3~ SHINee

3~

Ez egy kisebb rész. :) Szerintem egész jó lett. :) De a kommenteket még mindig várom az első két részhez. ;)

Most július 9-ét írunk és már 3 napja zsong az egész város. Az utolsó fesztiválozók is megjöttek és mindenki elfoglalta az apartmanját, szobáját. A boltban gőzerővel folyik a munka, most már 5 percem sincs, hogy bekapjak valamit vagy írjak valakinek egy sms-t, netán felhívjak valakit. Állandóan töltögetnem kell a pultokat és készenlétben kell állnom, hátha segítség kell valakinek.

A mai délelőttöm egész simán ment. Igazából csak 6 órát álltam a pénztárba így nagyon futkosnom nem kellett, aminek örültem. Egy óra felé aztán mind a 6 pénztár üzemelt nekem pedig azt mondták, hogy nézzem meg mennyi árucikk van a raktárban és osztogassam ki a kisebbeknek (nem is olyan kicsik, 16-17 évesek) ki melyik polcot, árut töltse fel.
Rutinosan hátramentem a raktárba és gyorsan összeírogattam, hogy miből kell gyors töltés. A chipsekből, üdítőkből, borokból és pálinkákból fogy a legtöbb így gyorsan kiosztottam a feladatokat két újoncnak és otthagytam őket, hogy megnézzem, mennyi pékáru és tejtermék kell a polcokra. Bevallom a chipses polcról elcsentem 2 zacskót és eldugtam hátul. De ezt úgy sem tudja senki.
Újratöltöttem a tejtermék polcokat, pultokat, a pékárut pedig az épp „szünetet” tartó újoncnak adtam. Kelletlenül elhúzta a száját, végül kivette a mappát a kezembe és eltűnt a raktárt rejtő ajtó mögött. Elmosolyodtam.
- Help me- lépett oda hozzám egy házaspár és az orrom elé nyomták a kezükben tartott kakaós zacskót. Mit csináljak ezzel?
- Forint- nyögte ki a férfi. Leesett. Az árát kérdezte.
- 400- mondtam angolul.
- Thank you- mosolyogtak rám és elindultak a pénztár felé.
Következőnek egy oroszul beszélő férfi jött oda hozzám. Egy szavát sem értettem, ezért megszólítottam angolul, de ő úgy nézett rám, mint egy földönkívülire. Ekkor átváltottam németre. Biztos nem értette, mert újra csak oroszul beszélt hozzám. Pont oroszul nem tanultam. Szerencsére Nóri kolléganőm ott teremt mellettem és gyorsan elhadarta oroszul, amit kellett. Mert nekem fogalmam sincs, hogy mit kellett volna mondani vagy mutogatni.
Este 8 órakor ért véget a műszakom, pedig még mindig nagy volt a forgalom.
Sziszi két biciklivel várt az ajtóban és szokás szerint fülig ért a szája.
- Mit csináljak ezekkel?- kérdeztem miközben köszönés gyanánt megöleltem.
- Megvesszük a jegyeket- felelte egyszerűen.
- Oké. De szerintem a pénztár már zárva van- jegyeztem meg.
- Nem, mert elsétáltam a jegyes izéhez és az volt kiírva, hogy 9-ig nyitva van- szállt fel a biciklijére.
- Jó, akkor menjünk és nézzük meg. De várj! A pénz?- kaptam a fejemhez.
- Itt van- emelte fel a bankkártyám- bocsi, de már nem bírok várni- mondta bűnbánó arccal.
- Én se- mosolyra húztam a számat. Nem tudtam rá haragudni.
Így hát felpattantunk a bicajokra és eltekertünk a Balatonsound helyszínére. Már állt az összes sátor. A nagyszínpad is állt. Minden kész. Hamarosan megnyitja kapuit a fesztivál. Már alig várom!
- Két VIP jegyet szeretnék kérni a SHINee koncertre- mondta Sziszi az eladónak, aki egy konténerben ült, amit minden bizonnyal pénztárnak használnak a fesztivál idején.
- 80.000 forint egy darab- felelt készségesen az eladó.
- Uh...
- De azzal be lehet menni a színpad mögé és a VIP sátrakban korlátlan étel- és italfogyasztásra ad lehetőséget- informáltak.
- Értem, akkor- kezdtem, de Sziszi közbevágott.
- Csak nem akarsz ennyit ezért?- hitetlenkedett a barátnőm.
- De.
- De ez túl sok. Sose fogom tudni visszaadni- hüledezett.
- Már rég megadtad- mosolyogtam- ez a legkevesebb- kacsintottam rá és megvettem a két VIP jegyet.
Éreztem, hogy nem fogom megbánni.