15~ SHINee

Szóval interjút készítettek velem. A kérdések közül volt, amit simán meg tudtam válaszolni, de volt olyan is, amin törtem a fejem. Például:
- Mióta ismered Jong Hyunt?- kérdezte tőlem egy nő. Na, most ilyenkor azt kell mondani, „amikor Sziszi az orrom elé dugott egy kitűzőt és onnan ismertem meg a bandát”, vagy amikor a „fesztiválon találkoztunk”? Végül ügyesen kicseleztem a kérdést.
- Magyarországon sok kpop rajongó van. Én is egy vagyok közülük. SHINeenal először személyesen a Balatonsoundon találkoztam, mivel az volt az első koncertjük és vettem rá jegyet. Viszont 14 éves korom óta rajongok a fiúkért. Egy barátnőm mutatta őket a youtubeon- feleltem cselesen.
- Értem. Miért beszélsz ilyen jól koreaiul?- kérdezte tőlem ugyanaz a nő.
- 9 éves korom óta önállóan tanulom a nyelvet. Később megkértem egy tanárt, hogy segítsen tanulni- mondtam.
- Hogy ismerkedtél meg Koreával?- kérdezte egy férfi.
- Egy sorozat által- feleltem.
- Gazdag családból származol?- kérdezte egy másik férfi. Hogy mi?
- Nem, de…- kezdtem volna, de közbe vágtak.
- Szóval így szeretnél pénzhez jutni?
- Hol dolgozol?
- Hova jársz iskolába?
- A családodnak szeretnél segíteni a pénzzel?
- Kihasználod Jong Hyunt, mert nincs pénzed?
- Kérlek, válaszolj a kérdésekre- nyomtak egy csomó mikrofont az arcomhoz és villogtak a kamerák vakui. Én pedig csak néztem és az elhangzott kérdéseket próbáltam megemészteni.
- Először is- kezdtem- attól még, hogy átlagos családból származom, nem kell rögtön arra következtetni, hogy kihasználom Jong Hyunt. Szerelmes vagyok belé és engem a pénz nem érdekel. Nekem ő kell nem a pénze. Ha kell pénz, akkor majd én magam fogok megdolgozni érte. Nem tudom, hogy honnan vették, hogy kihasználom őt, de ez nem igaz! Mára ennyi- mondtam és felálltam a kanapéról.
- Várjon kisasszony!- állt elém egy férfi.
- Kérem, várjon!- kiáltották többen is.
- Várjon, válaszoljon még erre az egy kérdésre!- hallottam több irányból is.
Segítségkérően néztem körbe. Jong Hyun vette az adást és utat tört a tömegben, megfogta a kezem és kihúzott a tömegből. A szobájába menekültünk.
- Ez meleg volt- mosolygott Jong Hyun és átölelt.
- Jó válaszokat adtam?- néztem rá.
- A lehető legjobbakat. Úgy válaszoltál, mint egy pofi. És furfangosan megválaszoltál egy félre is értelmezhető kérdést. Büszke vagyok rád- mondta és jutalmul kaptam egy csókot.
- Köszönöm- feleltem.
- Kimegyek és elküldöm az újságírókat.
- Rendben.
Ahogy kinyitotta Jong Hyun az ajtót több kamera vakuja villant fel. Jong Hyun alig fér ki az ajtón.
- Kérem, menjenek el- hallottam a hangját. Aztán becsukódott az ajtó. Kintről még hallottam néhány mondat foszlányt, de nem igazán törődtem vele. Leültem Jong Hyun ágyára és magam elé meredtem.
- De jó, hogy itt talállak- nyílt az ajtó és Yoona lépett be rajta. Én felálltam és meghajoltam.
- Szia, köszönöm azt, amit az előbb tettél- mondtam.
- Ugyan. Az én hírnevemnek is ártott volna, ha mást mondok. De ezt figyelj jól, mert nem mondom el kétszer. Szerelmes vagyok Jong Hyunba és kerül, amibe kerül, én vele fogok lenni. Ezt vésd az eszedbe.
