46~ SHINee fanfic ~The End~

- Te félsz a tűzijátékoktól?- ölelt meg Taemin, miután találkoztunk a kocsiknál.
- És ha igen?- viszonoztam az ölelését.
- Örülsz?- kérdezte.
- Nagyon- suttogtam a fülébe és egy puszit adtam az arcára. Taemin elpirult, én meg felnevettem.
- Amúgy ez a tiéd- nyújtott át nekem egy plüssjátékot. Emlékszem, ez még Japánból, Nagoyából származott. Ott kapta az egyik fellépésen. Kedvesen elfogadtam.
- Köszönöm. Figyelj, ami a csók dolgot érinti- kezdtem volna, de Taemin közbeszólt.
- Ami megtörtént, az megtörtént. Tudom, hogy Jong Hyungot szereted és ez sose lesz másképp. Hülyeség volt téged megcsókolnom. Sajnálom- hajolt meg.
- Köszönöm, hogy nem használtál ki és leállítottál. Igazán hálás vagyok neked. Barátom- átöleltem Taemint. A fiú viszonozta.
- Remélem, egyszer megszűnik a tűzijátéktól való félelmed- mosolygott és adott egy puszit az arcomra.
- Hé, öcskös szállsz le a barátnőmről!- kiáltott Jong Hyun. Mi felnevettünk.
Mindenki kijött az épületből. Sziszi és Key egymás kezét fogva, Onew és Minho pedig valami új filmről beszélgettek. Mintha nem telt volna el több hónap. Mintha sose szakítottam volna Jong Hyunnal. Újra minden a régi volt.
Még egy hétig voltunk Magyarországon, aztán természetesen Koreába kellett mennem a debütáló koncertemre. Igen, ott is kellett debütálnom. De itt már nem léptek fel a fiúk. Az a nap csak az enyém volt, senki másé. Anya sajnos nem tudott eljönni a koncertre, de kárpótlásul küldtem neki egy csomó csokit és az első CD-met is ő kapta meg legelőször. A debütálásom után minden visszatért a régi kerékvágásba. Visszaköltöztem a SHINeehoz, koncertekre jártam, tanultam és a családomat is támogattam.

Közben eltelt egy év és újra nyár lett. Anyu és Nudli itt voltak tavasszal két teljes héten keresztül. Nekem még ez is kevés volt. Sokszor mentem külföldre koncertet adni, hol a fiúkkal, hol egyedül. A nyarat egy nagyon jó hírrel kezdtük. Én nem is tudtam róla, de nagyon örültem a hírnek.
- Szóval az a helyzet, hogy… terhes vagyok- mondta ki Sziszi egy forró nyári napon és a hasát simogatta.
- Megtartjuk és egy új lakásba költözünk- közölte Key.
Mindenki gratulált. Én segítettem Sziszinek találni egy megfelelő lakást, és amikor csak tehettem vele együtt mentem ultrahang vizsgálatra. Szinte elfelejtettem azokat a napokat Jong Hyun nélkül. Nem is értem, hogy hogyan volta képes nélküle leélni azt a két vagy három hónapot. Borzasztó.
- Most már sose hagysz el ugye?- húzott közel magához és hosszasan megcsókolt.
- Soha- ígértem és visszacsókoltam.
Jong Hyun sose tudta meg a Taemines ügyet. Reméltem, hogy sose derül majd fény a titkunkra.
Enyém a világ legtökéletesebb pasija és senkinek sem adom oda. Most, hogy híres ember lettem elfogadtak az emberek. Nekem még mindig szoknom kell, de hát ez van. Már két albumot is kiadtam. Szeretnek hallgatni, ami nagyon jó érzés én pedig szeretem azt, amit csinálok, így nem érzem megterhelőnek azt a nyomást, amit az SM gyakorol rám.
Bármit el lehet érni csak akarni, kell. Augusztusba ünnepeltük Jjonggal a harmadik évfordulónkat. Sose említettük azokat a kínzó napokat. Mi mindig azt állítottuk, hogy sose szakítottunk.
Éppen kint piknikeztünk a parkban, amikor megjelent Yoona. Azt hittem már elköltözött valahova külföldre, ugyanis miután végzett az egyetemen Amerikába ment tanulni.
- Helló. Látom, még mindig együtt vagytok- nézett le ránk.
- Hát igen- Néztem rá. Jong Hyun a kezét az enyémre helyezte.
- Látom eljegyeztek. Leülhetek?- kérdezte tőlem Yoona.
- Ülj csak le- éreztem, hogy valami fontosat akar közölni velünk. Nem olyan volt, mint régen.
- Szóval… csak azt szeretném mondani, hogy sajnálom, ami a múltban történt. Nem gondoltam komolyan, éretlen gyerek voltam. Jong Hyun, ha szeretnél, megüthetsz, sőt fel is jelenthetsz, de csak annyit kérek, hogy bocsáss meg a gyerekes viselkedésemért- hajolt meg előttünk. Szép hosszú haja-, azóta visszanőtt- a pokrócot érte.
- Fátylat rá- mosolygott a kedvesem és Yoona felé nyújtott egy mandarint.
- Köszönöm- fogadta el.
Ezek után még sokat beszélgettünk és megtudtam, hogy azért volt velem olyan, amilyen, mert féltékeny is volt és az iskola is el akart küldeni. Aztán ott volt az SM is… nem szerettek volna Jong Hyun közelében tudni, egészen a félévi vizsgámig. Ott meglátták bennem a tehetséget és tessék. Most itt állok. Sztár vagyok, mindenki felismer bárhová is megyek.
Néha van egy-két perc nyugtom, azután minden kezdődik, előröl. De imádtam. Nem vagyok beképzelt, de imádtam, ahogy az emberek körülrajonganak és érezni, hogy vannak, akik hosszú- hosszú hónapokig, évekig kitartanak melletted és támogatnak, szeretnek. Sokat köszönhetek a barátaimnak. Miután hazaértünk a piknikről szokásosan Taemin a nyakamba ugrott.
- Szia! Örülök, hogy végre itthon vagy- puszilt meg.
- Akkor három nap múlva megyünk Magyarországra?- jött oda Onew.
- Miért?- kérdeztem.
- Hát ezért- Minho felém mutatta az ipadját. Két hetes turné az országomban. A fiúk elvállalták és természetesen én is megyek velük.
- Belefér az időnkbe nem?- kacsintott rám Key.
- Természetesen. Köszönöm- öleltem meg a leadert.
- Remélem, hogy ott is van csirke- csillogott a szeme Onewnak.
- Key gyere egy picit!- kiáltott ki Sziszi a szobájukból. Igen, most egy kicsit itt vannak mind a hárman.
Sziszi lányt szült és a neve Kim Thu Phuong (Rita) lett. Sziszi választotta a nevet. Igazából a gyermek félig koreai félig vietnami lett, mivel Sziszi teljesen vietnami kislányka. Vagyis már anyuka. Keynek pedig a vezetéknevét viseli. Hát igen. De megegyeztek abban, hogy ha Ritának testvére lesz,- ami ezer százalék- akkor azt Key appa fogja elnevezni.
Jong Hyun és én majd jövő évre tervezzük a házasságot, a gyerekek meg majd jöhetnek később. Talán a házasság utáni héten. Hahaha! Na, jó, azért nem szeretném elsietni.
- Megyek szerelmem- kiáltotta Key és a szobába rohant. Két perc múlva Rita és Key együtt jöttek ki a szobából. Az anyuka utánuk.
- Bogi néniiii- dobta magát az ölembe Rita.
- Thu Phoung, fogadj szót anyukádnak- simogattam a fejét, miközben azzal a két nagy barna szemeivel nézett rám.
- Jó. De néha annyira gonosz- mondta Thu Phoung.
- Ki a gonosz?- mosolyodott el Sziszi.
- Te- mutatott Rita az anyukájára. Mindannyian felnevettünk.
- Együtt a család- nevettem.
- Csoportos ölelééééést- kiáltotta Taemin és két karját nagyra tárta. Mindenki csatlakozott. Még Rita is.
Igen, együtt a család. Minden este Jong Hyun mellé befeküdni, minden reggel mellette ébredni valami csodálatos érzés volt. Sose akarom, hogy másképpen legyenek a dolgok. Igaza volt Taeminnek. Mindig is őt szerettem. Még kis fan voltam, amikor beleszerettem ebbe a hülyébe. És most itt vagyok mellette.
- Szeretlek- csókolt meg hosszasan Jong Hyun.
- Én is szeretlek- csókoltam vissza.
- Készen állsz egy gyerekre?- kérdezte váratlanul Jong Hyun. Felültem az ágyba és csak néztem rá. Gondolkodtam. Végül kimondtam.
- Igen- mosolyodtam el.
- Rendben. Már nagyon szeretnék egy kis Gi Bo gyereket. Biztos rád fog hasonlítani, ha lány lesz. Olyan lesz, mint te- vigyorgott a szerelmem.
- Én pedig egy kis Jong Hyun babát szeretnék. Az bizony rád hasonlítana- vigyorogtam.
- Kis csintalan lenne a lányunk, nem gondolod?- húzott közel magához.
- Kis csintalan lenne a fiúnk is, nem gondolod?- kérdeztem vissza és heves csókcsatába kezdtünk.

~The End~

Köszönöm azoknak, akik végigolvasták a ficimet és köszönöm annak a barátnőmnek (Sziszinek), aki végig biztatott. Köszönöööm~ *-* Bye- yeom~ ^_^