Amikor reggel felébredtem Jong Hyun mellett, olyan érzésem volt, mintha a mennyországban lennék. Jong Hyun egyenletes szuszogását hallgattam és a plafont néztem. Fel akartam kelni, de Jong Hyun valahogyan visszarántott és átölelt.
- Jó reggelt- köszönt.
- Neked is- mondtam és megcsókoltam. Ez egy álom!
- Fel kéne kelnünk- mondtam egy kis idő elteltével.
- Még ne. Csak öt perc- mondta és a hátára fordult.
- Jó- feleltem és a mellkasára tettem a fejem. Hallottam, ahogy a szíve heves vágtába kezdett az enyémmel. Jong Hyun elkezdte simogatni a fejem.
- Szeretlek- suttogta.
- Én jobban- feleltem.
Valaki kopogott.
- Jong Hyun, jobb lesz, ha gyorsan felöltözöl és kijössz- hadart Onew.
- Mi a baj?- ültünk fel egyszerre (de én kérdeztem).
- Csak siessetek- felelt Onew kétségbeesett arccal, majd becsukta az ajtót.
Mi egymásra néztünk. Mind a ketten értetlen arcot vágtunk. Gyorsan felkeltünk az ágyból és felöltöztünk.
- Légy erős- mondta Jong Hyun és összekulcsolta az ujjainkat.
- Rendben- bólintottam határozottan és kimentünk a nappaliba kéz a kézben.
- Na, végre- kiáltott fel a tegnap látott férfi.
- Ő az a lány elnök úr- mondta Minho.
- Neved, végzettséged, foglalkozásod, származásod?- vont kérdőre az elnöknek nevezett férfi.
- Bogi, egyetemre járok, idegen forgalmi szakon végeztem a gimnáziumban és magyar- mondtam.
- Melyik egyetemre?
- Ez ének- és táncművészeti egyetemre. Innen nem messze található- feleltem, mert az egyetemnek nem tudtam a teljes nevét.
- Értem. Hány éves vagy?
- 20- mondtam kicsit meglepett arccal. Nem értem, hogy minek kérdezget ilyeneket.
- Kitaláltad már, hogy hogyan fogod kimagyarázni az egy hetes szerelmedet Yoona iránt- fordult a férfi Jong Hyun felé. Tekintete a kezünk felé vándorolt.
- Még nem, de azon vagyok- sütötte le a szemét Jong Hyun. Jaj, elfelejtettem! A tiszteletadás az időseknek! Amikor engem kérdezett nem hajtottam le a fejem!
- Az egyetemet befejezted. Mostantól próbálj meg a karrieredre koncentrálni- mondta a férfi.
- De még van egy évem hátra a diplomáig- emelte fejét Jong Hyun. Tekintetében kétségbeesés látszódott.
- Előrehozott szakra jártál. Szóval a diplomád megvan. Mostantól gyakoroljatok sokat és segítsétek ezt a lányt megtanítani a koreai illemszabályokra- mondta az elnök én pedig automatikusan lehajtottam a fejem.
- Értettük- felelték egyszerre a fiúk.
- Ha ennek a lánynak van tehetsége, akkor lehet itt jövője is. De ezt majd meglátjuk, amikor elkezdi az iskolát- húzta gúnyos mosolyra a száját az elnök.
Fortyogott bennem a düh. Most az a célja, hogy elűzzön innen? Hát nem fog! Azt nem hagyom! Nem ezért jöttem ide. Jong Hyun megszorította a kezem. Megpróbáltam lecsillapítani magam.
- Most távozok- jelentette ki az elnök és magasra emelte az orrát. Mi pedig meghajoltunk és úgy maradtunk, amíg nem hallottuk az ajtó becsapódását.
- Hú, ez meleg volt- törölte meg a homlokát Taemin.
- Ez még csak a kezdet volt- mondta Key.
- Tudom- sütöttem le a szemem.
- Mindenáron el akar titeket majd választani. Az állással is fenyegetni fog és az egyetemmel is- gondolkozott hangosan Onew.
- Nem fogjuk feladni- mondta Jong Hyun. Tényleg. Mi van, ha Jong Hyunt miattam ki rúgják? És ha engem az egyetemről. Teljesen megsemmisülve álltam Jong Hyun mellett. Nem. Ez biztos nem fog megtörténni. Onew csak viccelt.
- Hé, jól vagy? Falfehér az arcod- nézett rám Jong Hyun. Én pedig, lassan felemeltem a fejem és ránéztem. Könnyek szöktek a szemembe.
