18~ SHINee

Eljött a hétvége és egy rakat házit adtak fel. Szombaton Keyen kívül mindenki elment, így megkértem, hogy segítsen a japánban.
- De ezt múltkor magyaráztam el- nézett rám.
- Jó, de elfelejtettem- sütöttem le a szemem.
- Pedig nem szabad! Mi lesz, ha debütálsz és Japánba kell menned és…- kezdett volna prédikálni, de leintettem.
- Jó, oké, tudom. Most nagyon fogok figyelni- ígértem. És ami ezt illeti be is tartottam. Mindent leírtam és memorizáltam.
- Hát ti?- állt meg meglepetten Jong Hyun az ajtóban.
- Tanulunk- néztem fel.
- Mit?- jött mellénk Jong Hyun.
- Japánt- mondta Key.
- Én is tudok japánul. Miért nem engem kértél meg?- nézett értetlenül Jong Hyun.
- Mert te most nem voltál itthon- adtam egyszerű magyarázatot.
- És én jobban beszélek japánul, mint te- mondta Jong Hyun.
- Nem hiszem. Na, mutasd, mit nem értesz- vette ki a kezemből a füzetemet és olvasgatni kezdte. Én pedig magamban jót mosolyogtam, mivel amit leírtam, azt már értettem.
- Ööö… - vakarta a fejét Jong Hyun.
- Feladod?- kérdezte Key.
- Nem- felelt Jong Hyun és leült kettőnk közé.
- Oké, amíg gondolkozol, csinálok valami kaját- mondta Key és kiment.
Én bekapcsoltam a tv-t és a zenei csatornára váltottam. Éppen a B2ST Beautiful night című száma ment. Fél óra múlva Key visszatért egy óriási szendviccsel. Elképedve néztem rá.
- Azt te mind megeszed?
- Úgy tervezem- mosolygott,- de ha nem fér belém, akkor megkaphatod- nevetett.
- Kösz- nevettem. Jong Hyun kapkodta a fejét, hol rém nézett, hol Keyre.
- Mindjárt jön a híradó- vette ki a kezemből Key a távirányítót és átkapcsolta a hírekre.
- Jong Hyun új barátnője arra az egyetemre jár, ahova Yoona és mint kiderült a legjobb osztályba került be. A nevét a lánynak nem tudjuk, de adott egy rövid interjút, amiben azt mondta, hogy 14 éves kora óta rajong a fiúkért és önállóan tanult meg koreaiul. A koreai nyelvet tökéletesen beszéli, pedig a lány európai. Magyarországról költözött ide, hogy támogassa Jong Hyunt- olvasta a lapját a bemondónő.
- Ez mind szép és jó, de azért sántít nekem itt valami- szóltam közbe.
- Várjunk- nézett fel Jong Hyun.
- Azt is mondta, hogy nem a pénze miatt szereti, hanem önmagáért, de szerintem itt más is van a háttérben. Yoona állítása szerint azért szakított Jong Hyunnal, mert megtudta a kettejük közötti kapcsolatot, amit Jong Hyun mondott el neki- mondogatta tovább a bemondónő.
- Tovább- mondta Jong Hyun.
- További részleteket erről az ügyről nem tudunk. A következő hír pedig…- Jong Hyun kikapcsolta a tv-t.
- Oké, ezek szerint most leközöltek rólad minden jót, de még mindig sántít ez a dolog- gondolkozott el.
- Nekem is- értettem egyet.

Hétfőn az egyetemre Jong Hyun vitt be kocsival. Amint kiszálltam az autóból többen mutogattak is rám és olyanokat suttogtak, hogy „Nézd, ott van Jong Hyun barátnője!” meg „Nem is olyan szép lány”. Gyorsan beiszkoltam a suliba.
- Szia Gi Bo- köszöntött Wonnie.
- Szia.
- Láttalak szombaton a tv-ben. Tényleg te vagy Jong Hyun barátnője?- kérdezte.
- Igen- pirultam el.
- Ezt alig hiszem el- csillogott a szeme.
- Én is- mondtam és becsuktam a szekrényajtóm.
Az öltözőbe érve az összes lány egy emberként fordult felém. Egy 2B-s kilépett a lányok közül és flegmán odavetette:
- Attól még, hogy Jong Hyun barátnője vagy, ne hidd, hogy te vagy a világ középpontja. Nem fogunk veled kivételezni- mondta és kiment az öltözőből. Három lány pedig utána.
- Sose hittem, hogy én vagyok a világ közepe- mondtam Wonnienak.
- Mostantól mindenki veled akar majd barátkozni. Menő lettél- mondta hatalmas mosollyal az arcán.
- Nem szeretek a társaság középpontja lenni- mondtam és elkezdtem átöltözni.
- Hihi- kuncogott Wonnie, majd ő is nekiállt öltözni. Amit mondtam az igaz volt. nem szeretek a társaság központjában lenni.
Az első két táncóra hamar eltelt. A harmadikon aztán olyan bejelentés jött, hogy csak néztem.
- Biztos tudjátok, hogy két hónap múlva lesz egy szintfelmérő vizsga, ahol eldöntik, hogy kiben látják a debütálási lehetőséget. Három tánccal kell felkészülnetek. Kettő szabadon választható egyet viszont csapatban kell táncolnotok- magyarázta a tanárunk.
- Tényleg? Ezt nem is tudtam- mondta az egyik osztálytársam.
- Igen. És az évfolyamok táncolnak együtt. Ami azt jelenti, hogy első C, első B és első A.
- És mikor fogunk próbálni?- kérdezte az egyik másodikos.
- Azt még nem tudjuk. Nézzétek a faliújságot- adta a tanár az egyszerű választ.
Kicsöngettek, úgyhogy mindenki egy emberként állt fel, meghajoltunk és kimentünk. Énekórán is erről a szintfelmérő vizsgáról beszélgettünk. Egy szabadon választott dalt kell énekelnünk és egy kötelezőt. Japánból pedig egy tesztet kell kitölteni és beszélgetni kell egy Japán származású emberrel. Oké. Én az első két vizsgán átmegyek. De az utolsón megbukok. Miért pont japán? Miért nem magyar? Na, jó ez hülyeség.  Ja, ez még mind semmi. Csütörtökre komponált zenét kell beadnunk. Ááá.
Suli után a buszmegállóhoz mentem, mert ma Jong Hyun nem jött értem. Útközben eldöntöttem, hogy meglátogatom Erikát.
Fél óra utazás és 5 perc sétálás után megtaláltam a házat. Becsöngettem.
- Szia,- köszöntem Erikának. Nagyon megváltozott, mióta utoljára láttam. Fekete haja a válláig ért, a fehér bőre pedig piros volt. Leégett a nyáron. Nagy barna szemei pedig csillogtak.
- Szia,- ölelt meg- már nagyon vártalak. El se tudod képzelni, mennyire- mondta és a fejét a vállamba fúrta. Mikor kibontakoztunk az ölelésből Erika arcán könnycseppek futottak végig.
- Semmit se változtál- állapította meg.
- Köszi. Te viszont sokat- mondtam.
- Gyere be- mondta és karon fogva húzni kezdett a házba.
- Szép kis lakás- néztem körül. Egy nagyobb nappali, egy kisebb konyha, ami egybe volt kötve az étkezővel, egy fürdő és két szoba.
- Mesélj. Tényleg igaz, amit tegnap bemondtak a tv-ben?- ültünk le egy kanapéra.
- Igen. Ugye milyen hihetetlen? Én meg Jong Hyun… Én máig se bírom felfogni. Minden reggel ott kelek fel mellette és annyira jóó- pirultam el.
- Rád talált a szerelem- mondta Eri kuncogva.
- Igen. Sziszi puszil- jutott eszembe.
- Én is őt- nevetett Eri.
- Hívjuk fel. Biztos fent van már skypeon- mondtam.
- Jó, megpróbálhatjuk- felelt Eri és elővette a laptopját.
- Amúgy hol dolgozol?- érdeklődtem, miközben a gépét kapcsolta be.
- Tolmács vagyok a követségen- felelt Eri. Hú, én sose tudtam róla elképzelni, hogy tolmács legyen. Ez szép teljesítmény.
- Én azon dolgozok, hogy debütálhassak. De a japán nyelvvel küzdök- mondtam nevetve.
- Hogy hogy? Régen szeretted az animét- nézett rám Eri.
- Igen, de azokat az egy-két szavakat már rég elfelejtettem. Mindig összekevertem a koreaival- mosolyogtam.
- De jó valakivel beszélgetni magyarul- mondta Eri.
- Igen. Tegnap például észre se vettem, hogy Sziszivel magyarul beszélek és Key rám szólt, hogy ő is érteni akarja- nevettem.
- Hahaha-, nevetett fel Erika is- fent van.
- Szia, emlegetett szamár- mondtam miután fogadta a videó hívást.
- Sziasztok!- integetett.
- Mizu?- kérdezte Eri.
- Semmi. Fáradt vagyok- mondta Sziszi koreaiul.
- Beszélj magyarul- mondta Eri.
- Oké. Csak már valahogy ráállt a szám- mosolygott.
- Képzeld, Erika a követségen dolgozik- újságoltam.
- Tényleg?- nézte Sziszi Erit. Eri lehajtotta a fejét.
- Ki tudnék menni hozzátok a követség által?- kérdezte Sziszi.
- Hát megpróbálhatom elintézni- mondta Eri.
- Ú tényleg?- kérdeztük egyszerre. Felnevettünk.
Nagyon sokáig beszéltünk, így hárman. Régen voltunk már így együtt hármasban. Talán utoljára akkor, mielőtt Erika kiment volna Bécsbe. Utána Koreába jött. Ez volt körülbelül 3 éve.
- Hív Key- ugrott fel hirtelen Sziszi.
- Jaj, elfelejtettem- mondtam és az órámra néztem. Este nyolc óra volt.
