46~ SHINee fanfic ~The End~

- Te félsz a tűzijátékoktól?- ölelt meg Taemin, miután találkoztunk a kocsiknál.
- És ha igen?- viszonoztam az ölelését.
- Örülsz?- kérdezte.
- Nagyon- suttogtam a fülébe és egy puszit adtam az arcára. Taemin elpirult, én meg felnevettem.
- Amúgy ez a tiéd- nyújtott át nekem egy plüssjátékot. Emlékszem, ez még Japánból, Nagoyából származott. Ott kapta az egyik fellépésen. Kedvesen elfogadtam.
- Köszönöm. Figyelj, ami a csók dolgot érinti- kezdtem volna, de Taemin közbeszólt.
- Ami megtörtént, az megtörtént. Tudom, hogy Jong Hyungot szereted és ez sose lesz másképp. Hülyeség volt téged megcsókolnom. Sajnálom- hajolt meg.
- Köszönöm, hogy nem használtál ki és leállítottál. Igazán hálás vagyok neked. Barátom- átöleltem Taemint. A fiú viszonozta.
- Remélem, egyszer megszűnik a tűzijátéktól való félelmed- mosolygott és adott egy puszit az arcomra.
- Hé, öcskös szállsz le a barátnőmről!- kiáltott Jong Hyun. Mi felnevettünk.
Mindenki kijött az épületből. Sziszi és Key egymás kezét fogva, Onew és Minho pedig valami új filmről beszélgettek. Mintha nem telt volna el több hónap. Mintha sose szakítottam volna Jong Hyunnal. Újra minden a régi volt.
Még egy hétig voltunk Magyarországon, aztán természetesen Koreába kellett mennem a debütáló koncertemre. Igen, ott is kellett debütálnom. De itt már nem léptek fel a fiúk. Az a nap csak az enyém volt, senki másé. Anya sajnos nem tudott eljönni a koncertre, de kárpótlásul küldtem neki egy csomó csokit és az első CD-met is ő kapta meg legelőször. A debütálásom után minden visszatért a régi kerékvágásba. Visszaköltöztem a SHINeehoz, koncertekre jártam, tanultam és a családomat is támogattam.

Közben eltelt egy év és újra nyár lett. Anyu és Nudli itt voltak tavasszal két teljes héten keresztül. Nekem még ez is kevés volt. Sokszor mentem külföldre koncertet adni, hol a fiúkkal, hol egyedül. A nyarat egy nagyon jó hírrel kezdtük. Én nem is tudtam róla, de nagyon örültem a hírnek.
- Szóval az a helyzet, hogy… terhes vagyok- mondta ki Sziszi egy forró nyári napon és a hasát simogatta.
- Megtartjuk és egy új lakásba költözünk- közölte Key.
Mindenki gratulált. Én segítettem Sziszinek találni egy megfelelő lakást, és amikor csak tehettem vele együtt mentem ultrahang vizsgálatra. Szinte elfelejtettem azokat a napokat Jong Hyun nélkül. Nem is értem, hogy hogyan volta képes nélküle leélni azt a két vagy három hónapot. Borzasztó.
- Most már sose hagysz el ugye?- húzott közel magához és hosszasan megcsókolt.
- Soha- ígértem és visszacsókoltam.
Jong Hyun sose tudta meg a Taemines ügyet. Reméltem, hogy sose derül majd fény a titkunkra.
Enyém a világ legtökéletesebb pasija és senkinek sem adom oda. Most, hogy híres ember lettem elfogadtak az emberek. Nekem még mindig szoknom kell, de hát ez van. Már két albumot is kiadtam. Szeretnek hallgatni, ami nagyon jó érzés én pedig szeretem azt, amit csinálok, így nem érzem megterhelőnek azt a nyomást, amit az SM gyakorol rám.
Bármit el lehet érni csak akarni, kell. Augusztusba ünnepeltük Jjonggal a harmadik évfordulónkat. Sose említettük azokat a kínzó napokat. Mi mindig azt állítottuk, hogy sose szakítottunk.
Éppen kint piknikeztünk a parkban, amikor megjelent Yoona. Azt hittem már elköltözött valahova külföldre, ugyanis miután végzett az egyetemen Amerikába ment tanulni.
- Helló. Látom, még mindig együtt vagytok- nézett le ránk.
