekelt, mert mikor reggel felkelek, tudom, hogy itt van mellettem. 

21~ SHINee

Azt nem tudom, hogy hogyan lett ilyen csinos Yoona haja, mert, ahogy megjelent a suliban… Kivasalt, egyenletesen levágott lépcsős haj. A tegnapi incidens után még elment fodrászhoz? Nem az kizárt. Túl tökéletes lett a haja ahhoz, hogy tudjam, nem ő vágta le. Netán reggel ment fodrászhoz? Minden bizonnyal igen. Na, mindegy nem igazán érdekel.
Délelőtt bementem japánra és irtó sokat gyakoroltam az Into the new world-ot. De az biztos, hogy a felét tudom. Remélem, a sok gyakorlás meghozza a gyümölcsét, mivel 3 órán keresztül gyakoroltam. Fájt és égett mindenem a tegnapi miatt. Ének előtt volt egy szabad órám, így bementem a könyvtárba japánt magolni, de végül csak relaxálás lett belőle. Nagyon fájt mindenem.
Az énekóra, hipp-hopp, elrepült és jött egy tánc.  Mindenki eltáncolta a saját szabadon választott számát. Egyedül én nem. Kérdőn néztem a tanárra, de ő csak annyit mondott, hogy nincs meg az alap. Aha, majdnem bevettem. De hagytam az egészet, mert már így is elég fáradt voltam.
Hazaérve nem találtam senkit, ezért befeküdtem az ágyba és úgy tettem, mintha egész nap ott aludtam volna. El is nyomott az álom és valamikor az éjszaka közepén keltem fel a korgó gyomromra.
- Mit csináltál ma?- kérdezte Jong Hyun a konyhában.
- Egyetemre mentem.
- Ilyen állapotban?- nézett rám kétségbeesetten.
- Muszáj volt.
- De az orvos azt mondta hogy pihenj! Miért vagy ilyen önfejű?- nagyon dühösen nézett rám.
- Nekem ez fontos. Nem akarok kiesni a suliból, hogy utána mehessek vissza-könnyek gyűltek a szemembe.
- Nekem te vagy a fontos! Az hogy épségben legyél! Hogy a szemem előtt legyél! Nem tudom mi történne, ha elveszítenélek téged!- nagyon csalódott volt a tekintete. Lesütöttem a szememet.
- Sajnálom- mondtam és visszamentem a szobámba.
- Hoztam tapaszokat és gyógyszereket- egy tálcával a kezében jelent meg- Szeretlek- suttogta.
- Én is.

A hétvégét pihenéssel töltöttem, de mivel hétfőn csak egy órára kellett bemennem egy értekezlet miatt, ezért hazafelé bevásároltam és főzőcskéztem egy kicsit. Igazából magamnak szerettem volna csinálni valami magyaros ételt (nagyon hiányzott az ízvilág), de pont akkor estek be a fiúk.
- Hmm… Milyen finom illatok vannak- jött be a konyába Onew.
- Ki süt?- jött be Taemin és utána a többiek. Feléjük fordultam és meghajoltam.
- Mit csinálsz?- kérdezte Minho és lenyalta a fakanalat.
- Pörköltet- feleltem vörös fejjel.
- Nagyon finom. Magyar?- kérdezte.
- Igen- mondtam.
- Csináljál nekünk is- rángatta meg a vállam Taemin.
- Csinálnék, de nincs itthon ennyi alapanyag- mondtam és még lejjebb hajtottam a fejem.
- Nem baj. Megyünk vásárolni- ült ki Taemin arcára egy nagy mosoly. A vásárlás szóra Key is felkapta a fejét.
- De a kaja…- kezdtem.
- Vedd le a tűzről- mondta Jong Hyun.
- Jó.
10 perc múlva mindenki a kis buszban ült és vidáman csevegtünk a magyar és a koreai ételek különbségéről. A fiúk jól beöltöztek, hogy véletlenül se ismerjenek rájuk, így mentünk be a boltba. Szerencsére nem voltak sokan. Taemin beült a bevásárlókocsiba, Key pedig tologatta és gügyögött neki, mint egy kisbabának. Nagyon vicces volt. Sokat nevettünk rajtuk és néhány paparazzi fotót is csináltam. Én gyorsan lekapkodtam mindent, ami egy igazán jó magyar pörkölthöz kell és beraktam Taemin ölébe. Az alapanyagokon kívül vettünk még egy csomó édességet, meg mindenféle egészségtelen kajákat, de nem nagyon szenteltem neki sok figyelmet. A rákszirom már így is hívogatott, hogy „Süss meg, egyél meg!”. Mondhatom a számla nagyon nagy lett. De ők megtehetik maguknak.

Hazaérve beállítottam a konyhába a fiúkat és  utasításokat adtam nekik, hogy mit hogyan kell. Csináltam mellé tésztát és már ehettünk is.
- Hú, ez nagyon jó- mondta tele szájjal Key.
- Többször kéne ilyet csinálnunk- mondta Onew.
- Tényleg jó lett- nyomott egy puszit az arcomra Jong Hyun.
- Kérek még- Minho és Taemin egyszerre nyújtották a tányérjukat. Kimentem és szedtem nekik, de mire visszaértem… nem volt se tányérom, se ennivalóm. Kiderült, hogy Onew, Key és Jong Hyun elharmadolta magának. Mondtam már, hogy szeretem a fiúkat? Minhonak és Taeminnek odaadtam az adagjukat és újra kimentem megcsinálni magamnak a rákszirmokat. Hogy ezek a fiúk milyen falánkak. Szerencse, hogy több dobozzal vettem, mivel két dobozt csak a fiúk ettek meg. A harmadik teljesen az enyém volt. Önző voltam és még Taemin aranyos arcának is ellenálltam. Jong Hyunnak már kevésbé tudtam, de neki sem adtam. Így jár az, aki megeszi az én vacsorámat.