- Hallottam Key hangját, amint megkérdezi Sziszit, hogy nem tudja-e, hogy hol vagyok. Sziszi kilépett a videohívásból. Ez vicces, ugyanis Sziszi Magyarországon van én pedig Koreában és felhívni nem tudom, mert túl sokba kerül.
Erika megírta Sziszinek, hogy kilép aztán felém fordult.
- Nem szóltál a fiúknak, hogy idejössz?- nézett rám.
- Nem, mert csak később döntöttem el. Magamban- mosolyogtam.
- Szerintem jobb lesz, ha hívunk egy taxit és az majd hazavisz. Arra figyelj, hogy egy sarokkal előbb tegyen le, mert ha a ház elé kéreted magad, akkor hamar költözhettek új lakásba- mondta Erika és elővette a mobilját.
Olyan gördülékenyen beszélt koreaiul, hogy csak ámultam. Még a szám is tátva maradt. Megköszöntem a segítségét és lementem a taxi elé. Épp jött a taxi, amikor megszólalt a telefonom. Jong Hyun hívott. Gyorsan elhadartam a taxisnak, hogy hova vigyen és felvettem a mobilom.
- Te meg hol vagy???- üvöltötte Jong Hyun idegesen.
- Taxiban ülök- feleltem tök nyugisan.
- Mi? Miért ülsz te taxiban?
- Mindjárt otthon vagyok- mondtam és letettem. Hogy ezért milyen fejmosást fogok kapni otthon.
És jól hittem. Alighogy beléptem a házba 90 fokban meghajoltam és úgy maradtam egy órán keresztül, mert Onew és Jong Hyun elkezdett papolni a szabályokról, meg mindenféléről. Ha a szabályokat nem tartom be, akkor milyen súlyos kritikával is érhetnek minket meg ilyenek. Szobafogságra ítéltem magam. Nagyon szégyelltem magam. Nem is mertem a többi fiú szemébe nézni, úgy mentem be Jong Hyun szobájába. Ledobtam a táskám, elővettem az énekházit és nekiálltam megcsinálni. De nem igazán akart menni. Holnap délutános lettem volna, ha nem tették volna be a próbákat. Ezt SMS-ben küldte el az osztályfőnököm. Még ma ki kell választani, hogy melyik számot fogom énekelni és mely számokra fogok táncolni. Milyen nehéz volt választani… egy SHINee és egy SNSD számra fogok táncolni, az éneket illetően még nem igazán döntöttem.
- Hé,- ölelt meg hátulról Jong Hyun.
- Hm?
- Mi van?- kérdezte gyengéden.
- Nem értem. Segíts- mutattam a komponálásomra.
- Minek raktál bele hegedűt az elektromos gitár mellé?- nevetett fel.
- Mi? Az nem hegedű. Az… De tényleg az,- nevettem.
- Nézd, ezt ide kell, ezt pedig ide és látod, már jobb is- irt a papírra.
- El kéne kérni Minho tabletjét- vetettem fel az ötletet.
- Nekem is van. Valahol biztos- húzta ki az íróasztal fiókjait.
- Látom, nem használod sűrűn- mondtam.
- Minek? A telefonom olyan okos, mint ez. Neked adom- nyomta a kezembe a tabletjét.
- Komolyan?- kérdeztem és végighúztam a kezem a kijelzőn. Felnyitódott a billentyűzár és megláttam azt a képet, ami még a Balatonsoundon készült rólunk.
- Igen, neked adom.
- Köszi,- mondtam és a nyakába borultam.
- Nincs mit. Na, szóval, ha ezt a programot megnyitod, akkor itt rakhatsz össze különböző izéket- húzogatta az ujját az ipadon Jong Hyun.
- Ó, eszembe jutott valami- mondtam.
- Mi az?- nézett rám.
- Shizuka Yumitól fogok énekelni- mondtam vidáman.
Ő értetlenül nézett rám, én meg azonnal nekiálltam mesélni a szintfelmérő vizsgáról. Mikor a tánc részéhez értem tátva maradt a szája. Mikor az énekről meséltem még nagyobbra kinyitotta. Szerintem még levegőt sem vett.
- Hű, hát… Nagyon kemény ez az egyetem. Olyan, mint amikor mi kerültünk ehhez a céghez. Nekünk is ilyeneken kellett keresztülmennünk.
- Ugye? Legjobban a japántól félek. És a holnaptól- jutott eszembe a Yoonás ügy.
- Ne törődj vele. Majd megoldjuk. De miért félsz a holnaptól?- kérdezte.
- Hát…Yoona- sütöttem le a szemem.
- Ne félj tőle. Nem engedem, hogy bántson- húzott magához és megcsókolt.
Ha itt van mellettem, nem félek semmitől. De mégis… Nem lehet mindig mellettem, hogy megvédjen. Ezt a küzdelmet egyedül kell megvívnom Yoonával. Jong Hyunt nem keverhetem bele. Az nem volna tisztességes. De mi van, ha ő nyúl tisztességtelen dolgokhoz? Akkor mit fogok csinálni?