10~ SHINee

10~

Egy hét telt el, mióta a fiúk elmentek. Le akartam dolgozni azokat a napokat, amikor betegeskedtem. Igazából a rossz gondolataimat akartam elűzni a fejemből. Egyszerűen nem tudtam kiverni a fejemből. Miért mondta azt, hogy ne higgyek az újságoknak? Többször is megkérdeztem tőle skypeon, de nem adott egyenes választ. 8 óra az időeltérés. Az nem is sok. Jó van, amikor hajnali háromkor hív fel, akkor náluk 11 óra. Ez érthető. Van olyan is, amikor én hívom délután és náluk éjjel van. De skypeon egész más vele beszélni, mint telefonon. Néha Sziszi is mellém ül és olyankor Key is feltűnik a képernyőben, végül mindenki és együtt a csapat. De így teljesen más volt. Hiányzott az ölelése, hiányzott a csókja, a szeme, az arca. Mindene.

Az egyik este, amikor felhívtam skypeon Jong Hyunt nem vette fel (reggel volt náluk). Vagyis nem Jong Hyun szólt a mikrofonba, hanem Key, mire Sziszi két másodperc alatt mellettem termett és folyékonyan beszélt koreaiul. Én csak ámultam még a szám is tátva maradt. Keynek szintén. 

- Ügyeeees- dicsérte meg a barátnőjét Key.

- Vettem neked egy macit- mutogatta Sziszi a kamerába a tegnap vásárolt kis plüssállatot.

- Alig várom, hogy megkapjam- felelte Key és belekacsintott a kamerába. Sziszi feje lángra gyúlt.

- Hol van Jong Hyun?- kérdeztem.

- Nem tudom. Elment valahova. Nem veszi fel?- kapta elő a mobilját Key.

- Nem. Ne hívd. Majd később megpróbálom újra.

- Oké.

- Na, itt hagylak benneteket- álltam fel és kimentem a konyhába csinálni valami ennivalót. Nem mentem vissza a szobába, kint maradtam az asztalnál és a gondolataimba merültem.

- Bogi gyere gyorsan!- állt meg a barátnőm az ajtóba és rémült, kétségbeesett képet vágott.

- Mi a baj?- rémültem meg én is.

- Ezt nézd meg!- mutatott Sziszi a laptopom képernyőjére. 

Egy oldal volt megnyitva, aminek a szalagcíme ez volt: „YooHyun= Im Yoon Ah és Kim Jong Hyun egy pár!” Mellette egy kép, amin egymás mellett állnak és Yoona Jong Hyunba karol. Az én Jong Hyunomba! 

- Bogi figyelj rám- hallottam a háttérben Jong Hyun hangját. Nem, nem akarom hallani. Ez volt a nagy szerelem? Lecsaptam a laptopom fedelét és sírni kezdtem. Potyogtak a könnyeim.

- Bogi- ült mellém Sziszi és simogatni kezdte a hátam.

Csörgött a telefonom. Jong Hyun hívott. Lecsaptam és kivettem a telefonomból az aksit. Nem akartam vele találkozni, nem akartam látni, hallani a hangját. Semmit sem. 

- Bogi. Ne sírj miatta- próbált vigasztalni Sziszi.

- Key mutatta?- néztem rá.

- Nem. Twitteren böngésztem és akkor láttam. Key pedig mondta, hogy ne nézzem meg, de késő volt. Muszáj volt szólnom. Key szerint az egész csak ál-kapcsolat. Nincs benne semmi komoly.

- Nem hiszem. 

- Kérdezd meg Jong Hyunt. Ő majd megmondja- adta a telefonját a kezembe.

- Nem. Nem akarok vele beszélni. Inkább alszom- mondtam és bebújtam az ágyba a takaró alá. 

Újabb egy hét telt el. Holnap megyek fel Pestre. Vége a vakációnak. Ha szeretnék Koreába menni, akkor anyuval és Erikával is meg kell beszélnem. Remélem sikerül. 

De ma reggel. Ma valami elképesztőt láttam. Nem akartam hinni a szememnek. Jong Hyun állt az ajtónk előtt. Sziszi engedte be.

- Szia,- köszönt neki Sziszi.

- Szia,- felelt a férfi.

- Bogi bent van.

- Köszi.

Próbáltam mozgatni a lábaim, de nem tudtam.

- Szia,- ölelt meg.

- Szia,- köszöntem. Az ölelését viszonoztam.

- Elfelejtetted, hogy mit mondtam, mielőtt elmentük? Ne higgy az újságoknak. Ez pletyka. Yoona menedzsere erőszakolta ránk ezt az egészet. Mostanában eléggé elhalványult a "csillaga" és ezért kellett neki egy jó ürügy, hogy megmaradjon a jó hírneve- tért rögtön a tárgyra Jong Hyun.
- Adj egy kis időt át kell gondolnom, hogy működni fog-e ez az egész- suttogtam.

- Augusztus 21-én megyünk koncertezni Budapestre. Gyertek az aréna elé 13-ra- mondta Jong Hyun, mielőtt beszállt a limuzinba. 

- Ott leszünk- felelt Sziszi.

De ez még csak az eleje volt. A java még csak ezután jött.