- Ne sírj. Majd mi megvédünk- tette a vállamra a kezét Minho.
- Bizony- jöttek oda a többiek is.
- Köszönöm. Mindenkinek- néztem rájuk egyesével.
- Nincs mit. Ez a banda szeretete. Élvezd ki- mosolygott Onew.
- Ki is fogom- mosolyodtam el én is.
A reggeli kis megaláztatás után Jong Hyun és én elmentünk megvenni az iskolához való könyveket, beszereztünk 3 pár balettcipőt táncórára és kaptam egy új SHINee CD-t, amit Jong Hyun rögtön alá is írt.
Utána beültünk egy étterembe ebédelni. Jong Hyun sapkában és napszemüvegben próbált elrejtőzni a fanok elől, de még így is mutogattak rá. Szegény.
- Na, mit együnk?- nézte az étlapot Jong Hyun.
- Nincs nálam annyi. Csak a könyvekre elegendő pénzt hoztam magammal.
- Ne bolondozz. Én állom- mondta a párom.
- De már így is annyi mindent kaptam tőled.
- Majd legközelebb te fizetsz. Jó úgy?- nézett rám.
- Oké,.- egyeztem bele és rendeltem magamnak egy tálca kimbapot, Jong Hyun pedig mindenféle ételt kért. Volt közöttük olyan is, amiről még életemben nem hallottam, így kimondani se tudtam.
- Hű, te aztán sokat eszel- néztem körül, miután kihozták az ennivalót.
- Azért mondtam, hogy fizetek én. Így legközelebb fel tudsz készülni- mosolygott és nekiesett egy óriási marhaszeletet sütni. Én pedig a kimbapot szeleteltem fel.
- Ez az enyém- szóltam Jong Hyunra, amikor ellopott tőlem egy szelet kimbapot.
- Bocsi. Nagyon finom. Kóstold meg ezeket- tolt elém 2 tányért. Nem tudom mi volt rajta, de megkóstoltam.
- Finom- mondtam.
- Edd meg. Én nem kérem.
- Akkor minek rendelted?
- Nem tudom- nevetett. Erre aztán én is felnevettem.
Hát ettünk, ittunk, beszélgettünk, nevettünk, mulattunk. Aztán egyre többen jöttek, mentek el mellettünk és vették elő a telefonjukat, hogy képeket csináljanak, így gyorsan leléptünk és elindultunk hazafelé. Megállás nélkül nevettünk. Szó szerinte mindenen.
- Ez nagyon aranyosan állna neked- állt meg Jong Hyun egy ruhabolt előtt.
- Jaj, hagyj már. Menjünk haza- fogtam meg a kezét és elhúztam a kirakat elől.
- Most miért? Neked is tetszett, nem?- mosolygott és összekulcsolta az ujjainkat.
- Nem- mosolyogtam vissza és kinyújtottam a nyelvem.
- Leharapom- mondta.
- Nem tudod- nyújtottam ki újra, ő pedig közel hajolt hozzám. Én pedig behúztam a nyelvem.
- Ez nem ér- biggyesztette le a száját.
- De igen- mondtam.
- Nyújtsd csak ki még egyszer.
- Blee- nyújtottam ki. De rögtön vissza is húztam.
- Hééé- röhögött fel és egy gyors puszit nyomott az ajkaimra.
Ahogy hazaértünk eltűnt a jókedvünk. Ugyanis Jong Hyunhoz újságírók jöttek és arról kérdezgették, hogy ki vagyok én, mit keresek itt, velem csalja-e meg Yoonát vagy éppenséggel azt, hogy miért jött velem ki kézen fogva a repülőből, és hogy tudja-e, hogy mekkora felfordulást csinált. Itt kezdődtek a bonyodalmak. Mivel a SHINee többi tagjának ebbe beleszólása nincs, nem tudtak a védelmére kelni. Nekem pedig azt mondták, hogy hívjam fel Yoonát és hívjam át, hogy adjanak közös interjút. Úgyhogy volt itt minden.
Yoona azt mondta, hogy ő szakított Jong Hyunnal, mert nincs elég szabadideje rá és tudomást szerzett róla, hogy mást szeret és nem akart kényszer kapcsolatot. Milyen kedves! Megvédte Jong Hyunt. Miután alaposan kiszedtek belőlük minden részletet, én következtem. De olyan kérdéseket is kaptam, hogy csak néztem, mint Rozi a moziban. Nem tudtam mit válaszolni rá...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése