6~ SHINee

6~
És ilyen igazam lett! Mármint abban, hogy hullafáradtan fogok dolgozni menni.
- Uh, tök hulla vagyok- mondtam Sziszinek, miközben sétáltunk a bolt felé.
- Én is. De ha Jong Hyun azt mondta, hogy bejön a boltba, akkor mindenképpen ott kell lennem. Nem szeretnék lemaradni semmiről- ásított.
- Gondoltam- mondtam és az út további részét csendben töltöttük. Néha egy-egy pislogás pár percig is tartott, ilyenkor csak csukott szemmel mentem Sziszi mellett.
- Ne hogy elaludj- rángatott meg Sziszi.
- Amíg megyek, nem alszom- nevettem.
- És mi lesz, ha beállítanak a pénztárba?
- Megoldom- kacsintottam rá.
Sziszinek is igaza volt. A pénztári műszakom 6-tól 13-ig tartott. Kíváncsi vagyok, hogy hányszor fogok elbóbiskolni. De ezt nem szabad megengednem. Sziszi letelepedett valahova én pedig beálltam a pénztárba és hétig csak ültem a széken. Utána jöttek az idősebb vevők, nyolc óra körül családok, 10 órakor pedig beindult az élet. Megjöttek a fesztiválozók. Tegnap én is közéjük tartoztam.

Végre eljött az egy óra és kiálltam a pénztárból, hogy lekössem a figyelmem folyton sétálgattam a polcok között és egyfolytában azt lestem, hogy mit lehetne feltölteni. Szóval elvoltam. Sziszi pedig vett magának kakaós csigát meg egy dobozos baracklevet és azt iszogatta meg eszegette, miközben nézte a sétálgatásom.
Épp egy hatalmas kartondobozt tartottam a kezemben (könyvek és újságok voltak benne), amikor megláttam egy baseball sapkás, fehér ujjatlan pólós, farmernadrágos, fekete napszemüveget viselő menő srácot. A dobozt elejtettem - ami ráesett a lábamra és felborult, így a tartalma a padlóra esett- a szívem hevesen zakatolt és az összes fáradság eltűnt belőlem. A menő srác lassan bejött a bejáraton és felém sétált. Én pedig lányos zavaromban (ha 20 évesen még van ilyen) lehajtottam a fülig pirult fejem és leguggoltam, hogy visszapakoljak a dobozba. Pont egy tőlem távolabb eső könyvért nyúltam, amikor valaki felvette és odaadta nekem. Ő volt az. Tényleg eljött!
- Köszönöm- mondtam.
Ő csak mosolygott.
- Ezeket kirakom és utána beszélhetünk, ha szeretnél- mondtam neki még mindig a földet bámulva.
- Segítek- mondta.
- Köszi,- feleltem és elindultam az „újságok, könyvek” részhez.
- Várj, add azt ide,- nyúlt a dobozért.
- Nem adhatom oda. Ez az én feladatom nem a tiéd- mondtam.
- Azért mégse hagyhatom, hogy egyedül cipeld azt a nehéz dobozt- állt elém és gyorsan kikapta a kezemből.
- Köszönöm- ismételtem sokadszorra. Láttam, hogy Sziszi minket figyel, és óriási vigyor van az arcán. Remélem Key is eljön. Akkor nem lesz Sziszi szomorú.
Komótosan kinyitottam a dobozt és elkezdtem kipakolni az újságokat.
- Mizu?- kérdezte Jong Hyun, amikor odaadott nekem egy halom újságot.
- Dolgozok- mondtam.
- Miért nem nézel rám?- hajolt elém. Meglepett. De nagyon szép szemei vannak!
- Ööö…
- Oké, akkor mikor végzel?- tért más témára.
- Hát körülbelül nyolc óra fele- válaszoltam.
- Oké, akkor idejövünk jó?
- Az egész csapat?- néztem rá meglepetten.
- Természetesen.
- De nem lesztek feltűnőek?
- Majd megoldjuk- kacsintott rám, amitől én rögtön elpirultam és a szívverésem az egekbe szökött, hogy ott járjon örömtáncot.
- Akkor este- mondta és egy kosarat felkapott a földről (fogalmam sincs, hogy kié volt, de az biztos, hogy nem az övé) és telepakolta mindenféle édességgel. Gyorsan kipakoltam mindent, beviharzottam a raktárba és ki és beálltam az egyik pénztárba.
Egy kis ravaszság se árt néha. Csak egy kis csel volt. Csak szeretném még egyszer látni mielőtt kimegy az ajtón. És mit nem adott az Isten? Hát az én soromba állt be Jong Hyun, amitől nagyon boldog lettem. Jong Hyun végig lehajtott fejjel a sapkáját a szemébe húzva állt a sorba. Mikor ő következett felnézett és egy pillanatig meglepett arcot vágott, végül elmosolyodott. Úristen az a mosoly! Milyen őszinte mosolya van! És méghozzá milyen szép!
Egy csomó rágót, chipset, üdítőt és csirkecombot vett. Gondolom a csirke Onewnak lesz. Mivel ő csikemániás.
- Ennyi lesz- mutattam a képernyőre.
- Elég?- adta az ötezres bankjegyet a markomba.
- Még sok is- nevettem és kiszámoltam a visszajárót.
- Tessék,- nyomtam a kezébe az aprót meg a bankjegyet.
- Ez a tiéd- nyújtott felém egy csomag rágót- ez pedig a barátnődé- nyomott a kezembe egy zacskó chipset.
- Köszi,- mondtam meglepetten.
- Nincs mit. Na, megyek, mert feltartom a sort- mosolygott és odébb ment.
Egészen addig néztem, amíg be nem pakolt és ki nem ment az ajtón.
- Elnézést- tértem magamhoz és sebesen pötyögtem a pénztárgépen.
- Semmi baj. Megesik az ilyen- legyintett a vásárló.

