Mikor felébredtem először csak homályosan láttam. Sokszor pislogtam és lassan, de biztosan kitisztult minden. Jong Hyun az ágyammal szemben lévő kanapén feküdt karba tett kézzel és aludt. Felültem.
Kicsit sajgott a csuklóm. Be volt kötözve. Végre túl vagyok rajta. Csak kérlek, gyógyulj meg teljesen. Felkeltem az ágyból és Jong Hyunhoz sétáltam. Adtam egy puszit a homlokára. Erre megrebbentek a szempillái. Fangörcs! Kipirult az arcom és kuncogtam egy sort. Ráterítetem egy pokrócot, amit az ágyam végében találtam. Nagyon hideg volt. Tél utolsó hónapjához értünk és még mindig hidegek voltak az éjszakák és a hajnalok.
Kimentem a folyosóra, hogy körülnézzek. Sziszi és a többieket találtam az ajtó melletti székeken. Szinte mindenki aludt. Keyen kívül.
- Hát te?- kérdeztem.
- He?- kérdezett vissza.
- Miért itt aludtatok?- mutattam a székekre.
- Nem mentünk haza. Látom túlélted a műtétet. Nagyon aggódtunk miattad. Jong Hyuntól tudtuk me a hírt- mesélte Key.
- Értem. Mennyire aggódtál?- kérdeztem.
- Nagyon. A szívem a torkomban dobogott. Kérdezhetek valamit?- nézett rám Key.
- Persze.
- Sziszinek mit vegyek valentin napra? Az a baj, hogy amikor ilyen napok vannak kapunk egy csomó csokit a rajongóktól, de nem szeretnék neki csokit adni, hanem valami különlegesebbet. Szerinted mi az, ami tetszhet neki?
- Key… Szerintem nem kell neki semmi. Tudja, hogy szereted és neki ennyi elég is. De ha úgy érzed, hogy muszáj adnod valamit, akkor kérdezd meg. Minden ember más, nem biztos, hogy amit én szeretnék, az neki is tetszene.
- Nem akarom megkérdezni! Szeretnék neki valami nagy meglepetést.
- Általában a nagy meglepetés az ugye nem olyan, hogy „kibérelek egy éttermet, feldíszíttetem és vacsorázunk”?- vontam fel a szemöldökömet.
- Valami ilyesmire gondoltam. Pirult el egy kicsit Key és a nyakát kezdte el vakarni. Zavarban volt.
- Szerintem vegyél neki egy gyűrűt és fűzd fel egy nyakláncra. Az biztos tetszene neki- mosolyogtam.
- Oké. Köszi,- mosolyogva átölelt.
- Nincs mit.
Én és Key bementünk a szobába. Felültünk az ágyra és a lábunkat betakartuk a paplannal. Beszélgettünk sok mindenről. Például: „hogyan fognak eljutni dolgozni február 14-én?” vagy „lehet, hogy megint dedikálni kell menni azon napon” vagy „hogy megy a japán?” Meg ilyenek. Szóval általános dolgok.
Fél órával később nyílt az ajtó és Taemin lépett be rajta. Megakadt a szeme rajtunk, ahogy ültünk ott az ágyba és úgy gondolta, hogy akkor ő is csatlakozik hozzánk és mellém próbált ülni. Majdnem leestem az ágyról, de végül valahogy csak fent maradtam. Hármasban beszélgettünk tovább az élet nagy gondjairól. Kiderült, hogy senki se volt otthon. Így lehet, hogy a menedzserük mindent megevett és most üres a hűtő.
- Tényleg, Gi Bo, döntöttél már?- nézett rám Taemin.
- Ha nagyon akarjátok, hogy válasszak, akkor azt a céget választanom, ahol ti is vagytok- mondtam némi töprengés után.
- Hello- nyílt az ajtó és a többiek feje tűnt fel.
- Hát ti?- kerekedett el Sziszi szeme. A fiúk bemásztak mellénk az ágyba és így már öten kucorogtunk az ágyon. Jong Hyun is felébredt és elkerekedett szemekkel nézett ránk. Taemin mellettem, Taemin mellett Minho, Minho mellett Onew, Onew mellett Key és Key mellett Sziszi. Elég furán nézhettünk ki.
Jong Hyun leüldözött az ágyról, hogy ő üljön be. Milyen kedves. Na, jó igazából azért, hogy az ölébe üljek.