Ez után a nap után minden begyorsult. Elrepült az ősz és hamar beköszöntött a tél. És ha tél van, akkor itt van a szintfelmérő vizsga is.

20~ SHINee

Yoona valahogyan elkapott és az ollót szétnyitotta, egyik pengéjét a torkom felé tartotta. Nagyon megijedtem. A szívem a torkomban dobogott.
Most ha valaki hazajön és csendben jön be, nem üvölt, akkor leütheti Yoonát. Oké, lehet, hogy ez lehetetlen, ha a két fiú együtt jön, de reménykedni szabad, nem?
- Ha én nem lehetek Jong Hyunnal, akkor ő se legyen- mondta Yoona dühvel, keserűséggel és nagyon nagy határozottsággal a hangjában. Kezdtem félni. Nagyon. Mi lesz, ha tényleg megöl? Képes lenne rá? Azok után ami történt biztos vagyok benne.
- Sziasztooook,- jött meg nagy kiáltással és vigyorral az arcán Key. De amint meglátott minket lehervadt a mosoly az arcáról.
- Menj oda- mondta Yoona és fejével a kanapé felé bökött. Key felemelt kézzel somfordál el mellettünk, miközben engem nézett kétségbeesett fejjel.
- Kimehetek wc-re?- emelte fel a kezét Taemin. Erre azért mindenki elmosolyodott. De hamar visszaállt a hideg, fagyos levegő a szobába. A hideg is kirázott tőle.
- Menj- mondta Yoona Taemin pedig szó szerint kifutott a szobából. Ha okos Taemin, akkor felhívja Jong Hyunt és tájékoztatja az itteni eseményekről. Kérlek légy okos Taemin!
Legalább 10 percig a fürdőben volt. Lehet, hogy a kérésem meghallgatásra talált?
- Onew, tudhatnád, hogy csak a fodrászom nyúlhat a hajamhoz. A rövid haj pedig nem áll jól- mondta Yoona, mintha ez természetes lenne mindenki számára.
- Tudom. Ezért mondtam, hogy vágd le- vágott vissza Onew.
Ment köztük egy 5 perces veszekedés, aztán hallottam, amint halkan kinyitotta valaki az ajtót. Körbenéztem és Taemin arcán állapodott meg a tekintetem. Tudtam, hogy szólt Jong Hyunnak. Éreztem. Hirtelen valaki leütötte Yoonát, így a nyakamhoz közel tartott olló pengéje megkarcolt, de nagyobb baj nem történt. Vérzett a nyakam.
Yoona elengedett én pedig rémülten fordultam meg. Jong Hyunt pillantottam meg.
- Jól vagy?- kérdezte.
- Igen- feleltem.
- Vérzel- mondta.
- Valaki hozza ide az elsősegély dobozt- kiáltotta Jong Hyun kétségbeesetten. A fiúk egyszerre indultak a fürdőbe.
- Taemin hívott és elmesélt mindent- mondta Jong Hyun. Én pedig elkezdtem sírni.
- Megkönnyebbültem- mondtam, miután még jobban potyogtak a könnyeim.
- Itt van a doboz- nyújtotta felém Minho.
- Köszönöm srácok- hajoltam volna meg, de a padlóra rogytam annyira fájt a hasam.
- Hagyjuk, most inkább hívjunk orvost- mondta Key.
- Én levágom a haját. Nagyon menő lesz- mondta gonosz vigyorral az arcán Onew és elkezdte vágni az ájult Yoona haját. Ez nem viccelt.
Minho hívta az orvost, Taemin segített Onewnak, Key meg csak videózott. Jong Hyun bekötötte a sebemet.
- Kész- mondták egyszerre.
Nahát Onew fodrásztehetsége igazán kimagasló. Yoona bal oldalán a nyakáig ért a haja, hátul teljesen levágta. Jobb oldalon pedig az álláig ért a haja. Nagyon viccesen nézett ki. Mindenkiből kitört a röhögés.
- Ügyes vagy- adtam egy ötöst neki.
- Csoportos ölelés?- kérdezte Taemin.
- Jöhet- mondtam és megöleltem.
- Fáj?- kérdezte Minho miután kibontakoztunk az ölelésből.
- Egy picit- suttogtam- köszönök mindent.
- Sajnálom, hogy későn érkeztünk- mondta Minho én pedig értetlenül néztem rá.
- Nem emlékszel rá? Én és Taemin mentünk érted, mert Jong Hyun megkért rá, de már csak azt láttuk amikor Yoona egy késsel meg akart vágni.
- MIVAN?!- Jong Hyun felállt a kanapéról és szeme lézereket lövellt és káromkodott egy sort.
- Valójában... én... csak arra emlékszem, ahogy a kukának lök és utána se kép se hang- vallottam be.
- Ez súlyosabb, mint gondoltam. Azonnal menjünk kórházba- Onew közelebb lépett és a kezét a homlokomra tette.
- Hé!- Jong Hyun a leader kezéhez nyúlt és levette rólam azt.
- Mondjátok el mi történt!- nézett körbe Jong Hyun.
- Nem lenne jó ötlet kórházba vinni. Sok paparazzi tudjátok. Már hívtam az orvosunkat, ne izguljatok- Minho figyelmen kívül hagyta Jong Hyunt, ahogy mindenki más is.
- HÉ!- kiáltott Jong Hyun.
- Elmondom, csak előbb menjünk be a szobába.
Jong Hyun bevitt a szobámba és befektetett az ágyba. Betakart és kíváncsian nézett rám.
- Ígérd meg, hogy nem lesz következménye! Ez nem a ti harcotok. Ez a miénk.
- Ne kérd ezt tőlem, miután így látlak- könyörgően nézett rám. Nem tudtam ellenállni neki.
- Itt az orvos- nyitott be Minho és beengedte a doktort. Jong Hyunt kiküldte, engem pedig elkezdett megvizsgálni.
Elmeséltem neki az egész történetet. Felírt pár gyógyszert, bekötötte az infúziót és pihenésre ítélt.
- Hallottam- jött be Jong Hyun miután kiment a szobámból az orvos.
- Sajnálom- nem tudtam mit mondhatnék még.
- Az én hibám- odaült az ágy szélére és megfogta a kezem- Pihenj.
Épphogy csak kimondta ezt a szót és már ragadtak is le a szemeim.

Másnap a kinti vakító fényre ébredtem. Az első szó ami az eszembe jutott: egyetem. Ma muszáj volt bemennem gyakorolni, hiszen alig van időm a vizsgáig. Kivettem a tűt a kezemből és felültem. Kicsit megszédültem, de nem volt semmi komolyabb. Jong Hyun kezéből kivettem az enyémet. Ráterítettem egy pokrócot és halkan kiosontam a fürdőbe. Gyorsan felöltöztem és elindultam az egyetem irányába.

19~ SHINee

A délelőttöm elég lassan ment. Tánc, tánc, tánc. Minden mennyiségben. Aztán, amikor végre 3 óra gyakorlás után kaptunk kemény 10 perc szünetet a tanár odajött hozzám.
- Gi Bo, melyik számot szeretnéd megtanulni?- kérdezte.
- Hát gondolkodtam a SHINeetól a Stranger vagy az SNSDtől az Into the new world. Még nem döntöttem- feleltem.
- Ha rám hallgatsz, akkor az előbbit választod szabad táncnak, míg az utóbbi könnyű, így lehetne az a betanult tánc. De komolyan gondolod, hogy Shizukától fogsz énekelni? Ő Japán.
- Igen biztos. Ezt az egyetlen egy számot tudom tőle. És van benne angol, szóval nem lesz gond- mondtam magabiztosan.
- Rendben, te tudod. Akkor kezd el önállóan megtanulni az elejét és holnap… délelőttös vagy délutános vagy?
- Délelőtt van egy japánom és utána már csak délután vannak óráim- feleltem.
- Rendben, akkor a japán után várlak itt- mondta a tanár és felállt- Gyerünk vége a szünetnek!- tapsolt kettőt. Felálltunk és beálltunk a B2ST Beautiful Night című számához.
Fél kettőig próbáltunk, utána ebédszünet következett. Kettőkor pedig mentem japánra. Az órán a tanár mindenkinek szabad elfoglaltságot adott, nekem pedig segített Shizuka Yumitól a Hana Kagari szövegét leírni és elemezni, hogy mit hogyan kell kimondani.
- Egészen jól ejted ki. Ámbár vannak néhol hibák, attól még egész ügyes- dicsért a tanár.
- Köszönöm. Hallás után tanultam- pirultam el egy kicsit.
A két japán után jött egy matek, egy irodalom és egy ének. Azt hittem, hogy irodalmon elvérzek, de nem. Irodalmon olyan híres embereket tanultunk, mint pl. Mozart vagy Bach. Ez lehetne zeneirodalom is. Énekórán mindenki elénekelte (alap nélkül) a saját kiválasztott dalát. Utána kaptunk egy kottát és azt mondta a tanár, hogy tanuljuk meg. We are the World. Mintha én ezt énekeltem már volna a gimnáziumban. Oké, ez könnyű lesz. A japánt bemagolom és át is megyek a vizsgán.
Mikor végre kicsöngettek és kimentem az ajtón Yoonával találtam szembe magam. A női mosdóba mentünk.
- Miért nem szakítottál Jong Hyunnal? Nem voltam elég világos?- nézett vészjóslóan Yoona. A szemembe mondta.
- Én is megmondtam, hogy nem fogok szakítani vele- mondtam a szemébe.
- Ma érted jön?- kérdezte.
- Közöd?- kérdeztem vissza.
- Jó, akkor kövess- mondta és szorosan megfogta a csuklómat. Szerintem elzárta a vérkeringésemet annyira megszorította.
Kihúzott a suli elé és ott folytatta a prédikálást.
- Mivel már nem suli területén történik az aminek történnie kell ezért- gúnyos mosolyra húzta a száját és szemei villámokat szórtak- Megmondtam, hogy szakíts vele, vagy komoly következmények várhatóak. Választhatsz. Kirúgatlak a suliból, úgy, hogy lábad sem éri a földet vagy úgy megverlek, hogy többet nem fogsz felkelni a földről. De ha Jong Hyunnal szakítasz, akkor nem kell választanod és békén hagylak.
- Jong Hyunt választom- sziszegtem. Yoona a földre lökött.
- Mondd újra!- megfogta a ruhámat és felráncigált a földről.
- Jong Hyunt választom!- mondtam a szemébe.
Felemelte a kezét és akkorát ütött a hasamba, hogy hanyatt estem. Bekönnyeztem annyira fájt. Pont kezdett volna kitisztulni a látásom, amikor hátulról belém rúgott.
- Még mindig őt választod?- még egyet belém rúgott.
Feltápászkodtam és a szemébe néztem.
- IGEN!- ordítottam.
- Figyelj én nem akartam ilyen messzire menni, de nem hagysz más választást- körülnézett, majd közelebb lépett, megfogta a hajam és elráncigált a kukákhoz.
- Szerinted örülne Jong Hyun ha látná, hogy most mit teszel?- kérdeztem tőle szinte suttogva.
- Maradj csöndben te kis ribanc- nekilökött a fém kukának. Nagyon bevertem a fejem. Iszonyatosan fájt. Elhomályosult minden.
Yoona felemelte a kezét, amelyben csillogott valami.
 - Ne merészeld- fogta meg a kezét valaki- Kövess!- adta ki az utasítást és magával ráncigálta Yoonat. Én csak elterültem a földön, fogtam a fejem és azon gondolkodtam, hogy kié lehet a hang.
- Gyere segítek- nyújtotta felém a kezét, de nem láttam tisztán,hogy ki volt az. Megpróbáltam felállni, de belehasított a fájdalom a fejembe és a hasamba, így visszarogytam a földre.
- Jól vagy?- leguggolt elém én pedig csak meredten néztem egy kavicsot a földön és próbáltam kitisztítani a fejem.
- Ez így nem lesz jó- mondta és a karjaiba kapott.
Annyira fajt a fejem, hogy a többire már emlékezek.

