44~ SHINee

Felültem és körülnéztem a szobába. Bárhova néztem, mindig plüssállatok bámultak vissza rám. Szóval ez Taemin szobája lenne? Mit keresek én az ő szobájában?
Felkeltem az ágyból, amikor kinyílt az ajtó. Taemin jött be rajta kezében egy tálcával.
- Ó fent vagy?- mosolyodott el.
- Igen- mosolyogtam vissza.
- Hoztam neked reggelit- nézett a tálcára- De csak akkor kapod meg, ha visszabújsz az ágyba- kacsintott rám.
- Imádok ágyba enni- másztam vissza és követtem a tekintettemmel Taemint, ahogy odahozza hozzám.
Az ölembe rakta a tálcát. Egy pohár tej és pirítós tükörtojással. Nyamiii. Amíg én enni kezdtem Taemin leült mellém és engem nézett. Aztán kitört belőle a nevetés.
- Mi az?- néztem rá.
- Semmi- legyintett.
- Tudom a titkod- mondtam vészjóslóan.
- Nagyon édesen eszel- mosolygott és lehajtotta a fejét.
- Köszi,- feleltem és ettem tovább.
Amikor végeztem Taemin elvette a tálcát és kivitte. Addig én felkeltem és letusoltam. Taeminen kívül összefutottam még Onewval és Sziszivel. Leültünk a nappaliba beszélgetni. Sok mindent beszéltünk meg. Például azt, hogy akkor hogyan legyen a fellépésem. Én azt mondtam, hogy nekem mindegy, felőlem jöhetnek. Már túl vagyok rajta. Azt hiszem Sziszin kívül mindenki elhitte. Sziszi túl jól ismert már. Key és JongHyun együtt jöttek meg.
- Hát, akkor én megyek is- álltam fel.
- Átmegyek- állt fel Sziszi is.
- Köszönök mindent Taemin. És majd szeretnék még veled beszélni egy fontos dologról- néztem mélyen a szemébe.
JongHyun és Key döbbenten álltak az ajtóba.
- Sziasztok,- köszöntem oda nekik és elmentem Jong Hyun mellett.
- Gi Bo nem maradsz még egy kicsit?- fordult utánam Key.
- Nem, már muszáj mennem. Megöl, ha nem érek haza időben- mondtam. JongHyun is megfordult. Szeméből féltékenységet és csalódottságot véltem felfedezni.
- Oké. Remélem, még találkozunk- intett mosolyogva Key és odajött hozzám. Megölelt.
Hazafelé elmondtam Sziszinek, hogy csókolóztam Taeminnel és azt is, hogy részeg voltam. Bűntudatom van. Nem vagyok együtt Jong Hyunnal, mégis bűntudatom van.
- Taemin akkor nagyon jókedvűen jött haza és nem árulta el, hogy mi történt. Egész nap mosolygott- mesélt Sziszi.
- Ha jól emlékszek, akkor még szerelmet is vallott- nosztalgiáztam.
- Neee- álmélkodott.
- De. valami olyasmit mondott, hogy ő már azóta szeret, amióta meglátott csak nem volt esélye elmondani. Biztos azért, mert hamar összejöttem Jjonggal. Más magyarázat nincs.
- Viszonozni fogod az érzéseid?- kérdezte Sziszi.
- Te is tudod, hogy a válaszom nem. Ő egy igaz barát, aki mindig ott van melletted, ha szomorú vagy. Ő mindig megnevettet, és ezért szeretem. De csak, mint barát. Tudod jól, hogy sose fogom tudni kiverni a fejemből Jong Hyunt. Bejössz?- kérdeztem, mert hazaértünk.
- Tudom és azt is mondtam, hogy bárhogyan döntesz, én mindig támogatlak. És igen- nevetett.
- Köszönöm. Szeretlek- öleltem meg a barátnőmet, aztán beléptünk a házba. Erika
Sziszi nyakába ugrott és beszélgetni kezdtek.
Amíg ők beszélgettek, addig én bepakoltam, mert holnap este megy a gépem Magyarországra. Egy hónappal a debütálásom előtt megyek haza, mert szeretnék a családommal is tölteni egy kis időt. Lemegyek Zamárdira találkozni a barátaimmal és a családdal is tölthetek egy kis időt. Régen láttuk egymást. Erika is jönni fog, de ő majd csak a koncert előtt egy héttel. Csak így engedték el a munkahelyéről.
- Sziszi nincs kedved velem hazajönni?- kérdeztem tőle miután kibeszélgették magukat Erivel és Sziszi úgy döntött, hogy itt alszik.
- Tessék?- nézett rám.
- Holnap este utazok Magyarországra. Nincs kedved jönni?
- Holnap? Mennék én, csak hát tudod… Key. Nem szereti a hirtelen döntéseket. Szóval megyek csak nem holnap. De a koncerteden mindenképpen ott leszek- mosolygott.
- Rendben, értem. Amúgy a te jegyed és Erika jegye is le van foglalva. VIP jegy- mosolyogtam rájuk.
- Komolyan??? Amúgy szerintem egy hét múlva én is megyek utánad. Keyt még megkérdezem- gondolkodott el Sziszi.
- Köszi, Bogi- mondta Eri és megöleltük egymást.
Csináltunk egy csoportos ölelést aztán én elmentem aludni. A két lány még kint maradtak és pletyiztek.
Másnap semleges hangulattal ébredtem. Azon járt az agyam, hogy vajon milyen lesz újra folyton magyarul beszélni – mivel megszoktam, hogy folyton koreaiul kell beszélni- és milyen lesz visszatérni a régi szokásokhoz- elhagyni a meghajlásokat meg ilyenek. Egy kicsit ijesztőnek találtam. Egy éve költöztem ide és már teljesen megszoktam ezeket. Most vajon milyen lesz visszatérni Magyarországra? Egész nap tűkön ültem.
Anyát felhívtam és beszéltem vele egy kicsit, de hamar le kellett tennünk, mert ő éppen főzött és nem akarta odaégetni a vacsorát. Na, az meg a másik, hogy kilenc óra eltolódás volt. Szóval most nálunk délelőtt 10 óra volt, náluk 19 óra volt. Innen este nyolc órakor indulok. És a repülőút nyolc óra lesz. És akkor még álljak át a magyar idő szerint. Azt hiszem, egy napot át fogok aludni.
Este jött értem egy taxi és kimentünk Soo Wonnal a reptérre.
- Vedd fel a szemüvegedet. Fotósok is lehetnek bent- figyelmeztetett a menedzserem.
- Oké- mondtam és feltettem a vadi új fekete napszemcsim.
Kiszálltunk az autóból és becsekkoltam a gépre. Elköszöntem Soo Wontól és beszálltam a gépre. Sajnos Sziszi ma korán ment dolgozni Keyjel, Erika is dolgozni ment, így nem tudott velem jönni senki. A SHINee tagok – Sziszi infója- ma fotózáson vannak, ami egy album kiadását előzi meg. Erre kíváncsi vagyok!
Már elfoglaltam a helyem, amikor eszembe jutott valami. Szerencsére még volt fél óra a felszállásig, így kisurrantam és Soo Wont kezdtem el keresni a tekintettemmel.
- Soo Won!- kiáltottam utána.
- Mondd- fordult meg.
- A fiúknak milyen albumuk lesz?- kérdeztem.
- Hát azt még nem tudjuk, de mindenképpen egy comebackre lehet számítani rögtön a te debütálásod után- nézte a naptárát.
- Oké, köszi. Figyelj, foglalj le a SHINee tagoknak jegyet, jó? Sziszinek és Erinek már van ugye?- kérdeztem.
- Igen. A fiúknak is már le van foglalva. Mivel a szerződés, tudod…- mondta.
- Persze,- vágtam közbe,- Na, megyek. Szia. Vigyázz magadra! Nem sokára találkozunk!- intettem és visszamentem a gépre.

8 óra utazás után végre leszálltunk. Anya kint várt a reptéren. Délután 4 óra volt. Átutaztam az egész éjszakát és nem aludtam semmit. Kicsit fáradt voltam, de rögtön elszállt, amint megláttam anyát. Istenem, de hiányzott! Azonnal a nyakába ugrottam és elsírtam magam. Egy év nélküle. Olyan rövidnek tűnik. Mégis… nagyon hosszú.
Anya is megkönnyezett. Sokáig csak ölelkezve álltunk ott a reptér közepén.
Hazamentünk és köszöntem a nagyinak és az egész családnak. Jaj, édes Istenem! Úgy hiányoztak! A kiskutyám nem engedett leülni, annyira boldog volt, hogy újra láthatott. Amikor végre valahogy sikerült leülnöm az ágyra, Nudli- a kutyusom- az ölembe ugrott és kaptam egy csomó puszit tőle. Én válaszul agyon simogattam őt. Hanyatt feküdt a hasamon, így a hasikáját vakartam tovább. De nagyon hiányoztál!!! Szeretlek titekeeet!!!
- Bogi mesélj milyen volt kint- kérte a nagynéném.
- Ugye nem jöttél össze valamilyen huligánnal? Megmondtam, hogy csak magyar fiúval házasodhatsz össze. Ne is álmodj arról, hogy valami ázsiaihoz mehetsz hozzá- mondta komolyan a nagymamám. Én kinevettem. Tiszteletben tartottam, amit mondott és teljes mértékben igazat adtam neki, de ha én egyszer nem magyar származású embert szeretek, akkor nem tudok ellene tenni.
Elkezdtem mesélni az iskoláról és mindenféléről. Beszéltem Jong Hyunról, Szisziről, Erikáról, Keyről és mindenkiről. Anyáék türelmesen végig hallgattak, egyszer sem szóltak bele.
Elmeséltem a szakítást is. Anya nem igazán értette a döntésem, ezért elmagyaráztam neki. Miután végeztem anya egy jó nagy adag vacsorát csinált én pedig elmentem megsétáltatni Nudlit.
Másnap boldogan ébredtem fel. A kutyusom velem aludt és egy pillanatra sem hagyott egyedül. Mindig velem volt, bárhova mentem.
Hamar eltelt az egy hónap. Már csak két hét volt a debütálásig. Lementünk a telekre, Zamárdiba. Már mindenki szorgosan készülődött a fesztiválra. Minden reggel elmentem bevásárolni és beszélgettem a volt kollégáimmal és néha én is besegítettem. Amikor aztán már csak 4 nap volt hátra a koncertemig, újra felmentünk Pestre. Közben megjöttek a fontosabb személyek, mint például Sziszi, Erika, Soo Won és a főnököm pár alkalmazottjával. Mindennap bementünk az arénába gyakorolni. Muszáj volt.
- Mi legyen a fináléban?- kérdezett a főnököm.
- Bármi, csak tűzijáték ne- mondtam. Igen 20 évesen félek a tűzijátéktól. Ez egy régi gyermekkori emlék és félelem, szóval sose fogom tudni kiiktatni magamból.
A főnököm elment és valamit magyarázott az adóvevőjébe. A családomnak is biztosítottak helyet a koncertemen. Mindenki itt lesz, aki számít. Na, jó azért nem mindenki… mert… Key, Onew, Minho, Taemin és… Jong Hyun… ők nem. Ők most Franciaországba lépnek fel. A koncertem este kilenc órakor kezdődött. Hét órakor már nagy sor állt a Sportaréna előtt. Voltak közöttük koreaiak és magyarok is. Ez jó érzéssel töltött el. Nyolc óra felé elkezdték beengedni a tömeget. Mindenki elfoglalta helyét, így időben tudtunk kezdeni.
És elkezdődött a koncertem. A fények lekapcsolódtak és mindenki várt. Én is. Nagyon izgultam. A piros térdig érő ruhámban voltam, amit feldobtam egy fekete övvel, fekete kesztyűvel a jobb csuklómra és egy fekete bakanccsal. Azt a ruhámat vettem fel, ami még az első vizsgámon volt. Szerencsét hoz. A leggyorsabb számommal kezdtem. A magyarral. Mindig szeretni. Hát igen. A refrént erőteljesebben táncoltam, a kelleténél, de valahogyan muszáj volt kiadnom magamból azt a keserűséget, azt a szomorúságot, ami bennem volt. Aztán jött a bemutatkozó szám. Utána jött az első koreai. Dream. „Álom volt minden, amíg meg nem jelentél előttem.” A dalszöveg egy része. Még eltáncoltam és elénekeltem 4 számot és kaptam tíz perc szünetet. A tíz percszünet után. A többi nem általam írt számok jöttek. Mindegyiket élveztem. És akkor jött az utolsó szám a Rossz döntés. „Sajnálom, nem gondoltam komolyan, remélem egyszer még miden újra a régi lesz, és sose feledsz el. Tudd meg, hogy életem végéig szeretlek.”
Lekapcsolódtak a fények. Egy halvány fénysugár világított meg. Elindult az alap. Körülnéztem. Rengetegen jöttek el megnézni. Az első sorok között kiszúrtam valakit. Bárhol és bárhogyan felismertem. Előlem sose tudott elbújni és nem is fog soha. Leblokkoltam és csak néztem őt. Mit keres ez itt?