25~ SHINee

Csütörtökön és pénteken nem kellett suliba menni, viszont egy perc nyugtom se volt. Csütörtökön (azaz ma) elmentem korán reggel a tömeg előtt bevásárolni.
Vettem egy csomó kaját a fiúknak, hazavittem. Igen ám, de rájöttem, hogy nekem most kell egy sál vagy sapka. Így elindultam egy közeli plázába. Délelőtt tíz óra volt, amikor találtam egy viszonylag normálisnak mondható fekete sapkát. Csak sálat nem találtam hozzá. Kesztyűt viszont igen. Megvettem a sapkát és a kesztyűt és elindultam egy másik boltba sálat nézni. Nagy sajnálatomra nem találtam csak lila színűt, ezért azt vettem meg. Eszembe jutott, hogy új kabátot is kéne vennem, de nagyon drágák voltak, ezért nem vettem újat. Használom a régi, elkopott meleg kabátot. Amíg el nem szakad addig jó ez is. Már azt se tudom, hogy milyen színe volt eredetileg, mert már nagyon kifakult.
Hazafele felvettem az újonnan vásárolt kesztyűmet a régire (nagyon hideg volt) és lesétáltam egy buszmegállónyit. A hír, miszerint Jong Hyunnak barátnője van még nem halkult el. Szerencsére akkor még nem tudták a nevemet, csak azt tudták, hogy hogyan néztem ki. A buszon mutogattak is rám, hogy „nézd, ő hasonlít Oppa barátnőjére!” „biztos nem ő az!” „de igen! Nézd meg jobban”.
Megváltás volt számomra leszállni a buszról és sétálni. De tényleg. Tudjátok, hogy milyen érzés az, ha az emberek mutogatnak rátok és úgy tesznek, mintha ott se lennétek? Borzasztó. A házunk előtt baromi nagy tömeg állt. Mind újságírók voltak. A fiúk nincsenek most itthon. Fotózásra mentek. Akkor mit keresnek itt riporterek?
- Szia, te vagy Jong Hyun barátnője?- dugta az orrom elé egy nő a mikrofonját.
- Igen én vagyok- húztam ki magam.
- Tegnap volt a szintfelmérő vizsgád az egyetemen. Hogy sikerült?- kérdezte.
- Igen, tegnap volt és én mindent beleadtam az előadáson, szóval reménykedek, hogy jól sikerült- feleltem. De honnan tudták, hogy tegnap volt a vizsga?
- Hány cég járt nálad szerződést illetően?- kérdezte egy férfi.
- Csak egy napja volt a vizsga. Örülök, hogy túl vagyok rajta, de azért, hogy egy cég szerződést kössön velem, az azért elég hihetetlennek hangzik a számomra- mondtam. Igaz is volt.
- Szóval rosszul szerepeltél a vizsgán?- fürkészett egy nő. Ezt én sose mondtam.
- Ezt sose mondtam. Egyelőre nem szeretném elkötelezni magam. Alig egy napja volt a félévi vizsgám, nem szeretnék még egy céggel sem szerződést kötni. Idővel majd biztosan, de most még nem- jelentettem ki és ezzel számomra befejeződött a kérdés-felelet játék.
- Terveztek gyereket?- hallottam egy képtelen kérdést. Visszafordultam és kérdőn néztem a riporterre. Megismételte a kérdést.
- Gyereket? Még nem beszéltünk róla- vakartam a fejem.
De most tényleg. 20 évesen ki szeretne gyereket. Ha lediplomáztam és van egy biztos állásom, jöhet a gyerek. De addig nem. És amúgy is, Jong Hyunnak nincs annyi szabadideje, hogy egy gyereket is elkezdjen nevelni. Elindultam a kapu fele. Legalább 10 percbe került, mire végre valahára átléptem a kaput. Az újságírók be akartak jönni rajta. Alig bírtam becsukni a kaput. De én nyertem. Beestem a jó meleg házba és azonnal minden téli cuccot (kabát,sapka,sál,kesztyű) levettem. Levettem a sáros cipőmet, felvettem a mamuszom és elcsoszogtam a konyháig.
Vettem reggel csirkét és azt rántottam ki. Csináltam mellé sült krumplit és leültem a tv elé.
- Jézusom, mit keresnek ezek itt ilyenkor?- jött be valaki morgolódva. Onew volt.
- Engem- feleltem a tv-t bámulva.
- Az csirke?- kerekedtek el a szemei a husimat látva.
- Nem kapsz- nyújtottam ki a nyelvem.
- Miért?- biggyesztette le a szája szélét.
- Mert múltkor megettétek előlem a pörköltömet és a rákszirmaimat is- mondtam.
- Olyan finom volt- jött közelebb hozzám.
- Tudom. És én nem is ehettem belőle- vágtam szomorú fejet.
- Biztos van még kint a konyhában husi- indult a konyha felé.
- Nem nincs- pattantam fel a kanapéról és a konyha felé futottam. Persze, hogy volt, de azt vacsorára csináltam. Délután négy óra volt.
- Ha most megeszed nem lesz vacsorád- mondtam szigorú arccal.
- Rendben. A csirke a mindenem- felelt és eltolt az ajtóból, hogy beférjen. Felnevettem. Régóta tudtam, hogy Onew gyenge pontja a csirke. Mániákus volt.
Mondjuk, mindenki tudja, aki SHINee vagy Onew fan. Szóval ez alap dolog volt. Szóval Onew megette a saját adagját. Aztán elcsent egy kicsit a többiekéből is. Végül mindenki adagját megette. Szóval marad a kajarendelés. Ez miért csak most jutott az eszembe? De hülye vagyok.
- Finom volt- nyalta meg Onew mind a tíz ujját.
- Köszi,- mondtam.
Este nyolcig csak a tv-t bámultam, és a reklámokban az ipadomon facebookoztam. 8 óra után nem sokkal jöttek meg a fiúk.
- Hol voltatok ilyen sokáig?- néztem rájuk.
- Hát azok ott kint még mindig rád várnak- bökött az ajtó felé Minho.
- Ja. Leállítottak engem és rólad kérdezősködtek. Azt mondták, hogy te nem akarsz tőlem gyereket. Ez a kijelentés kicsit meglepett, de szeretnék felvilágosítást kérni tőled- mesélte Jong Hyun miközben levetkőzött.
Minho, Taemin és Key a konyha felé mentek.
- Nincs kaja. Onew megette- néztem Onewra. Lejjebb csúszott a kanapén.
- Eh?- nézett rá Key.
- Csirkét csináltam- pirultam egy kicsit el.
- Értem. Rendelünk vette elő a mobilját Minho és a füléhez emelte a telefont. Majd rendelt a KFC-ből egy rakat kaját.
- Hogyan fogja behozni a futár a kaját?- kérdeztem.
- Megoldja. Rengetegszer volt már itt- felelt Onew.
- Szóval? Mi van a gyerek témával- guggolt le elém Jong Hyun.
- Én azt mondtam, hogy még nem beszéltünk róla- feleltem. Én úgy terveztem, hogy lediplomázok, lesz egy biztos állásom és majd akkor. Most neked sincsen olyan sok szabadidőd.
- Oké. Én is ezt mondtam- állt fel és egy puszit adott a homlokomra.
Fél óra múlva meg is jött a futár. Onew egy hatalmas nagy kosarat kapott, ami tele volt csirkecombokkal. A többiek viszonylag közepes méretű dobozt vettek el. Én egy kicsit. Nem is tudtam mind megenni. Pedig a legkisebb kosarat én kaptam. Van ez így.
- Figyelj Gi Bo, akkor csomagolj be, mert holnap délután kettőkor indul a gépünk Japánba- mondta Onew, amikor már mindenki befejezte az evést.
- Új kabátot kellett volna vennem. A régi teljesen elkopott- gondolkodtam hangosan.
- Nem gond- mondta Jong Hyun és a kanapé karfájára ült.
- Sziszinek szóltál Key?- fordultam felé.
- Igen- hajtotta le a fejét.
A mai este után viszonylag nyugodtan pakoltam be holnapra. 3 teljes nap Japánban három fellépéssel. Ez jónak hangzik. Több tízezer ember előtt fel kell lépnem. Ez izgalmas! Izgulok, és rettentően kíváncsi vagyok Japánra. Pénteken Osakában, szombaton Nagoyában, vasárnap pedig Tokióban lépünk fel. Ha most valaki meg mer csípni és én felébredek, hogy ez csak egy álom volt, szerintem behúzok neki egyet.