Jong Hyun szobájában ébredtem. Kintről éles fény világított át a kulcslyukon. Az ablak felé néztem és láttam, hogy már korom fekete kint az ég. Biztos este van. Lassan felültem és megpróbáltam emlékezni, hogy hogyan jutottam ide, de éles fájdalom hasított a fejembe, ezért inkább nem erőltettem a dolgot. Ekkor jutott el a tudatomig, hogy az ajtón túl visítás és ordítozás folyik. Felkeltem az ágyból és bár a gyomrom is iszonyatosan fájt, muszáj volt megnéznem. Nem hagyhattam, hogy a fiúk belekeveredjenek. Ez a kettőnk ügye Yoonával.
Kinyitottam az ajtót és a kintről jött világosság szinte elvakította a szememet.
- Mi folyik itt?- kérdeztem.
Yoona, Onew, Minho és Taemin szinte egy emberként fordultak felém.
-Gi Bo- sziszegte Yoona.
- Yoona van egy ötletem- mondta viccesen Onew és eltűnt a konyha irányába és nem sokára visszatért kezében egy ollóval.
- Vágd le a hajad!- nyújtotta az ollót Yoonának. Taemin hozott egy tükröt.
 Minden olyan gyorsan történt, hogy alig bírtam felfogni.

18~ SHINee

Eljött a hétvége és egy rakat házit adtak fel. Szombaton Keyen kívül mindenki elment, így megkértem, hogy segítsen a japánban.
- De ezt múltkor magyaráztam el- nézett rám.
- Jó, de elfelejtettem- sütöttem le a szemem.
- Pedig nem szabad! Mi lesz, ha debütálsz és Japánba kell menned és…- kezdett volna prédikálni, de leintettem.
- Jó, oké, tudom. Most nagyon fogok figyelni- ígértem. És ami ezt illeti be is tartottam. Mindent leírtam és memorizáltam.
- Hát ti?- állt meg meglepetten Jong Hyun az ajtóban.
- Tanulunk- néztem fel.
- Mit?- jött mellénk Jong Hyun.
- Japánt- mondta Key.
- Én is tudok japánul. Miért nem engem kértél meg?- nézett értetlenül Jong Hyun.
- Mert te most nem voltál itthon- adtam egyszerű magyarázatot.
- És én jobban beszélek japánul, mint te- mondta Jong Hyun.
- Nem hiszem. Na, mutasd, mit nem értesz- vette ki a kezemből a füzetemet és olvasgatni kezdte. Én pedig magamban jót mosolyogtam, mivel amit leírtam, azt már értettem.
- Ööö… - vakarta a fejét Jong Hyun.
- Feladod?- kérdezte Key.
- Nem- felelt Jong Hyun és leült kettőnk közé.
- Oké, amíg gondolkozol, csinálok valami kaját- mondta Key és kiment.
Én bekapcsoltam a tv-t és a zenei csatornára váltottam. Éppen a B2ST Beautiful night című száma ment. Fél óra múlva Key visszatért egy óriási szendviccsel. Elképedve néztem rá.
- Azt te mind megeszed?
- Úgy tervezem- mosolygott,- de ha nem fér belém, akkor megkaphatod- nevetett.
- Kösz- nevettem. Jong Hyun kapkodta a fejét, hol rém nézett, hol Keyre.
- Mindjárt jön a híradó- vette ki a kezemből Key a távirányítót és átkapcsolta a hírekre.
- Jong Hyun új barátnője arra az egyetemre jár, ahova Yoona és mint kiderült a legjobb osztályba került be. A nevét a lánynak nem tudjuk, de adott egy rövid interjút, amiben azt mondta, hogy 14 éves kora óta rajong a fiúkért és önállóan tanult meg koreaiul. A koreai nyelvet tökéletesen beszéli, pedig a lány európai. Magyarországról költözött ide, hogy támogassa Jong Hyunt- olvasta a lapját a bemondónő.
- Ez mind szép és jó, de azért sántít nekem itt valami- szóltam közbe.
- Várjunk- nézett fel Jong Hyun.
- Azt is mondta, hogy nem a pénze miatt szereti, hanem önmagáért, de szerintem itt más is van a háttérben. Yoona állítása szerint azért szakított Jong Hyunnal, mert megtudta a kettejük közötti kapcsolatot, amit Jong Hyun mondott el neki- mondogatta tovább a bemondónő.
- Tovább- mondta Jong Hyun.
- További részleteket erről az ügyről nem tudunk. A következő hír pedig…- Jong Hyun kikapcsolta a tv-t.
- Oké, ezek szerint most leközöltek rólad minden jót, de még mindig sántít ez a dolog- gondolkozott el.
- Nekem is- értettem egyet.

