2~
Az egész éjszakát átbeszélgettük. Ennek örömére sikerült elaludnom és a telefonom olyan hangerővel szólt, hogy konkrétan Sziszi úgy ugrott ki az ágyból, mintha égne a ház és két pillanat alatt felöltözött én meg komótosan felkeltem és kinyomtam a Lucifert. Aztán megnéztem az időt. Majd újra. 5:45-volt. 15 perc múlva a boltban kell lennem! Ááá!Szinte rekordgyorsasággal öltöztem fel (5 perc) és a hajamat az út közben fogtam össze és rohantam. Egy izgis reggel volt. Az biztos. Sziszi velem akart jönni, de azt mondtam, hogy reggelizzen meg nyugodtan és utána bejöhet, mint vásárló.
Épphogy csak odaértem nyitásra. A főnök egy kicsit rám pirított, hogy legközelebb korábban keljek én meg, mint egy beállított program mondtam, hogy igen, igen, igen, nem fordul elő többet, igen, igen, sajnálom. Elfoglaltam a kezdőpozícióm a pénztárba és vártam.
Jött egy aranyos néni és vett egy kg kenyeret meg 1 liter tejet.
- Édesem, számold már ki, hogy mennyit kell fizetnem apróban. Sajnos a szemem már nem régi- mondta kedvesen.
- Rendben- mosolyogtam vissza és pontosan kiszámoltam, hogy mennyi a két tétel ára.
- Köszönöm kedveském- mondta barátságosan a néni és elment a pénztártól.
- Nincs mit- mondtam.
Egy óra múlva beindult az élet. Szombatonként vannak a nagybevásárlások, szóval hol a pénztárgép és a raktár között rohangáltam, hol pedig a sütis és hús pult között. 9 óra fele aztán volt egy kis pihenőm. Konkrétan 5 perc. Abban az öt percben elcsentem egy zacskóba egy kakaós csigát Sziszinek, magamnak pedig egy meggyel töltött valamit. Amint elraktam ezeket biztonságos helyre (a raktárban bújtattam el) visszaálltam a pénztárgépbe és csak nyomtam és számoltam.
12 óra fele aztán megszólal a főnököm.
- Na, Bogi elég legyen már. Hány órája állsz a pénztárban?- kérdezte.
- Hát reggel óta kb. 4-5 órát- számolgattam.
- Valaki váltsa már le!- kiáltott a főnök.
- Nem kell. Sok a vásárló, ne húzzuk még ezzel is az időt- mondtam miközben újabb kenyereket és margarinokat adtam össze.
- Állj ki- állt mellém az egyik kolléganőm.
- Csak még ezt megcsinálom, utána cserélünk- feleltem rá se nézve.
Beütöttem a pénztárgépbe a sok mindent, amit vett és ahelyett, hogy készpénzzel fizetett volna, kezembe nyomott egy bankkártyát.
- Csere- mondta a kolléganőm, Nóri és szó szerint kilökött a helyemről. Mire felfogtam volna már rég pötyögtetett a pénztárgép billentyűzetén.
Leültem egy picit és folyamatosan a bejáratot pásztáztam. Nem akartam egyedül megenni a meggyes sütit. Épp feladtam volna a várakozást, mikor láttam, hogy benyit Sziszi a boltba.
- Szia- futott felém és ölelt át.
- Szia- viszonoztam az ölelését.
- Hú bocsi, hogy csak most jövök de tök jó doramát találtam és megnéztem- mondta óriási mosollyal a száján.
- Nem baj- mondtam nevetve.
- Nincs kakaós csiga- hervadt le a mosoly az arcáról, amikor meglátta, hogy mindegyik elfogyott.
- De van. Várj itt egy perc- jutott eszembe a pékárunk és rögtön hátraszaladtam a raktárba.
- Hú mi az?- Sziszi a raktárajtó előtt állt így egy kissé megijesztett.
- Kakaós csiga- mutattam.
- Köszii- lelkendezett.