- Hát igen- Néztem rá. Jong Hyun a kezét az enyémre helyezte.
- Látom eljegyeztek. Leülhetek?- kérdezte tőlem Yoona.
- Ülj csak le- éreztem, hogy valami fontosat akar közölni velünk. Nem olyan volt, mint régen.
- Szóval… csak azt szeretném mondani, hogy sajnálom, ami a múltban történt. Nem gondoltam komolyan, éretlen gyerek voltam. Jong Hyun, ha szeretnél, megüthetsz, sőt fel is jelenthetsz, de csak annyit kérek, hogy bocsáss meg a gyerekes viselkedésemért- hajolt meg előttünk. Szép hosszú haja-, azóta visszanőtt- a pokrócot érte.
- Fátylat rá- mosolygott a kedvesem és Yoona felé nyújtott egy mandarint.
- Köszönöm- fogadta el.
Ezek után még sokat beszélgettünk és megtudtam, hogy azért volt velem olyan, amilyen, mert féltékeny is volt és az iskola is el akart küldeni. Aztán ott volt az SM is… nem szerettek volna Jong Hyun közelében tudni, egészen a félévi vizsgámig. Ott meglátták bennem a tehetséget és tessék. Most itt állok. Sztár vagyok, mindenki felismer bárhová is megyek.
Néha van egy-két perc nyugtom, azután minden kezdődik, előröl. De imádtam. Nem vagyok beképzelt, de imádtam, ahogy az emberek körülrajonganak és érezni, hogy vannak, akik hosszú- hosszú hónapokig, évekig kitartanak melletted és támogatnak, szeretnek. Sokat köszönhetek a barátaimnak. Miután hazaértünk a piknikről szokásosan Taemin a nyakamba ugrott.
- Szia! Örülök, hogy végre itthon vagy- puszilt meg.
- Akkor három nap múlva megyünk Magyarországra?- jött oda Onew.
- Miért?- kérdeztem.
- Hát ezért- Minho felém mutatta az ipadját. Két hetes turné az országomban. A fiúk elvállalták és természetesen én is megyek velük.
- Belefér az időnkbe nem?- kacsintott rám Key.
- Természetesen. Köszönöm- öleltem meg a leadert.
- Remélem, hogy ott is van csirke- csillogott a szeme Onewnak.
- Key gyere egy picit!- kiáltott ki Sziszi a szobájukból. Igen, most egy kicsit itt vannak mind a hárman.
Sziszi lányt szült és a neve Kim Thu Phuong (Rita) lett. Sziszi választotta a nevet. Igazából a gyermek félig koreai félig vietnami lett, mivel Sziszi teljesen vietnami kislányka. Vagyis már anyuka. Keynek pedig a vezetéknevét viseli. Hát igen. De megegyeztek abban, hogy ha Ritának testvére lesz,- ami ezer százalék- akkor azt Key appa fogja elnevezni.
Jong Hyun és én majd jövő évre tervezzük a házasságot, a gyerekek meg majd jöhetnek később. Talán a házasság utáni héten. Hahaha! Na, jó, azért nem szeretném elsietni.
- Megyek szerelmem- kiáltotta Key és a szobába rohant. Két perc múlva Rita és Key együtt jöttek ki a szobából. Az anyuka utánuk.
- Bogi néniiii- dobta magát az ölembe Rita.
- Thu Phoung, fogadj szót anyukádnak- simogattam a fejét, miközben azzal a két nagy barna szemeivel nézett rám.
- Jó. De néha annyira gonosz- mondta Thu Phoung.
- Ki a gonosz?- mosolyodott el Sziszi.
- Te- mutatott Rita az anyukájára. Mindannyian felnevettünk.
- Együtt a család- nevettem.
- Csoportos ölelééééést- kiáltotta Taemin és két karját nagyra tárta. Mindenki csatlakozott. Még Rita is.
Igen, együtt a család. Minden este Jong Hyun mellé befeküdni, minden reggel mellette ébredni valami csodálatos érzés volt. Sose akarom, hogy másképpen legyenek a dolgok. Igaza volt Taeminnek. Mindig is őt szerettem. Még kis fan voltam, amikor beleszerettem ebbe a hülyébe. És most itt vagyok mellette.
- Szeretlek- csókolt meg hosszasan Jong Hyun.
- Én is szeretlek- csókoltam vissza.
- Készen állsz egy gyerekre?- kérdezte váratlanul Jong Hyun. Felültem az ágyba és csak néztem rá. Gondolkodtam. Végül kimondtam.
- Igen- mosolyodtam el.
- Rendben. Már nagyon szeretnék egy kis Gi Bo gyereket. Biztos rád fog hasonlítani, ha lány lesz. Olyan lesz, mint te- vigyorgott a szerelmem.
- Én pedig egy kis Jong Hyun babát szeretnék. Az bizony rád hasonlítana- vigyorogtam.
- Kis csintalan lenne a lányunk, nem gondolod?- húzott közel magához.
- Kis csintalan lenne a fiúnk is, nem gondolod?- kérdeztem vissza és heves csókcsatába kezdtünk.

~The End~

Köszönöm azoknak, akik végigolvasták a ficimet és köszönöm annak a barátnőmnek (Sziszinek), aki végig biztatott. Köszönöööm~ *-* Bye- yeom~ ^_^

45~ SHINee

                 

Még Jong Hyun látványa se zökkentett ki. Na, jó kizökkentett. De csak egy kicsit! Elkezdtem énekelni az alappal. „Sajnálom, nem gondoltam komolyan, remélem egyszer még minden újra a régi lesz, és sose feledsz el. Tudd meg, hogy életem végéig szeretlek”. Itt árultam el magam. Ez volt a gyenge pontom. Sírni akartam, de tudtam, hogy itt és most nem hagyhatom abba. Végig Jong Hyun szemébe néztem és úgy énekeltem. Könnyeztem az elején a végére pedig kibuggyant pár könnycsepp. Jong Hyun hátat fordított és kiverekedte magát a tömeg közül, majd eltűnt. Én meghajoltam és letöröltem a könnyeimet. Mosolyogtam.
Egyszer csak hirtelen és teljesen váratlanul elindult a Banmal Song alapja. Ez nem volt a tervben! Énekelni kell! A számhoz emeltem a mikrofonomat és énekelni kezdtem. A második versszakot is egyedül énekeltem. A harmadik… a Harmadikot Jong Hyun! Mögöttem állt a színpadon és énekelt! „Szeretleeeeeek.” Énekelve kiáltotta. Ezt nem hiszem el! Újra sírni kezdtem, de még énekelni tudtam. Elindult felém én pedig hátat fordítottam a közönségnek. Odaért elém és úgy énekelt tovább. Én teljesen lesokkolódtam. Egy hang se jött ki a torkomon. Csak bámultam őt könnyes szemmel. Mire a szám végéhez ért teljesen komoly volt az arca. Szemeztünk egy ideig egymással végül ajkaink összeértek, majd egymás karjaiba omlottunk, mire a közönség őrült visításba kezdett. Tűznyelvek csapódtak fel tőlem fél méterre. Megijedtem és majdnem elesetem Jong Hyunban, de sikerült elkapnia. Hogy tényleg egy igazi fináléval végződjön a fellépésem, megjelentek a többiek és együtt táncoltuk a Lucifert, a Ring Ding Dongot és nagy meglepetésemre a Mindig szeretni című számom táncát is megtanulták, úgyhogy az is a listára került. A végén tűzijáték volt. Remek! Pont ezt kértem, hogy pont ez ne legyen! Figyelnek rám egyáltalán? Befogtam a fülem és leszaladtam a színpadról.
-Hé!- kiáltott utánam Jong Hyun. Tudom, ezt nem szabadott volna, de ha egyszer félek tőle, akkor mi mást csinálhattam volna?
Majd ha vége visszamegyek megköszönni mindenkinek, hogy eljött és remélem, hogy jól érezték magukat. Fél óra múlva végre abbahagyták, így visszamerészkedtem a színpadra. A fiúk levonultak én pedig elmondtam a mondókámat. Igazán hálás voltam ezeknek az embereknek.
A mondandóm végén megint tűzijátékokat lőttek fel, így meghajoltam és szépen illedelmesen távoztam a színpadról.

44~ SHINee

Felültem és körülnéztem a szobába. Bárhova néztem, mindig plüssállatok bámultak vissza rám. Szóval ez Taemin szobája lenne? Mit keresek én az ő szobájában?
Felkeltem az ágyból, amikor kinyílt az ajtó. Taemin jött be rajta kezében egy tálcával.
- Ó fent vagy?- mosolyodott el.
- Igen- mosolyogtam vissza.
- Hoztam neked reggelit- nézett a tálcára- De csak akkor kapod meg, ha visszabújsz az ágyba- kacsintott rám.
- Imádok ágyba enni- másztam vissza és követtem a tekintettemmel Taemint, ahogy odahozza hozzám.
Az ölembe rakta a tálcát. Egy pohár tej és pirítós tükörtojással. Nyamiii. Amíg én enni kezdtem Taemin leült mellém és engem nézett. Aztán kitört belőle a nevetés.
- Mi az?- néztem rá.
- Semmi- legyintett.
- Tudom a titkod- mondtam vészjóslóan.
- Nagyon édesen eszel- mosolygott és lehajtotta a fejét.
- Köszi,- feleltem és ettem tovább.
Amikor végeztem Taemin elvette a tálcát és kivitte. Addig én felkeltem és letusoltam. Taeminen kívül összefutottam még Onewval és Sziszivel. Leültünk a nappaliba beszélgetni. Sok mindent beszéltünk meg. Például azt, hogy akkor hogyan legyen a fellépésem. Én azt mondtam, hogy nekem mindegy, felőlem jöhetnek. Már túl vagyok rajta. Azt hiszem Sziszin kívül mindenki elhitte. Sziszi túl jól ismert már. Key és JongHyun együtt jöttek meg.
- Hát, akkor én megyek is- álltam fel.
- Átmegyek- állt fel Sziszi is.
- Köszönök mindent Taemin. És majd szeretnék még veled beszélni egy fontos dologról- néztem mélyen a szemébe.
JongHyun és Key döbbenten álltak az ajtóba.
- Sziasztok,- köszöntem oda nekik és elmentem Jong Hyun mellett.
- Gi Bo nem maradsz még egy kicsit?- fordult utánam Key.
- Nem, már muszáj mennem. Megöl, ha nem érek haza időben- mondtam. JongHyun is megfordult. Szeméből féltékenységet és csalódottságot véltem felfedezni.
- Oké. Remélem, még találkozunk- intett mosolyogva Key és odajött hozzám. Megölelt.
Hazafelé elmondtam Sziszinek, hogy csókolóztam Taeminnel és azt is, hogy részeg voltam. Bűntudatom van. Nem vagyok együtt Jong Hyunnal, mégis bűntudatom van.
- Taemin akkor nagyon jókedvűen jött haza és nem árulta el, hogy mi történt. Egész nap mosolygott- mesélt Sziszi.
- Ha jól emlékszek, akkor még szerelmet is vallott- nosztalgiáztam.
- Neee- álmélkodott.
- De. valami olyasmit mondott, hogy ő már azóta szeret, amióta meglátott csak nem volt esélye elmondani. Biztos azért, mert hamar összejöttem Jjonggal. Más magyarázat nincs.
- Viszonozni fogod az érzéseid?- kérdezte Sziszi.
- Te is tudod, hogy a válaszom nem. Ő egy igaz barát, aki mindig ott van melletted, ha szomorú vagy. Ő mindig megnevettet, és ezért szeretem. De csak, mint barát. Tudod jól, hogy sose fogom tudni kiverni a fejemből Jong Hyunt. Bejössz?- kérdeztem, mert hazaértünk.
- Tudom és azt is mondtam, hogy bárhogyan döntesz, én mindig támogatlak. És igen- nevetett.
- Köszönöm. Szeretlek- öleltem meg a barátnőmet, aztán beléptünk a házba. Erika
Sziszi nyakába ugrott és beszélgetni kezdtek.
Amíg ők beszélgettek, addig én bepakoltam, mert holnap este megy a gépem Magyarországra. Egy hónappal a debütálásom előtt megyek haza, mert szeretnék a családommal is tölteni egy kis időt. Lemegyek Zamárdira találkozni a barátaimmal és a családdal is tölthetek egy kis időt. Régen láttuk egymást. Erika is jönni fog, de ő majd csak a koncert előtt egy héttel. Csak így engedték el a munkahelyéről.
- Sziszi nincs kedved velem hazajönni?- kérdeztem tőle miután kibeszélgették magukat Erivel és Sziszi úgy döntött, hogy itt alszik.
- Tessék?- nézett rám.
- Holnap este utazok Magyarországra. Nincs kedved jönni?
- Holnap? Mennék én, csak hát tudod… Key. Nem szereti a hirtelen döntéseket. Szóval megyek csak nem holnap. De a koncerteden mindenképpen ott leszek- mosolygott.
- Rendben, értem. Amúgy a te jegyed és Erika jegye is le van foglalva. VIP jegy- mosolyogtam rájuk.
- Komolyan??? Amúgy szerintem egy hét múlva én is megyek utánad. Keyt még megkérdezem- gondolkodott el Sziszi.
- Köszi, Bogi- mondta Eri és megöleltük egymást.
Csináltunk egy csoportos ölelést aztán én elmentem aludni. A két lány még kint maradtak és pletyiztek.
Másnap semleges hangulattal ébredtem. Azon járt az agyam, hogy vajon milyen lesz újra folyton magyarul beszélni – mivel megszoktam, hogy folyton koreaiul kell beszélni- és milyen lesz visszatérni a régi szokásokhoz- elhagyni a meghajlásokat meg ilyenek. Egy kicsit ijesztőnek találtam. Egy éve költöztem ide és már teljesen megszoktam ezeket. Most vajon milyen lesz visszatérni Magyarországra? Egész nap tűkön ültem.
Anyát felhívtam és beszéltem vele egy kicsit, de hamar le kellett tennünk, mert ő éppen főzött és nem akarta odaégetni a vacsorát. Na, az meg a másik, hogy kilenc óra eltolódás volt. Szóval most nálunk délelőtt 10 óra volt, náluk 19 óra volt. Innen este nyolc órakor indulok. És a repülőút nyolc óra lesz. És akkor még álljak át a magyar idő szerint. Azt hiszem, egy napot át fogok aludni.
Este jött értem egy taxi és kimentünk Soo Wonnal a reptérre.
- Vedd fel a szemüvegedet. Fotósok is lehetnek bent- figyelmeztetett a menedzserem.
- Oké- mondtam és feltettem a vadi új fekete napszemcsim.
Kiszálltunk az autóból és becsekkoltam a gépre. Elköszöntem Soo Wontól és beszálltam a gépre. Sajnos Sziszi ma korán ment dolgozni Keyjel, Erika is dolgozni ment, így nem tudott velem jönni senki. A SHINee tagok – Sziszi infója- ma fotózáson vannak, ami egy album kiadását előzi meg. Erre kíváncsi vagyok!
Már elfoglaltam a helyem, amikor eszembe jutott valami. Szerencsére még volt fél óra a felszállásig, így kisurrantam és Soo Wont kezdtem el keresni a tekintettemmel.
- Soo Won!- kiáltottam utána.
- Mondd- fordult meg.
- A fiúknak milyen albumuk lesz?- kérdeztem.
- Hát azt még nem tudjuk, de mindenképpen egy comebackre lehet számítani rögtön a te debütálásod után- nézte a naptárát.
- Oké, köszi. Figyelj, foglalj le a SHINee tagoknak jegyet, jó? Sziszinek és Erinek már van ugye?- kérdeztem.
- Igen. A fiúknak is már le van foglalva. Mivel a szerződés, tudod…- mondta.
- Persze,- vágtam közbe,- Na, megyek. Szia. Vigyázz magadra! Nem sokára találkozunk!- intettem és visszamentem a gépre.

8 óra utazás után végre leszálltunk. Anya kint várt a reptéren. Délután 4 óra volt. Átutaztam az egész éjszakát és nem aludtam semmit. Kicsit fáradt voltam, de rögtön elszállt, amint megláttam anyát. Istenem, de hiányzott! Azonnal a nyakába ugrottam és elsírtam magam. Egy év nélküle. Olyan rövidnek tűnik. Mégis… nagyon hosszú.
Anya is megkönnyezett. Sokáig csak ölelkezve álltunk ott a reptér közepén.
Hazamentünk és köszöntem a nagyinak és az egész családnak. Jaj, édes Istenem! Úgy hiányoztak! A kiskutyám nem engedett leülni, annyira boldog volt, hogy újra láthatott. Amikor végre valahogy sikerült leülnöm az ágyra, Nudli- a kutyusom- az ölembe ugrott és kaptam egy csomó puszit tőle. Én válaszul agyon simogattam őt. Hanyatt feküdt a hasamon, így a hasikáját vakartam tovább. De nagyon hiányoztál!!! Szeretlek titekeeet!!!
- Bogi mesélj milyen volt kint- kérte a nagynéném.
- Ugye nem jöttél össze valamilyen huligánnal? Megmondtam, hogy csak magyar fiúval házasodhatsz össze. Ne is álmodj arról, hogy valami ázsiaihoz mehetsz hozzá- mondta komolyan a nagymamám. Én kinevettem. Tiszteletben tartottam, amit mondott és teljes mértékben igazat adtam neki, de ha én egyszer nem magyar származású embert szeretek, akkor nem tudok ellene tenni.
Elkezdtem mesélni az iskoláról és mindenféléről. Beszéltem Jong Hyunról, Szisziről, Erikáról, Keyről és mindenkiről. Anyáék türelmesen végig hallgattak, egyszer sem szóltak bele.
Elmeséltem a szakítást is. Anya nem igazán értette a döntésem, ezért elmagyaráztam neki. Miután végeztem anya egy jó nagy adag vacsorát csinált én pedig elmentem megsétáltatni Nudlit.
Másnap boldogan ébredtem fel. A kutyusom velem aludt és egy pillanatra sem hagyott egyedül. Mindig velem volt, bárhova mentem.
Hamar eltelt az egy hónap. Már csak két hét volt a debütálásig. Lementünk a telekre, Zamárdiba. Már mindenki szorgosan készülődött a fesztiválra. Minden reggel elmentem bevásárolni és beszélgettem a volt kollégáimmal és néha én is besegítettem. Amikor aztán már csak 4 nap volt hátra a koncertemig, újra felmentünk Pestre. Közben megjöttek a fontosabb személyek, mint például Sziszi, Erika, Soo Won és a főnököm pár alkalmazottjával. Mindennap bementünk az arénába gyakorolni. Muszáj volt.
- Mi legyen a fináléban?- kérdezett a főnököm.
- Bármi, csak tűzijáték ne- mondtam. Igen 20 évesen félek a tűzijátéktól. Ez egy régi gyermekkori emlék és félelem, szóval sose fogom tudni kiiktatni magamból.
A főnököm elment és valamit magyarázott az adóvevőjébe. A családomnak is biztosítottak helyet a koncertemen. Mindenki itt lesz, aki számít. Na, jó azért nem mindenki… mert… Key, Onew, Minho, Taemin és… Jong Hyun… ők nem. Ők most Franciaországba lépnek fel. A koncertem este kilenc órakor kezdődött. Hét órakor már nagy sor állt a Sportaréna előtt. Voltak közöttük koreaiak és magyarok is. Ez jó érzéssel töltött el. Nyolc óra felé elkezdték beengedni a tömeget. Mindenki elfoglalta helyét, így időben tudtunk kezdeni.
És elkezdődött a koncertem. A fények lekapcsolódtak és mindenki várt. Én is. Nagyon izgultam. A piros térdig érő ruhámban voltam, amit feldobtam egy fekete övvel, fekete kesztyűvel a jobb csuklómra és egy fekete bakanccsal. Azt a ruhámat vettem fel, ami még az első vizsgámon volt. Szerencsét hoz. A leggyorsabb számommal kezdtem. A magyarral. Mindig szeretni. Hát igen. A refrént erőteljesebben táncoltam, a kelleténél, de valahogyan muszáj volt kiadnom magamból azt a keserűséget, azt a szomorúságot, ami bennem volt. Aztán jött a bemutatkozó szám. Utána jött az első koreai. Dream. „Álom volt minden, amíg meg nem jelentél előttem.” A dalszöveg egy része. Még eltáncoltam és elénekeltem 4 számot és kaptam tíz perc szünetet. A tíz percszünet után. A többi nem általam írt számok jöttek. Mindegyiket élveztem. És akkor jött az utolsó szám a Rossz döntés. „Sajnálom, nem gondoltam komolyan, remélem egyszer még miden újra a régi lesz, és sose feledsz el. Tudd meg, hogy életem végéig szeretlek.”
Lekapcsolódtak a fények. Egy halvány fénysugár világított meg. Elindult az alap. Körülnéztem. Rengetegen jöttek el megnézni. Az első sorok között kiszúrtam valakit. Bárhol és bárhogyan felismertem. Előlem sose tudott elbújni és nem is fog soha. Leblokkoltam és csak néztem őt. Mit keres ez itt?