Hétfőn az egyetemre Jong Hyun vitt be kocsival. Amint kiszálltam az autóból többen mutogattak is rám és olyanokat suttogtak, hogy „Nézd, ott van Jong Hyun barátnője!” meg „Nem is olyan szép lány”. Gyorsan beiszkoltam a suliba.
- Szia Gi Bo- köszöntött Wonnie.
- Szia.
- Láttalak szombaton a tv-ben. Tényleg te vagy Jong Hyun barátnője?- kérdezte.
- Igen- pirultam el.
- Ezt alig hiszem el- csillogott a szeme.
- Én is- mondtam és becsuktam a szekrényajtóm.
Az öltözőbe érve az összes lány egy emberként fordult felém. Egy 2B-s kilépett a lányok közül és flegmán odavetette:
- Attól még, hogy Jong Hyun barátnője vagy, ne hidd, hogy te vagy a világ középpontja. Nem fogunk veled kivételezni- mondta és kiment az öltözőből. Három lány pedig utána.
- Sose hittem, hogy én vagyok a világ közepe- mondtam Wonnienak.
- Mostantól mindenki veled akar majd barátkozni. Menő lettél- mondta hatalmas mosollyal az arcán.
- Nem szeretek a társaság középpontja lenni- mondtam és elkezdtem átöltözni.
- Hihi- kuncogott Wonnie, majd ő is nekiállt öltözni. Amit mondtam az igaz volt. nem szeretek a társaság központjában lenni.
Az első két táncóra hamar eltelt. A harmadikon aztán olyan bejelentés jött, hogy csak néztem.
- Biztos tudjátok, hogy két hónap múlva lesz egy szintfelmérő vizsga, ahol eldöntik, hogy kiben látják a debütálási lehetőséget. Három tánccal kell felkészülnetek. Kettő szabadon választható egyet viszont csapatban kell táncolnotok- magyarázta a tanárunk.
- Tényleg? Ezt nem is tudtam- mondta az egyik osztálytársam.
- Igen. És az évfolyamok táncolnak együtt. Ami azt jelenti, hogy első C, első B és első A.
- És mikor fogunk próbálni?- kérdezte az egyik másodikos.
- Azt még nem tudjuk. Nézzétek a faliújságot- adta a tanár az egyszerű választ.
Kicsöngettek, úgyhogy mindenki egy emberként állt fel, meghajoltunk és kimentünk. Énekórán is erről a szintfelmérő vizsgáról beszélgettünk. Egy szabadon választott dalt kell énekelnünk és egy kötelezőt. Japánból pedig egy tesztet kell kitölteni és beszélgetni kell egy Japán származású emberrel. Oké. Én az első két vizsgán átmegyek. De az utolsón megbukok. Miért pont japán? Miért nem magyar? Na, jó ez hülyeség.  Ja, ez még mind semmi. Csütörtökre komponált zenét kell beadnunk. Ááá.
Suli után a buszmegállóhoz mentem, mert ma Jong Hyun nem jött értem. Útközben eldöntöttem, hogy meglátogatom Erikát.
Fél óra utazás és 5 perc sétálás után megtaláltam a házat. Becsöngettem.
- Szia,- köszöntem Erikának. Nagyon megváltozott, mióta utoljára láttam. Fekete haja a válláig ért, a fehér bőre pedig piros volt. Leégett a nyáron. Nagy barna szemei pedig csillogtak.
- Szia,- ölelt meg- már nagyon vártalak. El se tudod képzelni, mennyire- mondta és a fejét a vállamba fúrta. Mikor kibontakoztunk az ölelésből Erika arcán könnycseppek futottak végig.
- Semmit se változtál- állapította meg.
- Köszi. Te viszont sokat- mondtam.
- Gyere be- mondta és karon fogva húzni kezdett a házba.
- Szép kis lakás- néztem körül. Egy nagyobb nappali, egy kisebb konyha, ami egybe volt kötve az étkezővel, egy fürdő és két szoba.
- Mesélj. Tényleg igaz, amit tegnap bemondtak a tv-ben?- ültünk le egy kanapéra.
- Igen. Ugye milyen hihetetlen? Én meg Jong Hyun… Én máig se bírom felfogni. Minden reggel ott kelek fel mellette és annyira jóó- pirultam el.
- Rád talált a szerelem- mondta Eri kuncogva.
- Igen. Sziszi puszil- jutott eszembe.
- Én is őt- nevetett Eri.
- Hívjuk fel. Biztos fent van már skypeon- mondtam.
- Jó, megpróbálhatjuk- felelt Eri és elővette a laptopját.
- Amúgy hol dolgozol?- érdeklődtem, miközben a gépét kapcsolta be.
- Tolmács vagyok a követségen- felelt Eri. Hú, én sose tudtam róla elképzelni, hogy tolmács legyen. Ez szép teljesítmény.
- Én azon dolgozok, hogy debütálhassak. De a japán nyelvvel küzdök- mondtam nevetve.
- Hogy hogy? Régen szeretted az animét- nézett rám Eri.
- Igen, de azokat az egy-két szavakat már rég elfelejtettem. Mindig összekevertem a koreaival- mosolyogtam.
- De jó valakivel beszélgetni magyarul- mondta Eri.
- Igen. Tegnap például észre se vettem, hogy Sziszivel magyarul beszélek és Key rám szólt, hogy ő is érteni akarja- nevettem.
- Hahaha-, nevetett fel Erika is- fent van.
- Szia, emlegetett szamár- mondtam miután fogadta a videó hívást.
- Sziasztok!- integetett.
- Mizu?- kérdezte Eri.
- Semmi. Fáradt vagyok- mondta Sziszi koreaiul.
- Beszélj magyarul- mondta Eri.
- Oké. Csak már valahogy ráállt a szám- mosolygott.