Szóval heten ültünk az ágyba- én Jong Hyun ölében- és beszélgettünk épp a valentin napról, amikor egy orvos jött be. Mindenki odanézett. Az orvos megtorpant és felszaladt a szemöldöke.
- Mit csinálnak?- kérdezte az orvos. Egymásra néztünk.
- Ülünk- mondta Taemin. Minho feltűnés nélkül kelt fel. Megigazította a felsőjét és csak ártatlanul pislogott.
Mi továbbra is az ágyba maradtuk és próbáltunk ártatlan képet vágni.
Két percig bírtuk, mert utána bejött egy csomó nővér, aminek hatására a fiúk kiugrottak az ágyból és jó idolok módjára mosolyogtak és úgy tettek, mintha nem történt volna semmi. Sziszi is követte a fiúk példáját. Key egyik kezével átölelte a derekát, a másikat pedig zsebre dugta.
Engem pedig átvizsgáltak. Azt mondták, hogy saját felelősségre haza mehetek, de pihentessem a kezem és egy hét múlva jöjjek vissza. Holnap viszont megyek suliba. De ezt nem mondtam senkinek.
- És ne nagyon erőltesse. Pihentesse még egy kicsit- javasolta az orvos. Nálam a kicsi azt jelentette, hogy ma pihenhet, holnap már dolgozhat.
Szóval hazamentünk és tv-ztünk, társasoztunk. Jól elvoltunk, aztán megjelent a nagyfőnök. De szó szerint. A fiúk cégének a vezetője jött látogatóba.
Leültünk a konyhába az asztalhoz és a fiúk jövő heti utazását beszéltük meg. Erről nem tudott senki. Jövő héten Szingapúrba mennek egy hosszú hétvéges dedikálásra. Mivel az utáni kedd valentin nap. Örülök neki. Miután a fiúkkal beszélt a nagyfőnök, elküldte őket és Sziszit is és felém csúsztatott egy papírt. Szerződés volt.
- Hallottam, hogy minket választottál. Ennek nagyon örülök- mosolygott a főnök.
- Igazából egy feltétellel írom csak alá a szerződést- mondtam határozottan.
- Látom nagyon határozott egyéniség vagy. Mi lenne az?
- Igen és néha makacs is. Magyarországra szeretnék először menni koncertre. Ott szeretnék debütálni- mondtam. És nagyon komolyan gondoltam.
- Rendben- mondta pár perc töprengés után a főnök.
Így hát aláírtam a papírt és megkérdeztem a főnökömtől, hogy Keynek nem lehetne-e más stylistot választani.
- Miért?- kérdezte.
- Tudok valakit, aki szívesen vállalná a munkát- mondtam.
- Ki lenne az?
- A barátnőm. És Key barátnője.
- Stylist szakmát végzett?
- Igen. És régóta ez az álma. Szeretném, ha teljesülne. És mivel Key barátnője, többet tudnak együtt lenni- érveltem. Végül a főnök beleegyezett, majd távozott.
- Sziszi szereztem neked egy állást- öleltem át vigyorogva.
- Igen? Mit?- kérdezte kíváncsian.
- Az álmod- feleltem.
Ebből rögtön tudta, hogy élete szerelmét fogja öltöztetni. Egész nap együtt lesznek. Míg én a padot koptatom, Sziszi a fiúkkal fog vándorolni. Irigykedek. Csak egy kicsit. Sziszi jövő héten megy Szingapúrba. Én pedig itthon maradok. Irigy vagyok! Csak egy kicsit…
És akkor hirtelen eltelt egy hét, nekem levették a kötésem, újra tudtam gitározni és örültem. A táncot megtanultuk, japánból szereztem pár jó jegyet, énekből pedig két anyagot is tudtam. Szóval az évi végi vizsgák jól fognak sikerülni, ha nem felejtem el.
Fájdalmas búcsút vettem a fiúktól és Sziszitől szerdán. Csütörtökön, pénteken suliba voltam. A hétvégén Erikánál és Wonnienál voltam. Szóval elvoltam. Azt hittem unalmas lesz, de mégsem. Erika és Wonnie megismerték egymást és nagyon sokat röhögtünk. Erika a gyerekkorunkból mesélt el egy csomó cikis dolgot, Wonnie pedig a suliról. Iszonyatosan jól éreztem magam. De azért néha hiányoztak a fiúk.
Hétfőn jött meg a gépük. Éjjel egykor szállt le. Kimentem eléjük és vártam. 10 percet késett a gép+ a kiszállás, szóval többet vártam a tervezettnél, de megérte. Taemin és Sziszi a nyakamba ugrott, Minho, Onew és Key a szokásosan üdvözöltek. Jong Hyuntól kaptam egy „több napja nem láttalak” csókot. Azt hiszem ez hiányzott a legjobban. Az érintése, a szeme, a szája, az arca, mindene. Hirtelen villant a vaku, mi pedig szétváltunk.
- Egy lesifotós- mondta Onew.
- Elkapjam?- kérdezte Key.
- Nem kell- legyintett Jong Hyun és az ujjainkat összefonva elindultunk a ránk váró kocsihoz.
Sziszi és Key egymás kezét fogva, Onew és Minho egymást átkarolva, Taemin egyedül jött mögöttünk.
Amint hazaértünk mindenki lefeküdt aludni. Én még akartam magamnak csinálni egy teát, de valahogy nem jutottam el a konyháig csak a nappali kanapéjáig.
- Gyere velem holnap vásárolni- kérte Key.
- Rendben- feleltem mosolyogva és el is felejtettem, hogy miért jöttem ki, ezért visszamentem a szobánkba. Még törtem egy kicsit a fejem, de hamar feladtam és bebújtam az ágyba.
Másnap elmentem Keyjel vásárolni. Többet nem teszem. Minden ruhaboltba be akart menni és mindegyikbe kinézett valami „cukiságot”. Egybe sajnos sikerült berángatnia, de kaptam tőle egy nagyon jó felsőt és egy karkötőt. Ő vett magának egy tucat felsőt, övet, zoknit (?) és néhány nadrágot. Aztán végre sikerült nekem berángatni egy ékszerüzletbe. Végignéztük az összes gyűrűt. Találtunk is két ugyanolyat. A gyűrű közepén volt két szív, ami egymásba fonódik.
- Ezt nem lehet nyakláncra fűzni- nézegette közelebbről a gyűrűt.
- Nem- állapítottam meg én is.
- Akkor nézzünk egy hozzá illő nyakláncot.
Jó sokáig kerestük. Medálokat is kerestünk, de valahogy nem volt pont hozzápasszoló.
- Nézd Key találtam egy K betűt- mosolyogtam és a kezébe nyomtam a medált.
- Ezt fel lehetne fűzni egy láncra? És van egy SZ betű?- kérdezte az eladó nőtől, aki fülig pirult és folyamatosan csak Keyt bámulta. Nem is figyelt rá.
- Kisasszony- nézte az eladót Key. Pár másodperc múlva az eladó nő feleszmélt a bambulásból és megkérdezte, hogy mit szeretnénk. Key elismételte a kérdést.
- Persze,- pirult el az eladó és nevetgélve elővett egy dobozkát.
Egy láncon egy SZ betű lógott.
- Kérhetnék ennek a medálnak egy láncot?- mutatta fel Key a K betűt.
Az eladó elkérte a K betűt és egy dobozból elővett egy ezüstláncot, ráfűzte a K betűt és visszaadta. Egymásmellé helyeztük a két ezüstláncon lógó betűket és a gyűrűket. Szerintem nagyon jó. Tetszeni fog Sziszinek. Az eladó kért egy autogramot Keytől és a kezébe nyomott egy dobozt. Kifizettük az általunk kiválasztott darabokat, amik szintén egy dobozba kerültek.
- Remélem tetszeni fog Sziszinek, mert ha nem, akkor nem tudom, hogy mit csinálok- vágott aggodalmas képet Key.
- Biztos tetszeni fog neki- veregettem meg a hátát mosolyogva.
Mielőtt hazamentünk volna beültünk enni egy étterembe, ahol egy csomó lány egy dobozkát nyomott Key kezébe. Mind csoki volt. Alig bírtuk hazavinni a sok szatyrot, dobozt. Már enni se lehetett nyugton. Szegény Key minden lánynak adott egy aláírást a csokiért cserébe. Milyen jószívű. Örülök, hogy Sziszinek ilyen jó fej barátja van. Igazán összeillenek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése