37~ SHINee

Kibontottam a dobozt a csomagolásából és felnyitottam a doboz tetejét.
Egy rakat fénykép volt benne. Mindegyik be volt keretezve. Mindegyik taggal külön, csoportképek és volt egy csomó paparazzi kép is. A fényképeken közös éneklések és hülyülések voltak láthatók. De volt olyan is ahol kajacsatáztunk vagy épp tanultam. Még alvás közben is lefényképeztek. És a doboz legalján egy hatalmas kollázst pillantottam meg. Találtam régi és új képet is. Ezek fel voltak ragasztgatva egy keményebb lapra és fából készült lécek keretezték. Üveg védte a kosztól.
Ahogy végig néztem a képeket, nagyon meghatódtam.
- Ez nem minden- vigyorgott Key és a kezében megjelent még egy kép.
„SHINeetól szeretettel. Köszönjük, hogy itt vagy. Barátunk~”. Ez állt a képen és alatta az öt tag, mindegyikük szívet mutat.
- Te jó ég!- vettem el Keytől a képet.
- Megérdemled- tette a vállamra a kezét Minho.
- Ez most komoly? Ez olyan… nem hittem volna, hogy ilyet kapok- még a szavam is elállt. Levegőt alig tudtam venni. Annyira boldog voltam. Hiába vagyok több mint fél éve Jong Hyun barátnője, még mindig ugyanakkora fan vagyok.
- Ezt pedig a rajongóid küldték. Sajnálták, hogy nem jöttél Szingapúrba- nyomott egy transzparenst a kezembe Onew. Hova fogom ezeket rakni?
 Fan üzenetek és jó kívánságok voltak. És néhány kép a fellépéseimről. Híres vagyok! Ez most esett le.
- Köszönöm fiúk- hatódtam meg.
- Ölelés?- kérdezte Taemin a sajátos cuki stílusában.
- Ezt nem utasíthatom vissza- feleltem és megöleltük egymást a fiúkkal. Sziszi is betársult.
Az első fizetésemből egy lakást fogok bérelni és az összes falon ezek a képek fognak lógni. Ámbár ennek az a hátránya, hogy nem fogom minden nap látni Jong Hyunt. De most tényleg. Hova fogom ezeket rakni? Annyira jól esett ez a „kis” figyelmesség. És a rajongóim is annyira aranyosak.
Rendeltünk kaját és vacsoráztunk, aztán felbontottunk még néhány csokis dobozt. Én is felbontottam párat a sajátjaimból. Éppen egy főzőműsort bámultunk a tv-ben, amikor hirtelen kedvem támadt sütni.
Ilyenkor nem lehet megállítani. Összedobtam mindent, ami egy csokis muffinhoz kellhet és bedobtam a sütőbe. Hamar kész lett és már raktam is be a második tepsit. Öt tepsivel sütöttem. Abból csak a fiúk- és Sziszi- hármat ettek meg. Egyet csak én és egy tepsi muffin maradt Wonnienak. Remélem örülni fog neki. Még ha nem is ezüst fülbevaló.
Másnap én egyetemre mentem, a fiúk pedig egy kis videót vettek fel, amiben megköszönik a rajongóknak az ajándékokat. Ma három táncórám volt és egy énekórám.
- Tessék ez tiéd- nyújtottam Wonnie felé a muffinom.
- Tényleg? Köszönöm- csillant fel Wonnie szeme és elvette a muffint. Beleharapott és elsötétült az arca.
- Ennyire rossz lett?- rémültem meg. De hát tegnap még finom volt…
- Túlságosan is jóóóó- nevetett fel és boldogan megette a maradék muffint, míg én meséltem neki a rajongók ajándékáról.
- Mondtam, hogy híres vagy,- mosolygott- és mit kaptál a szerelmedtől?- kíváncsiskodott.
- Titok- mondtam.
-Kezdünk- mondta a tanárnő és elindította a zenét.
Bemelegítettünk és jöhettek a betanult számok. Eddig kettő volt. Ma a harmadikat kezdtük el. És a három óra alatt a végére is értünk. Az év végi vizsgára öt tánc a kötelező. Szóval még egy van hátra. Az ötödik pedig szabadon választható.
Táncóra után fáradtan mentem énekre. Kész lettünk a második darabunkkal is. Énekből három a kötelező és egy szabadon választható. Épphogy csak megkaptuk a harmadik darabunk kottáit, amikor kicsöngettek. Házi feladatnak azt kaptuk, hogy a hangsorát találjuk ki és írjuk át másik hangnembe és lehetőleg pergősebbre. Szóval ritmuson és szöveg kiejtésen egyaránt kell változtatni. Jong Hyun, remélem, segítesz.
Hulla fáradtan értem haza. Ledobtam a táskám és elővettem a kottáimat. Nem volt senki otthon. Még egy kis segítséget sem kaptam. Szóval elkezdtem egyedül a dal átdolgozását. És egy teljesen más dalt sikerült csinálnom, saját hangra és stílusra változtattam. Sőt még a szövegét is átírtam. Kész lett az első saját dalom. Ezzel már debütálhatok is.
Nagy örömömre egész délután ezt énekelgettem gitárkísérettel (örök hála a műtétnek, nem kellett eldobnom a gitárom). Az hagyján, hogy ez kész, de a házi nincsen. Kora este aztán újra nekiveselkedtem a házinak. És most sikerült is megcsinálnom, szóval boldog voltam és csináltam egy új dalt. Ezúttal magyarul. Mindig szeretni. Ez lett a címe. Jó gyors szám, már csak a táncot kell kitalálnom hozzá és kész is. A másikhoz majd valaki megálmodja, én azt nem tudom táncolni. És ami nem megy, azt nem is erőltetem.
Újra előkaptam a gitárt és eljátszottam a két dalt. Aztán újra. És megint újra. Majd még egyszer.
- Nem is tudtam, hogy van ilyen jó szám. Át tudod küldeni a telómra?- állt az ajtóba Taemin.
- Ööö…nem tudom- mosolyogtam.
- Miért?- kérdezte Key.
- Hagyjuk. Mikor jöttetek?
- Kábé öt perce. Csak kétszer hallgattuk végig ezeket a számokat. Nagyon jók. Habár az utolsóból nem értek semmit, de tök jó a ritmusa. Jó pörgős- véleménynyilvánítás Onew részéről.
- Szerintem is nagyon király. Mi a szám címe?- kérdezte Minho.
- A koreai Dream a magyar Mindig szeretni- mosolyogtam.
- Hmm… Köszi- mondta Minho és pötyögni kezdett az ipadján.
- Az én barátnőm- jött be Jong Hyun a szobába és megpuszilta a fejem. A többiek is bejöttek és ráültek az ágyra.
- Egyik szám se hasonlít arra, amit te énekeltél- mondta Minho, miután kivette a füléből a fülhallgatót.
- Persze, mert ez az enyém- nevettem.
- Komolyan?- kérdezték egyszerre a fiúk. Mindenkinek tátva maradt a szája.
- Jjong leköröztek. Van aki jobb nálad- nevetett Taemin.
- Bizony- nevettek a többiek is.
- Hasonlít rám- mutatott Jong Hyun felém.
- Vajon miért is jöttök ki olyan jól…- mosolygott kajánul Key.
- Miről maradtam le?- jött be Sziszi és Key ölébe dobta magát.
- Két rohadt jó számról- mondta Onew.
- Halljuk- mondta fáradtan Sziszi.
Eljátszottam újra a két dalt.
- Ez tényleg a te dalod?- kérdezte Sziszi- Bogi, én régóta ismerlek de ez a tehetséged még nem igazán mutatkozott meg- nevetett.
- Köszi,- nevettem és félre raktam a gitárt. Jong Hyun az ölembe ült.
- Ez mi?- emelt fel egy lapot Onew a földről.
- Tatatata~- dúdolt Minho.
- Az a házim- ragadtam meg a lapot és kivettem Onew kezéből.
- Azt is te írtad?- kérdezte Taemin és olyan aranyos kis kutyafejet vágott, hogy önkénytelenül is elpirultam.
- Feldolgozás- mondtam és a táskám mélyébe süllyesztettem a lapot.
- Ezek szerint megvan a dalszövegírónk- mosolygott Minho és a vállamba ütött egyet.
Erre aztán mindenki felnevetett. Még beszélgettünk a mai napról, aztán mindenki aludni ment.
Másnap reggel a menedzserrel találtam szemben magam.
- Jó reggelt- hajoltam meg és épp kiléptem volna az ajtón, amikor utánam szólt.
- Debütálhatnál nyáron azon a Balaton fesztiválon. Minél előbb mutatod meg a tehetséged annál jobb.
- Tessék?- néztem vissza. Még a táska is kiesett a kezemből.
- Majd este átjövök és megbeszéljük ezeket. Most menj a dolgodra- intett le a menedzser.
Meghajoltam és kimentem az ajtón. Egy kicsit meglepett az ötlete. De lehet, hogy ez nem is ötlet volt, hanem ez parancs. Egy kicsit megijedtem. És pont a Balatonsoundon nem fogok debütálni. Ott senki se szokott. Ez baromság. De lehet, hogy mégsem?