8 órakor lejárt a műszakom és – vasárnap lévén- én zártam a boltot.
- Köszi, hogy megvártál- hálálkodtam Sziszinek- tessék ezt Jong Hyun küldi- adtam neki a chipset.
- Köszi.
- Majd személyesen köszönd meg ugyanis most ide fog jönni az egész csapat- nevettem.
- Tényleg?- nézett fel Sziszi. Épp a zacskót próbálta szétbontani.
- Bizony- mondtam és bezártam a raktár ajtót.
- Jön Key- csillogott fel a szeme.
- És Jong Hyun. És mindenki- tettem hozzá.
- Víííí- sikított egy kicsit Sziszi.
Bezártam a belső ajtókat, lekapcsoltam a villanyokat és már csak a rácsot kellett lehúznom. Le is húztam, de mikor felemeltem a kezem, hogy a lakatot feltegyem a helyére valaki megcsikizett én meg annyira nem számítottam rá, hogy könyökkel hasba vertem azt, aki mögöttem állt.
- Jaj, bocsi, nem akartam, csak megijesztettél- fordultam hátra és kezdtem szabadkozni, miközben Jong Hyun a hasát fogva jajgatott.
- Nem baj- legyintett és megpróbálta kihúzni magát. Sziszi csak nevetett a többi bandataggal együtt.
Tényleg mind ott voltak. Taemin, Minho, Onew és Key. Mind a hasukat fogva nevettek Jong Hyun pedig durcásan nézett rájuk egy ideig, végül ő se bírta tovább és elröhögte magát. Én pedig elmosolyodtam.
   Hogy ez milyen este lesz? Vagy éjszaka? Azt nem tudom. Csak azt, hogy hulla vagyok és valami nincs rendben. Érzem, de nem akarok tenni ellene. Le akarom győzni. De lehet, hogy végül ő fog győzedelmeskedni felettem…