42~ SHINee

Bocsi, hogy mostanában ritkábban és rövidebb fejezeteket hozok, de valahogy mostanában semmi sem jön össze, ráadásul a fici írása is lehangol. =/ Bocsi. <3

Megpróbáltam feltűnés nélkül elmenni mellette. Lehajtott fejjel mentem az utcán.

- Hé,- ragadta meg a csuklómat és maga felé fordított. A fekete kabátja a földön hevert.

Egy ideig csak egymás szemébe bámultunk. Végül leszegeztem a fejem és a földet kezdtem el bámulni. Jong Hyun elengedte a csuklómat.

- Komolyan gondoltad?- kérdezte végül lágy hangon.

- Igen. Hidd el, jobb lesz neked is és nekem is- feleltem. Majdnem elsírtam magam.

- Nézz, rám kérlek, és a szemembe mond.

Nagy nehezen felemeltem a fejem. Felvettem a pókerarcot és ridegen mondtam ki az alábbi szavakat.

- A szakításunk végleges. Jobb lesz mindkettőnknek. Sajnálom- megfordultam és elindultam a buszmegállóba.

Könnyek gyűltek a szemembe, de sikerült elfojtani őket. Már felszálltam a buszra. 

Visszanéztem. Jong Hyun megkövülten állt az autó mellett. A kabátja még mindig a földön hevert. Az utolsó pillantásom, amit rá vetettem. Utoljára látom. Sose fogom többé. Az utolsó, amit láttam, az hogy Jong Hyun leguggol és sírni kezd. Kérlek, ne sírj előttem! Szeretlek és ez sose fog megváltozni. De most mindkettőnknek elválik az útja. Kérlek, ne legyél szomorú. Meglátod, majd minden rendben lesz. Kérlek, ne sírj.

Egy hét múlva eljött az év égi vizsga is. Minden szuperül ment.

Épp az utolsó előtti közös éneklésünkhöz értünk, amikor nyílt az ajtó és belépett rajta az öt SHINee tag. Természetesen civilnek öltöztek. De én még így is felismertem őket. Végig néztem rajtuk. Jong Hyunon megakadt a szemem. Hirtelen elfelejtettem, hogy hol tartunk. Gyorsan visszakapcsolódtam a dalba és többet nem néztem rá. Helyette inkább a padlót vizslattam. És még van egy tánc és egy ének. Lementünk. Én átöltöztem a fellépő ruhámba, ami: neon zöld felső ezüst csíkokkal és ezüst nadrág neon zöld csíkokkal volt díszítve. Egy aranyos hajpánt, felfogott haj, fekete balettcipő.

Volt 12 percem a kezdésig. Készen voltam mindennel és magamat bámultam a tükörben, amikor kinyílt az ajtó. Próbáltam magamba lelki erőt tölteni és nem rá gondolni.

- Bejöhetünk?- Jong Hyun és a többiek jelentek meg az ajtóba.

- Persze,- erőltettem egy mosolyt az arcomra.

- Izgulsz?- kérdezte Minho.

- Igen- feleltem.

- Néha én is szoktam izgulni- jelentette ki Taemin.

- Ki nem?- kérdezte Onew.

- Én- a magabiztos Key. Nem ő lett volna, ha nem ezt a választ adta volna.

- Bogi ez a tiéd- Sziszi átadott egy kicsi csomagot.

- Ez mi?- néztem.

- Majd csak otthon nyisd ki. Nem szeretném, ha ők is látnák az ajándékod- kacsintott rám.

- Lefordítod?- nézett rám Onew.

- Nem- mosolyogtam és félre raktam a csomagot.

- Mi megyünk, még vissza kell találnunk a helyünkre- vakarta meg a fejét Minho és elindult kifelé.

- Csokis süti- suttogta oda a fülembe Taemin és egy eleresztett egy huncut nevetést, majd ő is kiment a többiek után.

Csak Jong Hyun maradt az öltözőbe.

- Gi Bo… kérlek, ne szakítsunk. Hülyeség volt az, amit tettem. Már őszintén bánom. Kérlek, ne váljunk szét- nézett rám könyörgő szemekkel. Neki a legnehezebb ellenállnom! Hagyd abba, kérlek!

- Nézd. Elfoglaltak vagyunk, főleg most. Nincs elég időnk egymásra. Nem bízol bennem és már azt sem tudom, hogy szeretsz-e engem igazán. Én elfelejtek mindent. Az egészből megmaradnak a szép dolgok. Csak jóra fogok emlékezni- egy kicsit megkönnyeztem.

- Nem akarlak elveszíteni- közelebb lépett hozzám- szeretlek teljes szívemből- mondta és megölelt. A szívem égi vágtába kezdett. A szívem viszonozni akarta az ölelést, de az eszem előbb kapcsolt és ellöktem magamtól.

- Te is tudod, hogy ez így nem fog menni. A debütálásomig már alig van idő. Egyre elfoglaltabb leszek és te is. Nincs időnk egymásra. Itt az egyoldalú szerelem nem elég- mondtam neki ridegen.

- Egyoldalú?- felvonta a szemöldökét.

- Igen. Ugyanis én már nem szeretlek többé- mondtam ki hirtelen és elmentem mellette.

- Hazudsz- sziszegte.

- Nem- feleltem határozottan és hűvösen az ajtóból, majd kinyitottam és kimentem a folyosóra.

Sírni kezdtem. Az összes szó hazugság volt. Mindegyik egy tűszúrás volt a szívembe. Elkenődött sminkem is. Nem akartam mást, csak azt, hogy végre hazajuthassak.

Megtalált a sminkes, így együtt mentünk vissza az öltözőbe. Jong Hyun már nem volt ott. Leültem a székbe és újra rendbe hozták a sminkem. Életemben először találtam valakit, akitől utálok elválni, akár csak 5 percre is. Találtam valakit, akiből egyszerűen sosem elég. Aki elfogad, olyannak amilyen vagyok, és nem akar megváltoztatni, a saját képére formálni. Aki mellett rádöbbentem, hogy az élet túl rövid ahhoz, hogy a fontos szavakat kimondatlanul hagyjuk. De ezt a szerelmet most eldobtam magamtól. Egy kis időre mind a kettőnknek szüksége van.

Muszáj egy kis szünetet tartani. Mindkettőnk érdekében. Remélem jól döntöttem és majd később meghozza ez is a gyümölcsét, mint minden más. A remény hal meg utoljára.