Két perc alatt befalta és az egész arca csupa csoki lett. úgy nézett ki, mint aki most először evett ilyet. Én még csak a fél meggyes sütimnél tartottam, amikor ő a két kezét nézegette. Az nem volt csokis. De egyébként mindenhol az volt. Most komolyan a barátnőm tényleg 19 éves? Hangosan felnevettem.
- Mi az?- nézett rám.
- Mindenhol csoki vagy- mutogattam rá miközben rázott a nevetés. Majdnem félrenyeltem.
- Aj, ne már- biggyesztette le a szája szélét.
- Várj ne kend szét. Szólok a főnöknek.
A főnököm természetesen überjófej és beengedte Sziszit a személyzeti mosdóba.
- Én nem vagyok 19 éves- jelentette ki Sziszi és megmosta a kezét és az arcát.
- Tényleg nem- értettem vele egyet.
- Nekem adod a maradék meggyes sütid?- nézte a megmaradt pékárut.
- Hány éves vagy?- nevettem.
- Ez most nem jön ide. Megkapom?- nézte mohón a sütit. Neki adtam. Mi mást tettem volna? Olyan édesen nézett.
- Bogi a főnök üzeni, hogy menj és töltsd fel az üdítőket- szólt be az egyik kollegám.
- Rendben, azonnal megyek- feleltem.
Én miközben dolgoztam, Sziszi leült egy rekeszre és onnan nézte a ténykedésem. Aztán hirtelen elővett valahonnan egy mangát és fellapozta.
19-kor aztán bezárt a bolt és hulla fáradtan léptem ki a párás meleg levegőbe. Sziszinek aztán ilyenkor jönnek a legjobb ötletei.
- Menjünk fürdeni- vetette fel az ötletet hazafelé.
- Nem szeretnék együtt zuhanyozni veled- feleltem kábán.
- Nem arra értettem. Menjünk a Balatonba fürdeni. Ketten így este- nézett rám azzal a két szép nagy barna szemével.
- Rendben- esett meg rajta a szívem.
Mikor hazaértünk átöltöztem valami lazába, pink felső citromsárga szívvel a közepén és egy rövid farmer naci meg egy papucs és alá vettem a fürdőrucim. Sziszi egy narancssárga hosszított pólót vett fel térdig érő fekete cicanadrággal és piros papuccsal.
- Mehetünk- mondta óriási mosollyal az arcán.
- Remek- állapítottam meg az öltözékét.
- Tiéd is- válaszolt és kimentünk a kapunk.
Mire leértünk a partra kezdett lemenni a Nap, úgyhogy a vízből azt néztük. Nagyon szép volt. Mikor a Nap utolsó sugarai is eltűntek a tihanyi apátság mögött Sziszi egyszerűen a hátamra ugrott én meg nem számítottam a reakcióra és sajnos rosszak a reflexeim – vagy csak akkor nem voltak készenlétben – és előre estem, a barátnőm meg utánam. Mindketten csuromvizes hajjal és hatalmas röhögés közepette ültünk le a kövekre beszélgetni. Beszélgettünk sok mindenről (suli nyáron tabu téma, úgyhogy arról nem) végül kilyukadtunk a közelgő SHINee koncertnél.
- Amúgy megnézted, hogy mikortól lehet jegyet venni?- kérdezte hirtelen Sziszi.
- Nem, mert nincs gépem. Anya elvette mert júniusban azzal mentek a napjaim, hogy dolgoztam aztán hazamentem és doramát meg animéket néztem.
- Én se néztem meg ma reggel- jutott eszébe Sziszinek.
- Nem baj majd holnap- veregettem meg a hátát. Ő pedig elmosolyodott.
Felálltunk és elindultunk a parton, sétáltunk és az élet nagy dolgairól beszéltünk. Például arról, hogy melyik SHINee tagnak megy jobban az angol vagy a japán, ki öltözik jobban meg ilyenek. Szóval csak csajos pletyizések. Az első mólóra érve aztán jó kis diszkózene volt, úgyhogy beálltunk táncolni.
Hajnali kettőig tartott a buli (nem bírtam tovább) és még haza is kellett vánszorogni. Nem tudom, mennyi lehetett az idő, de amint megláttam az ágyamat rádőltem és aludtam, mint a bunda.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése