11~ SHINee

11~

- Szia, anya- borultam a nyakába, amikor este végre hazaértem. Úgy igazán haza.

- Szia, örülök, hogy látlak- viszonozta az ölelésem.

- Szia, nagyi- öleltem meg idős nagymamámat.

- Szervusz, kis unokám- mosolygott.

- Anya beszélhetnénk?

- Persze,- mondta anya és bement az ő szobájába.

Ráültünk az ágyra és beszámoltam neki mindenről. Arról, hogy összejöttem Jong Hyunnal, hogy miért lettem beteg, hogy összevesztünk, de a végére hagytam azt, hogy ki szeretnék menni Koreába. Anya csendben végig hallgatott, egyszer sem szólt bele.

- Szóval mit szólsz hozzá?- néztem rá, amikor végeztem a mondanivalómmal.

- Először is. Koreába csak akkor mehetsz ki, ha egyetemre fogsz járni és dolgozni fogsz. A legfontosabb kérdés: kinél fogsz lakni?

- Erikánál- vágtam rá.

- Hát jó. De szeretném, ha mindenről értesítenél. Tudom, hogy húsz éves vagy és megvannak a magad dolgai és problémái, de ezt az egyet kérem. Semmi mást.

- Ez csak természetes- mosolyogtam rá.

- Ha már az egyetemnél tartunk, nézd mit találtam- mutatott anya a saját laptopjára. Az oldalon az állt, hogy magyar tanárokat szeretnének felvenni egy koreai egyetemre. Szeretnének egy olyan egyetemet létrehozni, ahol a koreaiak magyar nyelvet is tanulhatnak. Jól hangzott, de a tanítás nem az én specialitásom. Inkább megyek egy turisztikai egyetemre. 

Így hát elkezdtem keresgélni. Sziszinek elmondtam mindent és az ő válasza az volt, hogy kihagy egy évet, munkába áll fél évre és jön utánam. Ennek nagyon örültem. De hogy fog kibírni egy teljes félévet Key nélkül? Ez érdekes lesz.

Jong Hyun este felhívott skypeon és elmesélte, hogy milyen jó idő van és elárasztott egy csomó puszival, meg édes bókokkal. Cserébe elmeséltem, hogy megyek Koreába.

- Sziszi?- kérdezte.

- Nem jön, nem tud. Kint fogok egyetemre járni- újságoltam.

- Milyen egyetemet keresel?

- Hát turisztikai egyetemet kerestem, de tetszik az énekes-színészpárosítás is- mondtam.

- Rendben. Tudok egy jó egyetemet, de sajnos messze van tőlünk. De tényleg nagyon jó- válaszolt.

- A barátnőmhöz költözök.

- Mi? Miért? Gyere a mi házunkba- javasolta Jong Hyun.

- Nem lehet. A rajongók mit szólnának hozzá?

- Te egy nagyon kivételes lány vagy, akit az egész banda kedvel. Más vagy, mint ők.

- Köszönöm- pirultam el.

- Yoona miatt nem kell aggódnod. De most megyek. Fáradt vagyok. Küldök át pár iskolát és nézd meg- mondta és közben belinkelt vagy 5 egyetemet.

- Rendben, köszi. Jó éjt- mondtam.

- Neked is- kacsintott rám, majd kilépett.

Megnéztem mind az öt iskolát és az egyik jobb volt, mint a másik. Végül csak választottam egy nagyon szimpatikusnak tűnő egyetemet és az énekes-táncos szakát választottam. Remélem jól döntöttem. Tehát a jövőm el van döntve. 

Hamar eljött az augusztus. Közben sok minden történt. Például 2 hónap kihagyás után felhívtam Erikát és elmeséltem neki is mindent. Nagyon örült annak, hogy boldog vagyok és boldogan fogad a házában. Meg se kellett volna kérdeznem. Hálás voltam neki. Nagyon. Augusztus első hetében ki sem mozdultam a házból, egyfolytában csak animéket és doramákat néztem a gépemen. Anya ezért nem volt oda, de hát, ha ez így az utolsó nyaram, amit azzal tölthetek, amivel akarom, akkor azzal is fogom. Sziszi gyakran- szinte minden nap- átjött hozzánk és együtt néztük a sorozatokat.

Végre valahára eljött az a bizonyos 21-ei nap. Nagyon korán keltem és Sziszit is kirángattam az ágyból. Felvettem egy egyszerűnek tűnő ruhát- fehér felső rajta egy fekete mellény, sok karkötő, farmergatya, és tornacipő. Így indultam Sziszihez. Sziszi teljesen máshogy nézett ki. Ő térdig érő rózsaszín alapon lila árnyalatú virágokkal díszített ruhát vett fel és a hajába egy rózsaszín hajpántot tett, ami igazán aranyossá változtatta. Délben elindultunk, hogy időben odaérjünk a koncertre. Az aréna előtt álltunk háromnegyed egykor, amikor hirtelen megszólalt a telefonom.

- Hol vagytok? Kiküldök értetek egy embert. Én nem mehet ki. Gyertek be vele- hadarta Jong Hyun. Alig bírtam kivenni a szavakat.

Ahogy letettem a telefonom, egy nagy testes férfi közeledett felénk.

- Ezt vegyétek fel- nyomott a kezünkbe két karszalagot és rákötötte a kezünkre. Neon zöld színe volt.

- Ez jogosít fel arra, hogy bárhová belépjetek az egész aréna területén- magyarázta és kinyitotta az ajtót.

- Menjetek tovább egyenesen és az első fordulónál jobbra, harmadik ajtó. Jó szórakozást- mondta a testes férfi, majd otthagyott, mert egy tucat rajongó akart bejutni a főbejáraton.

- Hű Bogi ez egy álom! Nem hiszem el. Csípj meg- hebegte Sziszi.

- Én se- mondtam és viccből belecsíptem Sziszibe.

- Ez a valóság- mondta, úgy, mint aki nem is érezte a csípést.

Mentünk arra, amerre a férfi utasított és egyszer csak megláttam Őt. Kint állt az ajtó előtt és a telefonját nyomkodta. Azonnal odasiettem hozzá. Ő felnézett és gyengéden elmosolyodott. Elrakta a telefonját és kinyitotta az ajtót.

- Menjetek be. Vannak itt újságírók- suttogta.

Engedelmesen bementünk. Az ajtó mögött a SHINee tagok bújtak meg. Taemin éppen zenét hallgatott, Key SNSD számot táncolt, egészen addig, amíg meg nem látta Sziszit. Ekkor a lányhoz lépett, felemelte és megpörgette. Onew és Minho pedig valami nagyon fontosat néztek az ipadjukon. 

- Hiányoztál- ölelt át hátulról Jong Hyun.

- Te is nekem- mondtam és megfordultam. Ő pedig megcsókolt.

- Jó elég legyen már- hallottam Onew hangját.

- Hihi- nevettem.

- Majdnem elfelejtettem. Tessék Key- nyújtotta át Sziszi azt a macit Keynek, amit még Zamárdin vett neki.

- Tehát nem felejtetted el! Köszönöm,- hálálkodott Key.

- Nincs mit- nevetett Sziszi.

- Mit kaptál?- állt fel Taemin a székről és Key mellett termett.

- Egy maci- mutatta Key Taeminnek.

- Plüss maciiiii- ujjongott Taemin.

- Nem a tiéd- szólt rá Key, mire Taeminnek legörbült a szája széle és szomorú arcot vágott.

- Jó nektek is hoztam valami- matatott Sziszi a zsebében. Mindegyikből elővett valami kis állatot és szétosztotta a fiúk között. Taemin kacsát, Onew csirkét, Minho kakast, Jong Hyun majmot kapott. 

- Kösziii- ölelte át Taemin Sziszit.

- Nincs mit.

- Köszönjük- hajolt meg előtte Onew.

- Nem kell- szabadkozott Sziszi.

- A koncert 3 perc múlva kezdődik- szólt be egy lány az öltözőbe.

- Értettük- mondta a legidősebb tag.

- Akkor mi megyünk is- mondtam- Találkozunk a koncert után.

- Úgy legyen- mondta Jong Hyun és újra megcsókolt.

Kimentünk az öltözőből és felmentünk a „személyesen nekünk fenntartott” helyre.

     A koncert első óráját még élveztem. Azután olyasmi történt, amit nem szívesen idézek fel. Életem első igazi nagy fájdalma került terítékre. Pont a leggyengébb pontomat támadta meg. És ez a csapás, mint egy szív döfés, olyan hirtelen érkezett. Elnémultam, könnyek gyűltek a szemembe és egyszerűen otthagytam a koncertet.