- Képzeld, Erika a követségen dolgozik- újságoltam.
- Tényleg?- nézte Sziszi Erit. Eri lehajtotta a fejét.
- Ki tudnék menni hozzátok a követség által?- kérdezte Sziszi.
- Hát megpróbálhatom elintézni- mondta Eri.
- Ú tényleg?- kérdeztük egyszerre. Felnevettünk.
Nagyon sokáig beszéltünk, így hárman. Régen voltunk már így együtt hármasban. Talán utoljára akkor, mielőtt Erika kiment volna Bécsbe. Utána Koreába jött. Ez volt körülbelül 3 éve.
- Hív Key- ugrott fel hirtelen Sziszi.
- Jaj, elfelejtettem- mondtam és az órámra néztem. Este nyolc óra volt.
- Hallottam Key hangját, amint megkérdezi Sziszit, hogy nem tudja-e, hogy hol vagyok. Sziszi kilépett a videohívásból. Ez vicces, ugyanis Sziszi Magyarországon van én pedig Koreában és felhívni nem tudom, mert túl sokba kerül.
Erika megírta Sziszinek, hogy kilép aztán felém fordult.
- Nem szóltál a fiúknak, hogy idejössz?- nézett rám.
- Nem, mert csak később döntöttem el. Magamban- mosolyogtam.
- Szerintem jobb lesz, ha hívunk egy taxit és az majd hazavisz. Arra figyelj, hogy egy sarokkal előbb tegyen le, mert ha a ház elé kéreted magad, akkor hamar költözhettek új lakásba- mondta Erika és elővette a mobilját.
Olyan gördülékenyen beszélt koreaiul, hogy csak ámultam. Még a szám is tátva maradt. Megköszöntem a segítségét és lementem a taxi elé. Épp jött a taxi, amikor megszólalt a telefonom. Jong Hyun hívott. Gyorsan elhadartam a taxisnak, hogy hova vigyen és felvettem a mobilom.
- Te meg hol vagy???- üvöltötte Jong Hyun idegesen.
- Taxiban ülök- feleltem tök nyugisan.
- Mi? Miért ülsz te taxiban?
- Mindjárt otthon vagyok- mondtam és letettem. Hogy ezért milyen fejmosást fogok kapni otthon.
És jól hittem. Alighogy beléptem a házba 90 fokban meghajoltam és úgy maradtam egy órán keresztül, mert Onew és Jong Hyun elkezdett papolni a szabályokról, meg mindenféléről. Ha a szabályokat nem tartom be, akkor milyen súlyos kritikával is érhetnek minket meg ilyenek. Szobafogságra ítéltem magam. Nagyon szégyelltem magam. Nem is mertem a többi fiú szemébe nézni, úgy mentem be Jong Hyun szobájába. Ledobtam a táskám, elővettem az énekházit és nekiálltam megcsinálni. De nem igazán akart menni. Holnap délutános lettem volna, ha nem tették volna be a próbákat. Ezt SMS-ben küldte el az osztályfőnököm. Még ma ki kell választani, hogy melyik számot fogom énekelni és mely számokra fogok táncolni. Milyen nehéz volt választani… egy SHINee és egy SNSD számra fogok táncolni, az éneket illetően még nem igazán döntöttem.
- Hé,- ölelt meg hátulról Jong Hyun.
- Hm?
- Mi van?- kérdezte gyengéden.
- Nem értem. Segíts- mutattam a komponálásomra.
- Minek raktál bele hegedűt az elektromos gitár mellé?- nevetett fel.
- Mi? Az nem hegedű. Az… De tényleg az,- nevettem.
- Nézd, ezt ide kell, ezt pedig ide és látod, már jobb is- irt a papírra.
- El kéne kérni Minho tabletjét- vetettem fel az ötletet.
- Nekem is van. Valahol biztos- húzta ki az íróasztal fiókjait.
- Látom, nem használod sűrűn- mondtam.
- Minek? A telefonom olyan okos, mint ez. Neked adom- nyomta a kezembe a tabletjét.
- Komolyan?- kérdeztem és végighúztam a kezem a kijelzőn. Felnyitódott a billentyűzár és megláttam azt a képet, ami még a Balatonsoundon készült rólunk.
- Igen, neked adom.
- Köszi,- mondtam és a nyakába borultam.
- Nincs mit. Na, szóval, ha ezt a programot megnyitod, akkor itt rakhatsz össze különböző izéket- húzogatta az ujját az ipadon Jong Hyun.
- Ó, eszembe jutott valami- mondtam.
- Mi az?- nézett rám.
- Shizuka Yumitól fogok énekelni- mondtam vidáman.
Ő értetlenül nézett rám, én meg azonnal nekiálltam mesélni a szintfelmérő vizsgáról. Mikor a tánc részéhez értem tátva maradt a szája. Mikor az énekről meséltem még nagyobbra kinyitotta. Szerintem még levegőt sem vett.
- Hű, hát… Nagyon kemény ez az egyetem. Olyan, mint amikor mi kerültünk ehhez a céghez. Nekünk is ilyeneken kellett keresztülmennünk.
- Ugye? Legjobban a japántól félek. És a holnaptól- jutott eszembe a Yoonás ügy.
- Ne törődj vele. Majd megoldjuk. De miért félsz a holnaptól?- kérdezte.
- Hát…Yoona- sütöttem le a szemem.
- Ne félj tőle. Nem engedem, hogy bántson- húzott magához és megcsókolt.
Ha itt van mellettem, nem félek semmitől. De mégis… Nem lehet mindig mellettem, hogy megvédjen. Ezt a küzdelmet egyedül kell megvívnom Yoonával. Jong Hyunt nem keverhetem bele. Az nem volna tisztességes. De mi van, ha ő nyúl tisztességtelen dolgokhoz? Akkor mit fogok csinálni?

17~ SHINee

- Na, végre. Kitaláltál a suliból?- nézett rám egy modell alkatú lány, aki Yoona bal oldalán állt.
- Azt hittem, már elmentetek- mondtam nagyon halkan.
- Tudod, sok mindent kellett megmozgatnom, hogy Jong Hyun velem járjon. Nem fogom holmi senkiházinak átengedni őt. Ezt vésd jól az eszedbe. Most pedig kövess- mondta Yoona és a két oldalán lévő lány közrefogott és elindultunk vissza a suliba.
- Hova mentek?- jött ki egy tanár a suliból.
- Könyvtárba- mondta Yoona.
- Ők is?- nézett a tanár ránk.
- Igen- felelte szemrebbenés nélkül Yoona.
- Rendben- mondta a tanár és elindult.
Mi pedig beléptünk a suliba és átvágtattunk az aulán, az udvarra ott pedig egy sarokba löktek a lányok.
- Utoljára mondom el! Szakíts Jong Hyunnal és mesélj rólam jókat és szépeket, hogy hozzám visszajöjjön- támadt le Yoona.
- Nem tehetem- feleltem leszegett fejjel.
- Mi? Mit mondtál?- lépett hozzám közelebb Yoona és megpofozott.
- Nem akarok Jong Hyunnal szakítani- emeltem fel a fejem.
- Meg akarsz halni?- nézett rám értetlenül egy lány.
- Igen. Meg akar- mondta Yoona.
- Nem fogom beadni neked a derekam- szólaltam meg. A hangomban határozottság és düh vegyült. Nem bírtam megütni őt. Tehetetlenül álltam előtte. Ő pedig újra megpofozott.
- Legyen most ennyi. Ha egy héten belül nem szakítasz vele, komolyabbak lesznek a következmények- mondta Yoona és szemeivel villámokat szórt.
 Aztán megfordult és a követőivel otthagytak a falnál. Én pedig ott maradtam. Egyedül. Olyan dühös voltam. Nem tudtam semmit se tenni. Miért nem ütöttem vissza? Miért nem szóltam vissza? Bűntudatom lett és kicsordult pár könnycsepp. De ezek dühvel voltak tele. Megvártam, míg egy kicsit lecsillapodik a gondolatáramlat és kimentem a suliból. Az egyetem előtt Jong Hyun várt. Az autójának támaszkodott és a bejáratot figyelte. Ahogy meglátott rögtön felém indult.
- Szia,- ölelt meg.
- Szia,- viszonoztam az ölelését. Jelen pillanatban nem érdekelt, hogy figyel-e Yoona vagy sem. Csak mi számítottunk.
- Ne haragudj, hogy csak most jöttem- mondta.
- Miért mennyi az idő?- néztem rá.
- Fél három és jöttem volna… Mi történt az arcoddal?- kerekedtek el a szemei.
- Mi? Ja, nem tudom- fogtam két kezem közé az arcom.
- Yoona?- kérdezte és levette az arcomról a kezeimet. Lesütöttem a szemem.
- Megütött? Meg mert ütni? Hol van? Megtalálom, és úgy megverem- mondta dühösen Jong Hyun és elindult a suli felé, de még sikerült időben elkapnom a karját.
- Hagyd. Nem kell felfújni a dolgot- néztem rá könyörögve.
- De megütött- mondta Jong Hyun.
- Nem érdekes. Nem is fáj- füllentettem. Azért egy kicsit sajgott. Éreztem, hogy lüktet benne a vér.
- Jó- adta fel- menjünk haza. Otthon lejegelem- mondta.
- Rendben- mosolyogtam és elindultunk a kocsihoz.
Hazáig mind a ketten csendben maradtunk. Egy szót sem szóltunk egymáshoz.
- Sziasztok,- köszöntem mindenkinek.
- Sziaaa Gi Booo- ugrott a nyakamba Taemin.
- Szia,- mondta Minho.
- Üdv itthon- mondta Onew.
- Sziszi hívott ma?- kérdezte Key.
- Nem. De szerintem este fent lesz a gépen- feleltem.
- Van egy meglepetésem számára- vigyorgott.
- Mi van az arcoddal?- méregetett Taemin.
- Semmi- mondtam és megpróbáltam eltüntetni a piros foltot, mert mindenki azonnal odafordult felém és kérdőn néztek rám.
- Yoona- bukott ki Minhóból. Szemei dühösen a földre meredtek.
- Hozok jeget- mondta Jong Hyun és kiszaladt a szobából.
- Fiúk nem kell megverni. Hagyjátok a fenébe. Senkit nem érdekel. Azt csinál, amit akar- próbáltam valamit mondani.
- Azt csinál, amit akar. De nem veled! Nincs joga ehhez. A barátunk vagy és nem fogjuk hagyni, hogy csak úgy megüssön- mondta Onew.
- Köszi, fiúk. Sokat jelent- hatódtam meg.
- Ez a minimum- felelt Key. Az ő szemei is villámokat szórtak.
- Itt a jég- jelent meg az ajtóban Jong Hyun. Én engedelmesen leültem a fekete kanapéra és hagytam, hogy a hideg zacskót az arcomhoz nyomja. Néha fel-felszisszentem, de csak azért, mert nagyon rányomta az arcomra.
Fél óra múlva én elővettem a japán szótáramat és tanulgatni kezdtem.
- Nem megy a japán?- hajolt a füzetembe Key.
- Nem. Életemben nem tanultam japánt. Azt sem tudom, hogy mit hogyan kell kiejteni- nevettem.
- Szerencsére én tökéletesen tudok japánul, ezért taníthatlak, ha nincs ellenedre- ajánlotta fel kedvesen.
- Köszi,- fogadtam el.
- Csörög a telóm- állt fel Jong Hyun a jeget pedig mellém tette. Én meg vissza az arcomra. Jong Hyun bement a saját szobájába. Vajon kivel beszél?
- Na, szóval ezt itt így kell kiejteni- magyarázott Key. Megpróbáltam utánozni.
- Kezdésnek nem rossz. De mik ezek a szavak? Vagy már ennyire profi?- mondta és kivette a kezemből a szótárfüzetemet.
- Nem- nevettem.
- Akkor kezdjük az alapoknál- kezdte a magyarázkodást Key.
Jong Hyun fél óra múlva jelent meg újra teljesen felháborodva.
- Key te komolyan…- kezdett volna kiakadni, de nem volt ideje, mert Key számítógépe hirtelen zenélni kezdett.
- Sziszi- ugrott a gép elé és benyomta a fogadó gombot.
- Sziaaa,- kiáltotta Sziszi a kamerába.
- Szia,- integetett Key. Letettem a jeget a kanapéra és én is a gép elé telpedtem.
- Szia, Sziszi,- mondtam.
- Szia, Bogi- mosolygott,- hogy megy a suli?- kérdezte.
- Borzalom- feleltem tömören.
- Én elkezdtem dolgozni- mesélte boldogan.
- Miről beszéltek?- nézett rám Key. Hoppá. Fel sem tűnt, hogy magyarul beszélgettem Sziszivel.
- Munka- legyintettem.
- Van egy meglepetésem- váltott témát Key.
- Mi az?- kérdezte izgatottan Sziszi.
- Ide fogsz költözni- kiáltotta Key. Nekem és Sziszinek leesett az álla. A többiek mind felénk fordultak aztán odajöttek hozzánk és leültek a gép elé.
- Sziasztok,- integetett Sziszi- Key ezt komolyan mondod? Tényleg mehetek oda? Ugye nem csapsz be?
- Miért csapnálak be?- kérdezett vissza Key.
- Víííííí- sikított Sziszi mire többen befogtuk a fülünket.
- Örülsz?- kérdezte Key.
- Nem!- komorodott el Sziszi. De nem bírta sokáig, elnevette magát.
3 órán keresztül beszélgettünk mindenféléről. Aztán olyan kérdés jött, amire nem számítottunk. Egyikünk se.
- Néztétek a koreai web újságot? Benne vagytok- mondta Sziszi.
- Tessék?- pötyögött az ipadján Onew. Minho is elővette a sajátját.
- Most olvasom- felelt Sziszi.
- Mi van benne?- érdeklődtem.
- Jong Hyunnak új barátnője van. De nem tudják a nevét. Csak azt, hogy…- kezdte volna Sziszi, de Onew közbevágott.
- Csak az van benne, amit mondtunk- olvasta a sorokat Onew- Az, hogy a fesztiválon találkoztatok, hogy Yoona miért szakított veled, meg ilyesmi. Nem érdekes- zárta le az ipadját.
- Igaz?- kérdezte Sziszi.
- Igen- feleltük egyszerre.
- Akkor jó- vigyorgott Sziszi.
Ezek után a SHINee tagok elmentek aludni én pedig kint maradtam Sziszivel beszélgetni.
- Képzeld Yoonával járok egy egyetemre. Neki ez az utolsó éve. Képzeld azt mondta, ha egy héten belül nem szakítok Jong Hyunnal, akkor komoly következmények várhatóak. Ma például megpofozott- meséltem. És azt is elmeséltem, hogy milyen kemény az egyetem.
- Vigyázz magadra- mondta.
- Nem fogom hagyni, hogy elválasszon minket- mondtam.
- Jong Hyunnak elmondtad?
- Nem. Még nem. De egyszer úgyis megtudja- feleltem.
- Szerinted megverné?
- Biztos. Ma olyan dühös volt, hogy ha meglátta volna, simán nekiment volna. Nagyon félt.
- Szeret téged- mosolygott Sziszi.
- Tudom. Téged is Key. Ma, amikor hazajöttem nem is köszönt, hanem azt kérdezte, hogy „Sziszi hívott?” Nagyon aranyos- meséltem.
- Jaj, annyira hiányoztok. Erikával mi van?
- Nem tudom. Még nem volt alkalmunk találkozni- gondolkodtam el.
- Mondd meg neki, hogy puszilom.
- Átadom- mosolyogtam.
- Most megyek aludni. De nem biztos, hogy tudni fogok. Túlságosan is boldog vagyok, attól, hogy majd egyszer odaköltözhetek- vigyorgott.
- Én meg Yoona miatt nem fogok tudni aludni- erőltettem mosolyt az arcomra.
- Mindenesetre jó éjt- köszönt el Sziszi.
- Jó éjt- mondtam és kiléptem. Kikapcsoltam a gépet és felálltam.
Megfordultam és megláttam Jong Hyunt. Ő még nem ment aludni?
- Mióta állsz itt?- kérdeztem meglepetten.
- Miért nem mondtad el?- kérdezett vissza.
- Szóval az egészet hallottad?- kérdeztem újra.
- Igen.
- Akkor azt is hallottad, amit utána mondtam. Hogy nem adom be könnyen a derekam. Annál én jobban szeretlek.
- Gi Bo,- jött közelebb hozzám- tartsunk ki a végéig- ölelt át.
- Úgy lesz- mondtam.
Tele voltam dühvel és bizonytalansággal. Mi lesz, ha kicsapnak? Ha tényleg olyan „következmények” lesznek, amiket nem tudok kikerülni? Ezekre nem szabad gondolnom! Még csak eszembe se juthat! A szerelem minden akadályt legyőz! De vajon tényleg így van?