30~ SHINee

Tegnap korán elaludtam és ma sokáig fel se keltem. Ezért nagyon dühös voltam magamra, mert nem tudtam elköszönni a fiúktól.

Az ágyam mellett egy gitár állt. Egy kártya volt a húrjai között. Kivettem és elolvastam.

„Ez a gitár a tiéd. Használd okosan. Aludtál, nem akartunk felébreszteni. Gondolj ránk! SHINee”.  Mindenki aláírta. Szóval elmentek. Biztos, mivel reggel tíz óra volt. A fan fejem hirtelen kapott valahonnan egy „jelzést”. Tudatta is velem. Mindenkinek megvan az autogramja! Jó, mondjuk az összes Jong Hyuntól kapott CD-ket is aláírták, de azt nem igen tudtam kiolvasni. Itt pici betűkkel, összepréselve írták. Jong Hyun egy szívet tett a neve mellé. Szeretem. Nagyon!

Az ölembe kaptam a gitárt és játszani kezdtem rajta. Volt egy különös érzésem. Mintha hamarosan rossz hírek köszöntenének. Ettől kirázott a hideg, ezért gyorsan elhessentettem minden negatív gondolatot és elkezdtem játszani. Csak úgy. Vakon. Behunytam a szemem. A kezeim automatikusan fogták le az akkordokat.

- Szép- ült le mellém Sziszi. Abbahagytam a játékot.

- Mikor mentek el?- kérdeztem.

- Másfél órája szállt fel a gépük- felelt és egy hajtincsét kezdte tekergetni.

- Valami baj van?- tettem le a gitárt.

- Nincs- pirult el.

- Látom. Na, mondd el- unszoltam.

- Tudod, hogy elvégeztem azt a stylist tanfolyamot… és… na, hát szeretnék az övé lenni- mondta, miközben a földet bámulta.

- Ezt tudom. Van még valami, látom rajtad.

- Oké, na, jó elmondom. Szóval egy éven belül el kell döntened, hogy melyik céghez csatlakozol.

- Ezt ki mondta?- néztem rá.

- Bejött pár nagy cégvezető… Gondolom, nem szeretnél egyik magyar céghez se csatlakozni. Japánhoz meg biztos nem.

- Igazad van Sziszi, de én még nem szeretnék senkihez se csatlakozni. Tudod, először diploma és utána munka.

- De az iskolád is ilyen. Debütáltatós egyetem nem?- kérdezte.

- Igaz. Ott már sok embernek van szerződése. De én nem tudom elképzelni, hogy úgy ugorjak, ahogy másnak tetszik. Nem szeretném, ha parancsolgatnának nekem. Szeretnék majd nyáron hazamenni, de ha szerződésem lesz, már ehhez is egy koncert társul. Pedig csak a szüleimmel szeretnék találkozni. Érted?- néztem rá.

Ott ültünk a kórházi ágy szélén, kezünket tördelve és a földet bámulva. Egyikünk se szólalt meg. Tudtuk, hogy ez így nem fog menni.

- Vagy kiszállok vagy beszállok. Nincs más választásom- szólaltam meg hosszas hallgatás után.

- Mi? Nem értem- nézett rám Sziszi.

- Vagy távozok az egyetemről és haza megyek, vagy egy céghez csatlakozok.

- Értem. Egyik se túl jó. Végülis nem ezért jöttél el Magyarországról.

- Tudom. Nehéz.

- Kisasszony pár vizsgálatot szeretnénk elvégezni- jött be egy nővér, mire mind a ketten felkaptuk a fejünket.

- Rendben- mondtam és visszafeküdtem az ágyba, Sziszi pedig leült egy székre.

Egy órán keresztül matattak rajtam. Azt hittem ennél alaposabban már nem lehet megvizsgálni valakit, de tévedtem. Be kellett ülnöm egy toló székbe és elvittek egy szobába hallás- és látásvizsgálatra. Ellenőrizték a memóriámat is. Aztán bedugtak egy gépbe. Végül mikor ezzel is végeztek visszavittek a szobámba.

Lefeküdtem az ágyra, bevettem a bogyóim és csak néztem a plafont. Érdekes volt. Hamar meguntam és az ablakhoz ültem. Kezembe vettem az új gitáromat és játszani kezdtem. Épp a With Words közepén járhattam, amikor rezgett a telefonom. Egy üzenet jött Jong Hyuntól. „Gyógyulj meg hamar!” Küldött egy képet is, ahol mindenki integetett és mosolygott. Lefotóztam a gitárt és elküldtem Jong Hyunnak. Köszönöm. Ennyit írtam. Visszaültem az ablakhoz és újra játszani kezdtem. Sziszi nagy örömére. Ő zongorázott, én gitároztam. Régebben. Most már csak én játszok valamilyen hangszeren. Ő nem.

- Még mindig nagyon jól áll a kezedben- mondta Sziszi én pedig odanéztem. Lefotózott.

- Köszi,- nevettem- milyen lett a kép?- kérdeztem és félre raktam a gitárt.

- Nagyon jó. Fotogén vagy- hozta oda a telefonját és megmutatta az általa készített képeket. 

Egy arról, amikor kifelé bámulok az ablakon és úgy játszok, egy olyan, amikor odanéztem a gitárra és egy olyan, amikor a fotós felé fordultam.

- Tényleg jók lettek- dicsértem.

- A modell volt tökéletes- mosolygott Sziszi.

A mai nap nyugis volt. Se újságírók, se fanok, se sasaengek. Boldog nap volt a mai. Eltekintve attól, hogy nem voltak itt a SHINee tagok.