- De, ha engem eltávolítasz tőle, nem hiszed, hogy téged is megutál?- kérdeztem.
- Honnan tudná meg? Tőled? Ha elmondod neki ezt a beszélgetésünket, tudod mi vár rád- mondta vészjósló tekintettel Yoona. Én azt hittem, hogy kedves lány. De úgy látszik tévedtem.
- A hazugot hamarabb utolérik, mint a sánta kutyát- jutott eszembe ez a szólás.
- Ó lányok- jött be Taemin.
- Igen?- fordult felé Yoona.
- Elmentek az újságírók- felelt Taemin.
- Ó, köszi,- mondta Yoona és még egyszer felém fordult, rám nézett (a szemei villámokat szórtak) és kiment. Én meg teljesen megsemmisülve álltam ott.
- Jössz Gi Bo?- kérdezte Taemin.
- Hogy mi? Gi Bo?- néztem rá.
- Igen. Azért Koreában így egyszerűbb bemutatkoznod. Burg Gi Bo. Szerintem egyszerű- mosolygott aranyosan Taemin.
- Ó értem. Köszi,- mosolyogtam vissza.
Kimentünk a szobából, a nappaliba. Mindenki a kanapén ült lehajtott fejjel és a kezét tördelve.
- Mi a baj?- néztem körbe meglepetten.
- Semmi. Csak épp azon agyaltunk, hogy hova tesszük a ruháidat. De szerintem megkaphatnád a vendégszobát- emelte fel a fejét Minho.
- Az nem jó. Mi van, ha a menedzser itt akar aludni?- kérdezte Onew.
- Ő mindig a kanapén alszik- legyintett Minho.
- Oké. Akkor tiéd a vendégszoba- állapította meg Onew.
- Biztos nem ez a baj. Látom, hogy valami komolyabb dolog nyomja a szívetek- ültem le a kanapé elé és a fiúkra néztem.
- Várnunk kell. Ez minden. Ha azt írják az újságok, amit mondtunk, akkor rendben van minden. De ha nem...
- Akkor gáz van- fejezte be a mondatot Jong Hyun helyett Key.
- Igen- mondta Taemin.
- És még az elnöknek is bizonyítanod kell- mondta Onew.
- Ez nekem mind semmiség. Keményfából faragtak. Hiszen ti is láthattátok- utaltam a Zamárdis esetre, amikor 2 vagy 3 teljes napon keresztül fent voltam és még dolgoztam is.
- Én, nem féltelek. De Yoona…- mondta Jong Hyun.
- Nem kell tőle se félni- mosolyogtam rá.
- Ő tényleg szívből szeretett. Mi van, ha rajtad fog bosszút állni?- gondolkozott tovább Jong Hyun.
- Egy féltékeny nőből kinézem- mondta Taemin.
- Sziszi hív- ugrott fel a kanapéról Key és felvette a mobilját- várj, visszahívlak- mondta és letette. Biztos gyorshíváson volt Sziszi, mert már hívta is vissza a telefonja- itt vagy?
- Szerelmesek- mondta Taemin.
- Mi is azok vagyunk- néztem Jong Hyunra.
- Én féltelek Yoonától. Nem tudom mire képes- bökte ki Jong Hyun.
- Én nem félek tőle. Ne foglalkozz vele. Én inkább az egyetemtől félek- mosolyogtam.
Még egy-két órán keresztül beszélgettünk a fiúkkal (Key másfél órát beszélt telefonon Sziszivel) mindenféléről. Aztán eljött a tíz óra és mindenki lefeküdt.
Nekem az ágyban egyfolytában csak az egyetem körül forgott az agyam. Mi van ha Yoona ott akar visszavágni? És az elnök? Mi lesz holnap? Bevallom, egy kicsit félek. De csak egy picit. És a félelmem nem is volt alaptalan…