4~ SHINee

4~

Elkezdődött a fesztivál. Rövid jellemzés: sok munka, kevés pihenés-> több fizu. Ezért fáradtan boldog vagyok. Ma reggel megkaptam a fizetésemet, de a chipseket és a két pékárut levonták tőlem. Nem baj. 

Ma a fesztivál második napját éltük és mivel megvettem a két VIP jegyet, az egész délutánt a Balatonsound-on töltöttük. Természetesen szóltam a főnöknek ő pedig elengedett, mivel sokat dolgoztam az elmúlt időkben így jár nekem is egy kis szabadság. Szóval a délután napozással, különféle zenehallgatással és várakozással telt. Legalább 10-szer voltunk a Balatonban fürdeni és Sziszi két koktélt fogyasztott a VIP sátorban, míg én csak 3 fél literes kólát. 

Enni 16 óra körül próbáltunk. De nem ment. Hogy miért? Nem volt szabad asztal. Aztán valamikor 5 óra fele Sziszi megunta a várakozást és ráripakodott két szerelmespárra, hogy szeressék odébb magukat, mert enni szeretnénk. Na, ezt az oldalát nem ismertem. Pedig 10 éve ismerem. Ő mindig visszafogott, csendes, jó kislány volt. (Lehet, hogy a koktél váltotta ki előle ezt a viselkedést.) Rendeltem egy hidegtálat kettőnknek és azt ettük. 6 és fél hét között elfogytak az emberek. Vagy legalábbis kevesebben lettek. 7 és fél nyolc között pedig óriási plakátokat cipelő fiatalok jöttek be a kapukon. Azok is SHINee fanok.

- Ú nézd, mennyien vannak- mutogatott Sziszi a bejáratnál tolongó tömegre.

- Látom. Nem is hittem volna, hogy ennyi fan van Magyarországon. Azt meg végképp nem hiszem el, hogy hamarosan SHINee koncert lesz- vigyorogtam Sziszire. 

Már nagyon nagyon nagyon vártam az este 8 órát. Ugyanis akkor kezdődik a koncert.

- Én se- kerekedett el a szeme, amint meglátott egy 10 lányból álló csapatot, akik mind viháncolva léptek be a kapun. Mindenük kint volt. De ez mellékes. 

- Hű- néztem végig rajtuk.

- Hajaj, mi lesz itt- mondta a barátnőm rosszat sejtve.

- Remélem, vissza fogják magukat- fordultam vissza.

- Érezzük jól magunkat- adta ki Sziszi az egyszerű és határozott „parancsot”.

- Úgy lesz- biztosítottam.

- Szerintem menjünk a helyünkre- tanácsolta Sziszi.

- Szerintem is. De pakoljunk fel kajával meg innivalóval, mert nem szeretnék le-fel rohangálni. Egyetlenegy számról se szeretnék lemaradni. És egyetlenegy másodpercről sem- magyaráztam.

- Jó oké. Akkor kérek 3 darab egy literes kólát és 3 darab egy literes gyömbért. Meg valami kaját- állt fel Sziszi.

- Megyek, segítek- álltam fel én is.

Miután mindent „megvettünk” (szó szerint mindenből egy kicsit, amúgy ingyen volt) felmentünk egy lépcsőn, ami a VIP tagoknak volt fent tartva. Döbbenten láttuk, hogy rajtunk kívül nem volt senki, így a legeslegjobb helyet elfoglalva leraktunk mindent a kezünkből és leültünk egy-egy székre. Amúgy az első sorban, a korlátnál székek voltak a székek mögött pedig üres nagy tér. Gondoltam, ha nem jön más, akkor itt fogok táncolni a SHINee számaira. 

- Csak ne jöjjön ide senki- néztem Sziszire.

- Miért?- kérdezte miközben egy gumikígyó lógott ki a szájából. Nagyon viccesen nézett ki.

- Mert ott táncolhatnánk- mutattam magunk mögé.

- Én hallgatni és nézni szeretném, nem táncolni. Na, jó talán a Replay-t. De mást nem! Mert fel akarom venni azt a számot. Meg a többit. Úúú- kalandozott el.

- Hahaha-, nevettem. Ő pedig rám nézett és elnevette magát. Háromnegyed nyolckor még mindig csak mi ültünk a VIP részlegen.

20-kor aztán (gyorsan előkaptam a mobilom és elindítottam a videó felvételt) hirtelen néma csend lett és elindult a Hello Hello eleje és az öt SHINee tag megjelent a semmiből és táncolni kezdtek. A tánc után Jong Hyun kilépett a tagok közül és énekelni kezdett. Mikor lement az ő része Onew következett, Teamin, újra Jong Hyun, refrén és így tovább. A következő szám a Juliette, utána In my room, ami lassú így leültek a színpad szélére és úgy énekelte Onew Jong Hyun és Key. Nagyon édesek voltak! A számok így jöttek: One (Key megint elsírta magát, nagyon aranyos volt), Love like oxygen, Kiss kiss kiss és végre valahára: Lucifer. Imádom azt a számot. Odanyomtam Sziszi kezébe a telefonom és felálltam táncolni. Legalábbis a refrént velük táncoltam. Egyszerűen imádom! Jong Hyun annyira jól táncol! Aztán a Ring Ding Dong következett így azt is velük táncoltam. Sziszi kedvence volt a következő így helyet cseréltünk. Amíg ő Replay-t próbálta táncolni (nem igazán ment neki) én vettem a fiúkat és JongHyunt bámultam. Újra lassú számok jöttek: Jojo, Y.o.u. végül csattanónak az Amigo és a Sherlock. A közönség azt kiabálta, hogy „back, back, back” természetesen mi is velük és ekkor Key a szájához emelte a mikrofonját és beleszólt:

- Táncolunk nektek még két számot, de csak akkor, ha ti is velünk énekeltek és táncoltok- mondta angolul órási nagy vigyorral az arcán. 

- Okéé- kiáltotta közönség.

Végül a két szám a Lucifert és a Sherlockot választották a közönség nagyja pedig énekelt én pedig ott a VIP részlegen táncoltam. Áh, milyen jó érzés volt! Ezt az estét sohase fogom elfelejteni. 

Sziszi leszaladt a lépcsőn és fél pillanat múlva visszatért a táblával, amit ő maga csinált és azt lobogtatta miközben üvöltötte, hogy „szeretlek SHINee hajrá fiúk” angolul.

Én pedig sikítoztam. Bárcsak ne mennének el! Bárcsak ez az este örökké tartana!

A fiúk mélyen meghajoltak és Key újra beszélni kezdett:

- Köszönjük szépen, nem is tudtuk, hogy ennyi rajongónk van ebben az országban. Nagyon szépen köszönjük a támogatásotokat, a szereteteteket és mindent!- mondta és újra mélyen meghajolta a nézőtért pedig őrült visításba kezdett, ahogy mi is. 

Most Jong Hyun emelte a szájához a mikrofont. Önkénytelenül is elmosolyodtam. Köztudott, hogy nem igazán tud angolul.

- Köszönöm- ennyit tudott mondani, mert elsírta magát. Jaj, úgy odamentem volna és úgy megöleltem volna. Annyira aranyos! 

A többiek rögtön körülvették őt és simogatni kezdték a hátát. 

A többiek is mind megköszönték és mélyen meghajoltak, végül lementek a színpadról.

- Bemegyünk a színpad mögé?- nézett rám Sziszi.

- Szerintem ne most. Biztos sokan akarnak a közelükbe férkőzni.

 Így hát vártunk 10 percet. Épp menni akartunk, amikor valaki feljött a VIP részleg lépcsőjén.

- Lesz még koncert?- súgtam oda Sziszinek.

- Nem tudom- súgta vissza.

- De akkor ez ki lehet?- néztem rá.